2013. augusztus 23., péntek

Augusztus 23.



Bence napja.

A latin Vincentius név régi magyar Bencenc alakjának rövidülése, amelynek jelentése győztes.

1572 – Párizsban a Szent-Bertalan-éji (augusztus 23/24.) mészárlás a francia katolikusok kísérlete volt a hugenották kiírtására. A vérengzésnek összesen több mint 20000 áldozata volt.
1773 – Mária Terézia aláírta a zálogház alapító levelét és ezzel létrejött a mai Bizományi Áruház Vállalat jogelődje.
1848 – A képviselőház elfogadta a honvédzászlóaljak alakításáról szóló törvényjavaslatot. Az elképzelés értelmében Magyarország sorköteles újoncainak nagyobb része nem a császári, hanem a magyar seregbe került.
1849 – Szemere Bertalan miniszterelnök – többedmagával – elásta a magyar koronát és a koronázási ékszereket rejtő ládát Orsovánál.
1858 – Meghalt Reguly Antal nyelvész,a finnugor nyelvek és a nyelvrokonság kutatója, utazó.
1873 Megszületett Markup Béla szobrász.
1873 Megszületett Geőcze Zoárd matematikus.
 

1924 – Megszületett Ephraim Kishon, magyar nevén Kishont Ferenc, Izraelben élő író, humorista. 
1925 – Megszületett Tandori Károly Kossuth - és Széchenyi - díjas matematikus, akadémikus. 
1940 – Megnyitották a dél-zalai községben, Lovásziban azt az 1566 méter mélységű kőolajkutat, későbbiekben egyes számú olajkútként emlegették, amely ezután 35 éven át a magyarországi kőolajtermelés 70 százalékát adta. 
1994 – Meghalt Fábri Zoltán színházi és filmrendező, festő, háromszoros Kossuth – díjas, kiváló művész. (Vihar, Déryné, Körhinta, Hannibál tanár úr, Édes Anna, Húsz óra, A Pál utcai fiúk).



20 éve, 1993. augusztus 23-án Hoszokava Morihiro japán miniszterelnök bocsánatot kért Ázsia népeitől a II. világháborús japán agresszióért.
1993. augusztus 23-án, ötven évvel azután, hogy a II. világháború 20 millió halottat hagyott Ázsiában, Japán végre felvállalta a felelősséget háborús viselkedéséért, mely annyi szenvedést okozott. "A magam részéről azt hiszem, hogy agressziós háborút vívtunk, egy rossz háborút" - mondta parlamenti beszédében Hoszokava Morihito. Az augusztus 9-én hivatalba lépett miniszterelnök kifejezte mély sajnálatát az "elviselhetetlen kínokért", amelyeket Japán a harmincas évek elejétől a II. világháború végéig a Csendes-óceán térségében élő népeknek okozott. Első japán kormányfőként nemcsak sajnálkozását fejezte ki a könyörtelen háborús vezetés miatt, hanem bocsánatot is kért.
Hoszokava bejelentése előtt egy évvel, egy 1992-ben megjelent cikkében azt írta, hogy nem szeretne ugyanabba a hibába esni, mint nagyapja, Konoe Fumimaro, aki 1937-39 között volt japán miniszterelnök, de "képtelen volt felszólalni, amikor kellett volna", kormányfőként nem tudta megakadályozni, hogy a császári hadsereg 1937-ben lerohanja Kínát. Konoe, akinek megbízatása idején követték el a japán imperialista csapatok a nankingi vérengzést, a háború után, amikor az amerikaiak felelősségre akarták vonni, öngyilkosságot követett el.
Hoszokava elődei is elismerték ugyan a hibákat, de kerülték az "agresszív háború" minősítést. A volt liberális demokrata párti vezetők közül például Takesita Noboru egyszer azt mondta: tagadhatatlan, hogy a háború hasonlatos volt az agresszióhoz. Kaifu Tosiki is kerülte az "agresszív" kifejezés használatát, akárcsak Nakaszone Jaszuhiro, aki különben a háború idején a császári hadsereg tisztjeként szolgált. Mijadzava Kiicsi kormányfő volt az első, aki fél évszázad múltán hivatalosan elismerte, hogy a japán katonaság ázsiai nőket kényszerített japán katonai bordélyokba, de a kárpótlás ügye azóta is alig haladt előre.
A bejelentés felháborodást váltott ki az ellenzéki szerepre kényszerült Liberális Demokrata Párt két képviselőjében, és a kijelentés visszavonását követelték. Hoszokava visszautasította az ellene indított támadást, és közölte, hogy országának őszinte megbánást kell tanúsítania azokkal az emberekkel szemben, akiknek fájdalmat okozott a II. világháború idején. A képviselők azt is megkérdőjelezték, hogy miért kell a háborús győztesektől, az Egyesült Államoktól vagy Nagy-Britanniától bocsánatot kérni. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum



70 éve, 1943. augusztus 23-29. között Balatonszárszón a népi írók műveit publikáló Püski Sándor Magyar Élet Könyvkiadójának baráti társasága és a Soli Deo Gloria református ifjúsági szövetség Kiútkeresés '43 címmel rendezte meg tanácskozását.

A református Soli Deo Glória Szövetség 1928-tól 1943-ig rendszeresen tartott konferenciái közül a legnagyobb jelentőségre az 1943-ban tartott tanácskozás tett szert. Mintegy 600 résztvevő előtt vitáztak írók, szociológusok, publicisták, közgazdászok és politikusok, többek között Németh László, Féja Géza, Kodolányi János, Erdei Ferenc, Veres Péter, Karácsony Sándor, László Gyula, Szent-Györgyi Albert, a kisgazdapárti Nagy Ferenc és Kovács Béla a magyarság sorskérdéseiről. A résztvevőkben fel sem vetődött, hogy a II. világháború közelgő vége ne a fennálló rend vereségét hozza, ezért az új Magyarország berendezkedésének kérdéseit taglalták: Kelethez tartozunk-e vagy Nyugathoz, mi Európa és a magyarság viszonya, hogyan kapcsolódik egymáshoz a demokrácia és a szocializmus, az individualizmus és a kollektivizmus, a hagyomány és a szabadság.
A legnagyobb érdeklődést Erdei Ferenc és Németh László vitája váltotta ki. Erdei tudós tanulmányban fejtette ki elméletét a kettős magyar társadalmi struktúráról, a magyar középosztály kétarcúságáról és "a nemzet alatt" elhelyezkedő, önmagába zárva létező parasztságról. Németh László sodró esszéjében azt kutatta, miként süllyedt "bennszülötté" a nemzet saját országában, és felvázolta az általa tágabb értelemben vett értelmiséggé válás perspektíváját. Erdei úgy vélte, a magyar jövő alternatívái közül az esélyek és a külső körülmények alakulása a szocializmus felé mutatnak. Németh a kapitalizmus és a szocializmus közötti "harmadik út", a bennszülött magyarság útja, a "minőségszocializmus" mellett érvelt.
Az együttes kiútkeresés példát adott arra, hogyan lehet az egymástól oly sokban különböző álláspontok között nyílt vitákban a közöset keresni. de az már a történelem alakulásának következménye lett, hogy e tanácskozás nem befolyásolhatta a nemzet sorsát.
A szárszói találkozó ötvenedik évfordulóján, 1993-ban Püski Sándor jubileumi konferenciát szervezett. A balatonszárszói önkormányzat 2000-ben szobrot állított a konferencia emlékére, az egykori helyszínen ma a Soli Deo Gloria Református Konferenciaközpont található. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése