2018. április 19., csütörtök

Magyar-szerb jogi szakszótár


Nagy örömmel vettem át tegnap Szegeden, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán a napokban megjelent Magyar-szerb jogi szakszótár szerzői példányait.
A 684 oldalas kiadvány a Fundamenta Fontium Iuris Regionalis sorozatban jelent meg (Iurisperitus Kiadó, 2018.), amelynek felelős kiadója Balogh Elemér, a Jogi kar dékánja, a szerkesztője Nagy Csongor István. A szótár az Innovariant Kft-ben készült, melynek felelős vezetője Drágán György.
Ezúttal is köszönetet mondok Balogh Elemérnek, a Jogi Kar dékánjának, és a Csóti Györgynek, a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) igazgatójának, akiknek a támogatása nélkül ez a szótár bizonyára nem valósulhatott volna meg. Ugyancsak köszönetet mondok Víg Zoltán szakmai tanácsadónak és Füleki Gabriella lektornak, akik munkájukkal hozzájárultak a kiadvány elkészüléséhez.
         […]   A szótár gyakorlati hasznához nem fér kétség, és mondhatjuk azt, hogy egyfajta hiánypótlóként is tekinthetünk rá, ugyanis az eddig megjelent magyar-szerb jogi szótárak egyik sem dogozott fel ennyi címszót és foglalt magába magyarázatokat az egyes szavakra a magyar jogrendszerből, hogy még egyértelműbbé tegye azok értelmét. A jogi szakkifejezéseken kívül a szótár tartalmazza a jogban használatos idegen szavakat, valamint a joggal kapcsolatos fogalmakat és kifejezéseket is, külön figyelmet szentelve az Európai Uniós szaknyelvnek. A belefoglalt latin kifejezések, valamint más idegen nyelvekből átvett kifejezések, az olvasó általános szakmai műveltségének gyarapítását szolgálják – írja egyebek között Füleki Gabriella az előszóban.

Bozóki Antal,
Újvidék, 2018. április 19.



A nemzeti tanácsokról szóló törvénytervezete a munkaváltozatától is rosszabb!


A tervezet nem tesz eleget sem az EU sem a szerbiai alkotmánybíróság követelményeinek

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) mélyen csalódott a nemzeti tanácsokról szóló törvénytervezettel amit az Államigazgatási és Önkormányzati Minisztérium közvitára bocsájtott 

 


A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) mélyen csalódott a nemzeti tanácsokról szóló törvénytervezettel amit az Államigazgatási és Önkormányzati Minisztérium közvitára bocsájtott mert abban nem adtak helyet egyetlen észrevételnek sem amit a nemzeti tanácsok, politikai pártok, civil szervezetek tettek a törvénytervezetre az előzetes nyilvános konzultáció során.
A VMDK sajnálattal állapítja meg, hogy a mostani tervezet még rosszabb mint az amit az előzetes konzultációkon bemutatott az Államigazgatási és Önkormányzati Minisztérium. Véleményünket a következőkre alapozzuk:
  • A törvénytervezet nem felel meg még a szerbiai alkotmánybíróság követelményeinek, amely megadta a lehetőséget a hatályon kívül helyezett részek újbóli megfogalmazására és visszaépítésére az eredeti szövegbe, ami a tervezet megszövegezésében nem történt meg.
  • A törvénytervezet nem felel meg az EU (kisebbségi akcióterv) elvárásainak sem, mert nem rendezi megfelelő módon a nemzeti tanácsok jogkörét (felhatalmazás kontra hatáskörök), nem növeli hanem szűkíti a nemzeti tanácsok jogkörét, nem megerősíti, hanem rombolja a nemzeti tanácsok tekintélyét.
  • Teljesen kiemeli a nemzeti tanácsokat az államigazgatásból és a civil szervezetek közé sorolja őket (némi állami felhatalmazással felruházva).
  • A tervezet csökkenti a nemzeti tanácsok jogkörét, a nemzeti tanácsoknak továbbra sincs döntéshozatali joga - kizárólag véleményezési és javaslattevő joguk lesz.
  • Az oktatást kivéve, minden más területen (nyelvhasználat, kultúra, tájékoztatás) az ágazati törvényekben határozzák meg a nemzeti tanácsok felhatalmazásait, ami alá ássa a törvény és a nemzeti tanácsok tekintélyét.
  • A tervezetben továbbra sincs megoldva a nemzeti tanácsok átlátható és stabil pénzelése. Eszközeiknek mértéke a mindenkori köztársasági, tartományi, önkormányzati költségvetésben kerül meghatározásra, ami függőségi viszonyt eredményez és a nemzeti tanácsokat kiteszi az aktuális politikum kénye-kedvének.
  • A tervezet a továbbiakban sem biztosít közpénzeket a nemzeti tanácsok esetleges "döntéseinek" végrehajtására.
  • A tervezet szerint a szerbiai állami forrásokból érkező eszközöknek legfeljebb 50% százalékát használhatják a nemzeti tanácsok működtetésére (ez egyes nemzeti tanácsoknak túl kevés, egyeseknek meg lehetőséget ad az eszközök felélésére).
  • A tervezet szerint korlátoznák a nemzeti tanácsok együttműködési lehetőségét az anyaországokkal, anyagi támogatásokat kizárólag csak a felruházott területekre kaphatnak (oktatás, kultúra, nyelvhasználat, tájokoztatás), és csak az e téren működő intézményekkel, szervezetekkel tudnák megvalósítani az együttműködést.( Ez kizárja a szabadkai zsidó templom felújításához hasonló támogatások átutalását).
  • A tervezetben előirányozott megoldások szigorú állami anyagi gyámság és működési ellenőrzés alá helyezi a nemzeti tanácsokat.
  • A tervezet diszkriminatív módon ellehetetleníti a politikai pártok tisztségviselőinek, testületi tagoknak - beleértve a kisebbségi pártokat is- egyenrangú részvételét a nemzeti tanácsok munkájában, hiszen számukra tiltott a nemzeti tanács tanácsnoki tisztség betöltése.
  • A tervezet szerint a nemzeti tanácsoknak minden egyes határozatukat a meghozatalától számított 10 (tíz) napon belül meg kell küldeniük az Államigazgatási és Önkormányzati Minisztériumának, szerb nyelven és cirill írásmóddal. A nyilvános konzultációk során ez a határidő 15 (tizenöt) volt.
  • A tervezet szerint a nemzeti tanácsok hivatalos neve szerb nyelven vezetődik, hivatalos nyelve a szerb és cirill írásmód. Statútumukkal szabályozhatják megnevezésüket az adott közösség nyelvén és írásmódján is. Ez a megoldás gátolja a szabad és egyenrangú nyelvek és írásmódok hivatalos használatát.
  • A tervezet szerint a nemzeti tanácsoknak mindent kétnyelvűen kell vezetni és így kell megjeleníteniük a honlapjukon ( Értsd ez alatt a meghozott dokumentumokat, határozatokat, programokat, tervezeteket etc.)
Csalódásunkat tetézi az a tudat is, hogy ennek a tervezetnek a kidolgozásában részt vettek a Magyar Nemzeti Tanács elnöke és jogi tanácsosa, valamint a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi - Nemzeti Közösségi titkár is, akik állítólagosan a délvidéki magyarság nemzeti érdekeit hivatottak képviselni. Ráadásul a szerbiai kormányban, a hatalmi koalícióban ott vannak annak a pártnak a képviselői is akik a délvidéki magyarságra hivatkozva hozzájárulnak a világot megtévesztő kirakat működtetéséhez!
Politikusuk Pásztor Bálint a Vajdasági RTV Napjaink c. műsorában (2018.04.09.) kijelentette, hogy a törvény rossz és ők nem fognak asszisztálni a jogainkat csorbító törvény meghozatalához, és ennek érdekében már tárgyalnak a miniszterrel a szöveg javításán (eső után köpönyeg- sic!).
Mindezt figyelembe véve, a VMDK  felteszi a kérdést hogyan jelenhetett meg egyáltalán egy ilyen rossz törvénytervezet? A hatalmi koalíció tagjaiként  hogyan engedhették meg jogaink további csorbítását és a kulturális autonómiának nevezett törvény leépítését?
Vagy ezek szerint ők maguk sem tudják mit csinál a jobb és mit a bal kéz? Vagy ez volna a bizonyítványuk arról mekkora is a megbecsültségük a hatalmi koalíción belül?
A VMDK felszólítja a vegyes párt politikusait hozzák nyilvánosságra miről is tárgyalnak a miniszterrel, miben látják a törvény hiányosságát és milyen "jobbítási" javaslatokat szándékoznak beterjeszteni a parlament elé.
VMDK Press
2018. április 18. [12:34]

Videó:


КО ЈЕ И ЗАШТО ДОЗВОЛИО ДА МАЊИНЕ КОЈЕ ЖИВЕ У СРБИЈИ ОДБИЈАЈУ ДА ГОВОРЕ СРБСКИ ЈЕЗИК?

Кo говори само српски језик на северу Баната и Бачке могао би да остане и гладан и жедан. У кафићу у Малом Иђошу “бледо” су нас гледали када смо затражили киселу воду, на трафици у Орому узалудно смо објашњавали на српском да желимо допуну за мобилни телефон, а у Малим Пијацама нико на улици није разумео када смо питали за правац.

Ни Устав, ни закони не обавезују држављане Србије да морају да говоре српски језик, иако је у највишем правном акту он уписан као службени. Многи представници мањина проживе цео век а да не прозборе ни реч на српском. То постаје посебно изражено међу децом која уче матерњи, али не и службени језик.
Ово је посебно изражено откада је Србија 2006. године усвојила и ратификовала Европску повељу о мањинским и регионалним језицима, која гарантује службену употребу мањинског језика. Исто омогућава и наш закон, који каже да у свакој локалној средини где мањина чини више од 15 одсто становништва, има право на равноправну употребу оба језика – да се школује, тражи правду, гласа или узима уверења на матерњем језику.
– То значи да у локалној заједници где им је језик признат као службени представници те мањине могу да остварују сва права на њему. Али ако дођу пред републичке институције, морају да се обрате на српском језику. Уколико га не говоре, могу сами да ангажују преводиоца – објашњавају у Министарству правде и државне управе.

У Канцеларији за људска и мањинска права Владе Србије појашњавају да, чак и када нека мањина не чини 15 одсто становништва на територији целе локалне самоуправе, може да озваничи употребу матерњег у једном насељу или месној заједници, ако чини четвртину становника.
– Статутом Аутономне Покрајине Војводине регулисано је да је, поред српског језика и ћириличког писма, у службеној употреби у раду органа и организација Аутономне Покрајине Војводине и мађарски, словачки, румунски, русински и хрватски језик и њихова писма – кажу у Канцеларији. – Устав одређује да припадници националних мањина имају право да на свом језику користе име и презиме, а Породични закон да родитељи могу да траже да се име детета упише у матичну књигу рођених и на матерњем језику и писму једног или оба родитеља.

Исто тако, тамо где се мањински језик званично користи, налазе се двојезичне табле са називима насеља, улица и институција, јавни натписи, упозорења…
На територији Србије говори се 15 мањинских језика, од којих десет има и званичну употребу – албански, босански, бугарски, мађарски, ромски, румунски, русински, словачки, украјински и хрватски.
А колико велики отпор поједини представници мањина пружају ка језику државе у којој живе показује и ситуација међу суботичким основцима.
– Дошла сам по дете на тренинг и док сам га чекала, чула сам нешто што је и мени и другим родитељима запарало уши – наши основци разговарају на енглеском језику – прича у даху Суботичанка Љиљана А., чији син Андрија иде у трећи разред у српско одељење, док његова два друга похађају наставу на мађарском језику. – Моје дете не зна мађарски, а његови вршњаци Мађари српски причају тек покоју реч. Нисмо знали како да реагујемо, и искрено, све нас је било срамота, јер кад смо ми били деца сви смо знали и српски и мађарски језик.
Права која су гарантована: Службена употреба мањинског језика значи да припадник мањине може да користи свој језик у вођењу управног поступка, судског спора, у поступку издавања докумената и службених евиденција. Може и да гласа, то јест да добије гласачки материјал. Загарантовано је и учење језика у школи. Неке заједнице имају целокупно школовање на матерњем, док неке само уче елементе сопственог језика и културе.

По мишљењу социолога, реч је о проблему који постаје све видљивији у вишенационалним срединама.
– Српски и мађарски језик у Суботици су се одувек учили или у национално мешовитој породици, или кроз игру, дружење, на улици и на игралишту – објашњавају суботички социолози. – Када то изостане, што је данас чест случај, за децу која наставу похађају на мађарском језику остају два пута недељно обавезни часови српског језика као нематерњег у основној или у средњој школи.

Али вишедеценијско искуство показало је да је мало ко научио српски у школи. Обостране су жалбе да су планови и програми за учење српског, а и мађарског језика као нематерњег, незанимљиви и неусклађени са узрастом детета.
– На часовима обрађујемо “Мост на Жепи” Иве Андрића, а после школе они не умеју у пекари да траже хлеб на српском језику – прича наставница из једне суботичке основне школе. – Наилазим на младе људе који не желе да науче српски, а за мене је недопустиво не научити језик средине и државе у којој живиш.
Да су младе генерације “изгубљене у преводу” потврђује и недавна изјава покрајинског омбудсмана. Наиме, саопштено је да постоји велика социјална дистанца између ученика различитих националности, која је узрокована непознавањем језика, како српског као службеног, тако и других језика у службеној употреби.
– Вршњачке групе се одвајају због језика којим говоре, а на тај начин и према националној припадности – упозорио је омбудсман.
Са друге стране, и тамо где разумеју, у последње време дешава се да представници мањина добијено право злоупотребљавају. Најбољи пример су случајеви из судница у Новом Пазару, Тутину, Сјеници и Пријепољу, у којима Бошњаци траже судског тумача који ће са српског да преводи на босански и обратно. И не крше ниједан закон тиме што тврде да не разумеју језик на коме су проговорили и којим су се једино служили док босански није постојао.
Ј. Лемајић – И. Мићевић, Новости
https://pravdaipravo.org/2018/04/14/ko-je-i-zasto-dozvolio-da-manjine-koje-zive-u-srbiji-odbijaju-da-govore-srbski-jezik/, 15. 4. 2018. 

A horvát állami vezetés elítélte Vojislav Šešelj szerb radikális politikus tettét

A horvát állami vezetés élesen elítélte, hogy a szerb ultranacionalista Vojislav Šešelj szerdán a belgrádi képviselőházban szidalmazta a horvát parlamenti küldöttséget, majd megtaposta a horvát zászlót, ami miatt a delegáció megszakította kétnaposra tervezett útját és visszatért Zágrábba.

 Gordan Jandroković

Gordan Jandroković házelnök, a küldöttség vezetője sajtótájékoztatóján a horvát fővárosban elmondta: a parlament bejáratánál voltak, amikor meghallották, hogy Seselj sértegeti és szidalmazza őket. Majd azt is megtudták, hogy a radikális politikus letépte a horvát zászlót az épületről, megtaposta és megpróbálta széttépni. "Mivel tettével csúnyán és ocsmány módon aláásta a horvát állam szimbólumának tekintélyét, ezért közösen úgy döntöttünk, hogy visszatérünk Zágrábba" - hangsúlyozta, majd hozzátette: az állam méltóságának az első helyen kell állnia.
Az esetet elítélte Kolinda Grabar-Kitarvić horvát államfő és Andrej Plenković kormányfő is.
Az elnök úgy vélte: a horvát házelnök döntése az egyedüli lehetséges válasz volt "egy elítélt háborús bűnös őrjöngésére", akit az ENSZ nemzetközi törvényszéki mechanizmusa (MICT) április 11-én emberiesség elleni bűncselekmények miatt tíz év börtönre ítélt a szerbiai horvát népcsoport tagjainak "deportálására és üldöztetésére való felbujtásáért". Üdvözölte továbbá a szerb legfelsőbb vezetés reakcióját; Maja Gojković szerb házelnök és Ana Brnabić kormányfő is elítélték Šešelj viselkedését.
Plenković szerint a hivatalos út megszakítása megfelelő válasz volt egy ilyen provokációra. Ugyanakkor - mint mondta - nem elégedett, hogy egy jól előkészített találkozón került erre sor. "Elvárom Szerbiától, hogy elhatárolódjon a történtektől, és miután újra kialakul a párbeszéd, meglátjuk, hogyan tovább" - húzta alá.
Sajtóhírek szerint a jegyzéket, amelyben Horvátország a legerélyesebben tiltakozik a diplomáciai incidens ellen, Mira Nikolić zágrábi szerb nagykövet volt hajlandó átvenni.

A horvát küldöttség délelőtt a szerb parlamentben volt, ahol Gordan Jandroković és Maja Gojković találkozója volt. Az incidensre távozásuk előtt történt. A horvát parlament elnöke még találkozott volna Jadranka Joksimović uniós ügyekért felelős szerb miniszterrel, valamint megnyitotta volna a horvát gazdasági kamara belgrádi kirendeltségét is. Csütörtökön fogadta volna Ana Brnabić kormányfő és Aleksandar Vučić államfő, majd Szabadkára látogatott volna, hogy találkozzon a szerbiai horvát kisebbség képviselőivel.(MTI) 
https://www.vajma.info/cikk/szerbia/25822/A-horvat-allami-vezetes-elitelte-Vojislav-Seselj-szerb-radikalis-politikus-tettet.html 2018. Április 18. [23:24]



A TÖRTÉNELMI TALÁLKOZÓ FÉLBESZAKADT

            Eredetileg kétnapos látogatásra érkezett Szerbiába Horvátország küldöttsége. Fél nap után távozott is. Gordan Jandroković parlamenti elnöknek minden oka megvolt erre. A doktori címmel rendelkező parlamenti képviselő, az ultranacionalista, magát csetnikvajdának nevező Vojislav Šešelj radikális képviselőtársával a fővárosi képviselőházban először megtaposta a horvát zászlót, majd beviharzott abba a terembe, ahol a horvát küldöttség tartózkodott, és keményen sértegette, szidalmazta a társaságot. B.szom az usztasa anyátokat – köszöntötte a vendégeket. A biztonsági szolgálat meg nem intézkedett időben. Öten nézték a háborús bűnös őrjöngését. Biztosan másért kapják a fizetésüket…


            Maja Gojković, a szerb parlament elnöke még fogadta a szomszédos ország parlamenti elnökét, de a további megbeszélésekre már nem került sor az incidens miatt. A történelminek nevezett találkozó azért érdekes, mert az 1991-1995-ös délszláv háborúk óta most érkezett először horvát házelnök hivatalos látogatásra országunkba. Szépen is fogadták, ki tudja, mikor jön megint… Elmaradt a horvát gazdasági kamara belgrádi kirendeltségének a megnyitója is.
            Még sokan emlékszünk, hogy az elnökasszony és Šešelj vajda is ugyannak a pártnak a tagjai voltak. Hű barátjuk volt a volt államelnökünk és a mostani is. Csak azután széthúzták a babarongyot… A róka csak a szőrét változtatja, de a természetét nem… Nem tudom, hogy köszöntené  Šešelj a magyar nagyfőnököt hazánkban… Összeborulnának? Megkínálná egy szendviccsel?
            Maja Gojković közleményt adott ki, melyben elítéli képviselőtársa viselkedését. Elítéli Annácska is. A radikális párt közleményében leírják a tényeket, és büszkék elnökükre a viselkedéséért. Semmi elhatárolódás, semmi szégyenérzet, bocsánatkérés nem szerepel a sajtóhoz eljuttatott írásukban. Ez a normális, szerintük.


            A szerb szélsőjobboldali politikus nem először bánt tiszteletlenül a horvát nemzeti jelképpel, 2015-ben fel is gyújtotta a horvát zászlót. És ez a barátságos ember ott ül a parlamentben, osztja az észt. És valamilyen oknál fogva megteheti, hogy ő és párttársai is tiszteletlenül bánjanak mindenkivel, akivel csak akarnak. Káromkodhatnak, sértegethetnek, üvöltözhetnek, fenyegetőzhetnek. Büntetést sem rónak ki rájuk, pedig szerintem, csak találnának rá valahol, valamilyen törvényt… Hogy okoztak egy kis diplomáciai galibát, édes Istenem, megesett…
            Šešelj kis tanítványa, a mostani nagyfőnökünk még nem szólalt meg az ügyben. Biztosan lesz rendkívüli sajtótájékoztató, ahol majd elmondja, hogy őt is micsoda támadások érik mindenfelé, meg lesz szó Koszovóról, meg a GDP-ről, az MMF-ről, és hogy milyen jól élünk… Fujjj…

2018. április 18., szerda

Eldőlt?

 A „mennyei nép” Délvidék elcsatolásának dátumát Vajdaság Napjaként ünnepli majd?

Újvidéken, a Vajdasági Múzeumban megtartották a Vajdaság Napjával kapcsolatos tartományi határozati javaslatról szóló „közvita” harmadik körét

A „közvita” résztvevői (fotó: rtv.rs)


Az első körre Rumán, a másodikra Nagybecskereken került sor.
Mint ismeretes, a tartományi kormány azt javasolta, hogy november 25-én legyen Vajdaság Napja, mert 1918-ban, tehát száz évvel ezelőtt ezen a napon megtartották az ún. Nagy Nemzetgyűlést, amelyen kimondták, hogy Délvidéket elszakítják Magyarországtól és Szerbiához csatolják.
A rtv.rs honlap információja szerint Nebojša Kuzmanović tartományi kulturális, tájékoztatási és vallásügyi titkárhelyettes kiemelte, „november 25. megünneplésével a mai nemzedékek bebizonyítják, hogy tisztelik azt, amit a dicső ősök bölcsességüknek és határozottságuknak köszönhetően kiharcoltak, s lehetővé tették, hogy ma ilyen körülmények között élhessünk”. 
Emlékeztetett rá, hogy az egész idei év „Vajdaság Szerb Királysághoz való hozzácsatolása 100. évfordulója jegyében telik majd, amiről a tartományi kormány Igor Mirović elnökkel az élen már korábban döntött”.
Prof. dr. Ljubomirka Krklјuš történésznek pedig volt képe azt állítani, hogy
„a hozzácsatolásról szóló határozat egy olyan történelmi korszak kezdetét jelentette, amely szabadságot és haladást hozott az akkori Dél-Magyarország népeinek.”
A „közvita” résztvevői természetesen egyetértettek azzal, hogy november 25-én legyen Vajdaság Napja.
A VMSZ egy pillanatig sem próbálta-próbálja magakadályozni a délvidéki magyar tragédia megünneplését és a nemzettársaink súlyos megalázását.

2018. április 17., kedd



Az önbizalom a legjobb és a legbiztonságosabb út.
Michelangelo Buonarroti (teljes nevén Michelangelo di Lodovico Buonarroti Simoni; Caprese, 1475. március 6.Róma, 1564. február 18.) az olasz reneszánsz kimagasló mestere, egyike a képzőművészet legnagyobb alakjainak.

A két rossz közül a kisebbet kell választani. Neki is esélyt kell adni.
Aleksandar Čotrić

Gubljenje političkog identiteta nacionalnih zajednica u Vojvodini

Zašto manjine podržavaju vlast SNS
Miroslav Vasin 

– Miroslave, od vas, Srba zavisiko će biti na vlasti u Srbiji, a moja dužnost je da na najbolji način štitim interes svoje zajednice. A, po mom mišljenju, najbolje ih štitim saradnjom sa onim strankama koje su na vlasti. Uostalom, tako postupa i tvoj Pupovac već godinama u Hrvatskoj – odgovorio mi je predsednik jedne od najvećih stranaka nacionalnih zajednica, ili manjina, u Vojvodini na moje pitanje kako može da danas podržava one od kojih je decenijama bio na suprotnom polu, posmatrajući ideološke, ali i vojvođanske multinacionalne vrednosti.
Nije ovaj lider izuzetak, svedočimo ovakvom ponašanju i od drugih predsednika stranaka sa nacionalnim predznakom, što provocira traženje odgovora na pitanje šta se to promenilo u razmišljanju i ponašanju pripadnika manjinskih nacionalnih zajednica u Vojvodini, kojima je ranije ideološka matrica i podrška onima koji su se zalagali za njihova prava bila ispred trenutnih političkih interesa? Posebno je to potrebno ovde u Vojvodini, gde je borba za multietičnost i multikulturalnost činila osnov delovanja političkih snaga građanske i demokratske orijentacije, uz punu podršku stranaka manjinskih zajednica. Do pre samo nekoliko godina, pripadnicima tih zajednica je borba za vojvođanske i građanske vrednosti bila ispred trenutnih političkih interesa, a svoje saborce su tražili među onima koji su istovetno razmišljali. Naročito je to bilo izraženo tokom Miloševićevih devedesetih.
Danas nije tako. Koaliciju oko i sa SNS tvore i političke stranke sa nacionalnim predznakom, i to u značajnom broju i na nivou Srbije i Vojvodine. Ako se uzme u obzir da danas vlast u Srbiji čine bivši pripadnici SRS, koji su se i lično, tokom devedesetih , isticali u negiranju multinacionalnih vrednosti i samog postojanja Vojvodine, protiv kojih je tada postojao žestok animozitet od strane pripadnika manjinskih nacionalnih zajednica, jasno je da se mnogo toga promenilo. Postavlja se pitanje – zašto je to tako?
Prvo, politička ideologija je, nažalost, otišla u drugi plan. Promena kursa za 360 % članova SNS i njihova transformacija u evropejce, iako su ceo svoj politički kredo godinama gradili na žestokom antievropejstvu, doneo je rezultat, i danas je dominantno razmišljanje o isplativosti i koristi od politike, a ne njen suštinski, ideološki sadržaj. Danas je razmišljanje o priklanjanju političkom jatu koje će ti doneti materijalnu korist daleko ispred razmišljanja o politici kao ideološkoj kategoriji. Mnogo je onih koji preletača smatraju pametnim i racionalnim, a onoga ko se bori za ideologiju čovekom prošlih vremena. Nažalost, pred takvim modelom razmišljanja poklekli su i pripadnici manjinskih nacionalnih zajednica, svesrdno podstaknuti od strane svojih nacionalnih lidera.
Drugo, nacionalne države pripadnika manjinskih zajednica iz Srbije, iz pragmatskih političkih razloga, podstiču udvornički odnos svojih sunarodnika prema aktuelnoj vlasti u Srbiji, pravdajući to potrebom dobrih odnosa između država. Pri tome, način ponašanja sadašnjih vlastodržaca u Srbiji prema pripadnicima nacionalnih zajednica u prošlosti (sećanje na priču o dva sendviča za Slovake, jedan za Mađare) ih uopšte ne interesuje.
Posledice ovakvog, novokomponovanog ponašanja pripadnika manjinskih nacionalnih zajednica su veoma štetne. Prvo, Vojvodina ubrzano gubi svoju multietičnost koja se zasnivala na zajedničkom zalaganju većinskog i manjinskih naroda za ovu jedinstvenu vojvođansku vrednost, a nacionalne zajednice se zatvaraju u svoje torove, brinući samo o sopstvenim interesima. Drugo, kolektivni subjektivitet nacionalnih zajednica i njihova značajna dosadašnja uloga u nivelaciji društvenih i demokratskih vrednosti se potpuno gubi i i oni se pretvaraju u podržavaoce vlasti, bez obzira kakva je ona.
Praksa pretvaranja pripadnika nacionalnih zajednica u puke podržavaoce vlasti, čemu teže njihovi lideri, nije dobra. Nije dobra ni za Vojvodinu, ni za Srbiju, nije dobra ni za pripadnike nacionalnih manjina, niti za većinski narod. U krajnjem slučaju, loša je za demokratiju. Dobra je samo za one koji teže autokratskoj vladavini.
Autor je predsednik PO DS za Vojvodinu
Danas, 16. 4. 2018. 6.