2014. január 28., kedd

(Más) napló 33.



H A R Á C S
Kisebbségjogi témák

Varga és az EU
            A Blic c. belgrádi napilap „Öt akadály az EU-ba vezető úton” írása szerint a szakértők azt mondják, hogy Szerbiának az EU-ba vezető útján a legnagyobb akadályt, „Koszovó mellett, az igazságügy és a gazdaság reformja, a monopóliumok megszüntetése, valamit a túl költséges környezetvédelem képezik”.[1]
            Varga László, a Képviselőház európai integrációs bizottságnak alelnöke (a Vajdasági Magyar Szövetség szerbiai parlamenti képviselője – B. A.) a lapnak adott nyilatkozatában elmondta, hogy „a legnagyobb kihívás az igazságügy rendezése lesz, ahol rendkívül nagy a megoldatlan tárgyak száma, és a határok óvása, az emigránsok, illetve a hamis menedékkérők kérdésének hatékony megoldása”.
            – A legnehezebb az ország gazdasági helyzetének javítása lesz. Minket ilyen fejletlen gazdasággal nem vesznek fel az EU-ba – mondta Varga a Blicnek.
            A nemzeti kisebbségek helyzetét, megoldatlan problémáit sem Varga, sem az írásban megszólaltatott Mihalo Crnobrnja professzor, a Közgazdasági-, Pénzügyi- és Közigazgatási Egyetem Európai Integrációs Központjának igazgatója, és Jelena Milić, az Euró-atlanti Integrációs Központ igazgatója egyetlen szóval nem említik. Míg az utóbbi kettő esetében ez érthető is, Varga részéről már kevésbé, mivel neki egy kisebbséget kellene képviselnie, amely tagjainak szavazatával került a parlamentbe. (Jellemző, hogy ezek a kérdések az EU-val folytatott tárgyalások során még talán szóba sem kerültek.) Kit is képvisel Varga egyáltalán? Vagy neki nem az itteni magyarok érdekeit, követeléseit kellene Szerbiai és az EU felé képviselni?

Pásztormese
– A vajdasági magyarság és a nemzet nagy utat tett meg 1944-45-től idáig – jelentette ki Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke január 26-án Szegeden a délvidéki magyar népirtás 69. évfordulóján tartott megemlékezésen, a szegedi Gál Ferenc Főiskolán.
– Ezen az úton nem fordíthat vissza bennünket senki, de még sok feladatunk van – mondta a vajdasági tartományi képviselőház elnöki posztját is betöltő politikus a rendezvényen.[2]
Olyan üres és általános mondatok ezek, amiket már megszoktunk Pásztortól. Az viszont már csodálkozásra késztett, hogy mindezt az MTI hírként tálalja. Vagy ezen sem kell álmélkodni, hiszen állami intézményről van szó?
Pásztor nyilatkozata említésre sem lenne érdemes, amiért mégis foglalkozok vele, az a következő mondat: – Az idén biztos megszületik az a kormányrendelet, amely jogi értelemben is semmissé teszi a három délvidéki község (Csúrog, Mozsor és Zsablya – B. A.) magyarjainak kollektív bűnösségét kimondó közigazgatási döntést, amely több száz ember megkínzásához és megöléséhez vezetett – közölte Pásztor István, írja az MTI tudósítója.
Az első észrevétel az, hogy a 2013. június 24-i Magyar Szóban a következő Pásztor nyilatkozat jelent meg: „A VMSZ elnöke abban is bízik, hogy szerdáig (2013. június 26-ig – B. A.) a szerb kormány hatályon kívül helyezi a három falu: Csúrog, Mozsor és Zsablya magyar lakosságának kollektív bűnösségéről szóló határozatot.”[3] Azóta hét hónap telt el, a határozat pedig még csak a láthatáron se nincsen.
Ebből arra lehet következtetni, hogy a VMSZ elnöke vagy nem tudja, hogy mikor mit nyilatkozott, vagy a választókról gondolja, hogy gyengeelméjűek. 
A másik szarvashiba, amit Pásztor egy mondatban elkövetett, hogy az 1944. évi közigazgatási döntés „több száz ember megkínzásához és megöléséhez vezetett”. Ez arra utal, hogy Pásztor nem túlságosan ismeri az 1944-es eseményeket. Ennek a „közigazgatási döntés”-nek ugyanis több ezer magyar ember (az említett három helység magyarsága) lett az áldozata.
A sajkás-vidéki magyarok most rehabilitálási eljárások folytatására vannak kényszerülve, mivel Pásztor és pártja (a VMSZ) nem tudta a szerb hatalomnál elérni még a kollektív bűnösség eltörlését sem, ami majd, talán, bizonyára, stb. az „idén biztosan” megtörténik. Mire alapozza egyáltalán Pásztor ezt az állítását? Ki hiszi még el a szavait?

Harács
            Olvasom Szabó Angéla írását, amelyben arról ír, hogy „több bácskai községben is megkapták a mezőgazdasági termelők az igencsak vaskos adóhátralékaikat tartalmazó határozatokat”.
– A legkirívóbb esettel alighanem Hajdujáráson találkoztak, ahol az egyik termelőtől 27 évi nyugdíjbiztosítási járulékot követelnek. Ez azt jelenti, hogy egészen 1986-ig visszamenőleg megküldték számára a hivatal által kalkulált és kreált „tartozás” összegét – írja Szabó.[4]
            Az óbecsei, péterrévei, szabadkai, zentai, topolyai gazdák „szélmalomharca a pénzügyminisztérium kihelyezett fiókintézeteivel szemben” tavaly ősszel kezdődött, de az érintettek mindmáig nem részesültetek hatékony jogi segélyben. Az adóhivatal ugyanis a földjük elárverezésével fenyegetőzik, ami kérdésesé teheti a puszta megélhetésüket is.
            Olyan társadalmi problémáról van szó, ami miatt már hatékony intézkedéseket kellett volna tenni, a további zaklatásokat megakadályozni. Nem hallottam viszont arról, a Vajdasági Magyar Szövetség bármit is tett volna ebben az ügyben. Azon kívül, hogy Fremond Árpád (a VMSZ másik – ugyancsak önhibáján kívül lett – szerb parlamenti képviselője) 2013. november 19-én kérdést intézet a pénzügy- és gazdasági miniszterhez, miszerint „azok a földművesek esetében, akik nem fizették az adót, alkalmazzák-e a kényszermegfizettetést Szerbi más részeiben is, vagy csak Vajdaságban?”[5] Hogy választ kapott-e és milyet, arról viszont még hírt sem kaptunk.
            Ennyiből állna a képviselői munka? Mit tett Fremond Árpád annak érdekében, hogy ez a – török időkre emlékeztető – gyakorlat megváltozzon?
            Ismereteim szerint a gazdáknak nem magyarázták meg, hogy az adóhivatal végzése ellen fellebbezni lehet és kell is, vagy kifogást kell benyújtani, a végzésben megszabott határidőn belül, ami lehet nyolc, vagy tizenöt nap. Ebben le kell írni, hogy a Kötelmi törvény 372. szakaszának első bekezdése szerint „azok a követelések, amelyek fizetése évente vagy rövidebb, meghatározott időközökben esedékes (időnkénti követelés), függetlenül attól, hogy időnkénti mellékkövetelésekről, mint amilyen a kamat, vagy olyan időnkénti követelésről van szó, amely a jogot is kimeríti, mint például az eltartás, külön-külön, mindegyik esedékességétől számítva, három év után elévülnek”.   
            Az adóhivatal tehát csak az utóbbi három év tartozását követelheti. A korábbi tartozások elévültek, vagyis nem fizettethetők meg. Az adóhivatal hibája, hogy ezeket nem fizettette meg időben. Az érintetteknek tehát jogorvoslattal kell élniük. Ez persze nem elég. Követelni kell a vitatott – még a kommunista időkben hozott – törvények hatályon kívül helyezését is.

Újvidék, 2014. január 27. 

Bozóki Antal




[1] Tamara Spajić: Pet prepreka na putun ka EU. 2014. január 23., 4-5.

[2] MTI Szeged: Megemlékezés a délvidéki magyar népirtás 69. évfordulóján

[3] K-k: Majdnem kész a csúrogi emlékhely. Magyar Szó, 2013. június 24. 4., vagy o.http://www.magyarszo.com/hu/2013/kozelet/98366/Majdnem-k%C3%A9sz-a-cs%C3%BArogi-eml%C3%A9khely.htm
[4] Szabó Angéla: Adóhivatali abszurdum. http://bozokiantal.blogspot.com/ 2014. január 27. [9:21]

[5] Fremond: Važi li prinudna naplata samo u Vojvodini? [Csak Vajdaságban érvényes a kényszermegfizettetés?) RTV: http://www.rtv.rs/sr_lat/politika/fremond-vazi-li-prinudna-naplata-samo-u-vojvodini_438965.html, 2013. november 19. [14:02]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése