Kommentárok a VMSZ választási programjához
Válasszunk
alkalmatlanokat. Ő mindig teljesítik az elvárásainkat.
Rade Jovanović
A VMSZ február 15-én közzétette a Bátran, de felelősséggel c. (2014–2018) választási programját. [1]
A program kilenc részből áll: 1.
Gazdaság és területfejlesztés; 2. Szociális védelem, egészségügy,
nyugdíjrendszer; 3. Kisebbségi jogérvényesítés; 4. EU-csatlakozás, a
csatlakozásokkal összefüggő érdekérvényesítés; 5. Vajdaság helyzete,
alkotmánymódosítás 6. Mezőgazdaság és vidékfejlesztés, környezetvédelem; 7.
Történelmi igazságtétel, kárpótlás, rehabilitáció; 8. Igazságszolgáltatás és 9
Közbiztonság.
Ezt követi a párt 250 „képviselő-jelöltjének listája”, vagyis éppen
annyi jelölt, ahány képviselője van a szerb parlamentnek. Hogy ez mi re jó, azt
talán csak a párt propagandistái tudhatják, mivel esetleg csak az első néhány jelölt
számíthat a képviselői mandátumra.
Homályos ígéretek
A dokumentum csupán homályosan megfogalmazott ígéreteket tartalmaz a
vajdasági magyarok helyzetéből adódó problémák rendezésére, úgymint „törvénymódosítási
javaslatok benyújtása”, „jogalkotási feladatok”, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT)
„akciótervei megvalósításának segítése”, stb., amire az elmúlt hét év alatt a
párt képviselőinek volt alkalma, lehetősége és ideje, csak éppen eredményt felmutatni
nem tudtak.[2]
Az ilyen ígéretek közé tartozik az is, hogy a párt – „kormányzati részvétele útján” – „növelni fogja a köztársasági
költségvetésből a magyarlakta területekre fordított beruházások mértékét”.
Ezzel a VMSZ mintegy bejelentette, hogy részt kíván vállalni az új szerb
kormány összetételében (függetlenül attól, hogy ki lesz a kormányalakító). A
nem teljesített beruházási ígéretekre a legjobb példa a 2007 óta épülő
szabadkai Népszínház befejezésének máig bizonytalan dátuma.
A párt választás programjában nem az áll, hogy a VMSZ határozottan
követelni fogja Adának, Zentának és Magyarkanizsának az Észak-bácskai körzetbe
való visszacsatolását, hanem hogy „újra
kezdeményezni fogja a fejlesztési alrégiók (térségek) területét meghatározó
kormányrendelet módosítását”. Erre is volt elegendő idejűk a VMSZ-es képviselőknek,
de a vajdasági magyarságot megosztó 1992. évi rendelet megváltoztatását máig
nem sikerült elérni.
A „kisebbségi jogérvényesítés” fejezetből világosan kitűnik, hogy „a VMSZ célja a magyar közösség kulturális
autonómiájának továbbépítése”. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a párt
lemondott a délvidéki magyarság teljes körű nemzeti autonómiájának, területi és
személyi elvű autonómiájának követeléséről.
A programban helyet kapott az is,
hogy „a 2015-ös költségvetési évtől
számottevő forrásokkal megkezdje működését a Kisebbségvédelmi törvény által
létrehozott Kisebbségi Alap”. Nos, ezt a Kisebbségi Alapot előlátta már a
nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló 2002. évi
törvény (!) 20. szakasza.[3]
Az Alapot persze mind a mai napig nem hozták létre és bizonytalan, hogy valaha
is elkezd működni. A VMSZ ezt a kérdést miért nem korábban vetette fel?
Régi feladatok újrafogalmazása
A kisebbségi jogérvényesítés c. rész csak az oktatás, a művelődés, a tájékoztatás és a hivatalos nyelvhasználat
területére tér ki, vagyis csak a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló
törvény által meghatározott jogkörökre. Ez úgyszintén azt igazolja, hogy a VMSZ
nem áll ki a nemzeti kisebbségek tényleges politikai önkormányzatának
megvalósításáért.
A programnak ez a része is túlságosan általános és olyan kérdések
megoldására tesz ígéretet, amin már régen túl kellene lenni. Ilyen például a
pártnak az „alapvető célkitűzése, hogy az
új kormány megalakulása után kezdődjön meg az új hivatalos nyelvhasználati
törvény kidolgozása a kisebbségi közösségek képviselőinek részvételével”.
A dokumentumban hiába keressük, hogy az ún. nyelvhasználati törvényt
még 1991-ben hozták meg. Ezzel a miloševići törvénnyel valójában felrúgták az
egyenrangú nyelv- és íráshasználatnak tartományban és a községekben addig
kialakult gyakorlatát. Egyúttal megkezdődött a latin betűs írásmód kiszorítása
a hivatalos használatból és a közéletből, amit a 2006. évi szerb alkotmány még
jobban megerősített. Mit tettek eddig a VMSZ parlamenti képviselői annak
érdekében, hogy ez megváltozzon?
A programba bekerült az is, hogy „a
kisebbségi jogérvényesítés terén a csatlakozási tárgyalások elsősorban arra
kínálnak alkalmat, hogy az ország alkotmányában biztosított, de törvényi
vagy rendeleti szabályozás hiányában nem érvényesülő kisebbségi jogok,
továbbá a hatályos jogszabályokban biztosított, de a gyakorlatban nem
érvényesülő kisebbségi jogok gyakorlati alkalmazása számonkérésre kerüljön.”
Itt bizony a „számonkéréssel” van a gond. A VMSZ parlamenti képviselői
az Európai Unióval képviselőivel folytatott eddig tárgyalások során a vajdasági
magyarság egyetlen kérdését sem vetették fel, fogalmazták meg Szerbia
csatlakozásának feltételeként. Ha valakiktől számom kell kérni a kisebbségi
jogérvényesítést, akkor azok éppen a VMSZ parlamenti képviselői.
–
Elfogadhatatlan számunkra, hogy
Magyarkanizsa, Temerin és Ada községek az újabb reform során
igazságszolgáltatási szervek nélkül maradtak. Nem felel meg az
elvárásainknak az sem, hogy Topolyán a továbbiakban is (csak) bírósági
egység működik a Szabadkai Alapfokú Bíróság részeként. Azt sem tudjuk
támogatni, hogy Csóka és Törökkanizsa községek a Zentai Alapfokú Bíróság
helyett a földrajzilag jóval távolabbi Nagykikindai Alapfokú Bírósághoz
tartoznak.
Ha már a VMSZ számára elfogadhatatlan
a bíróságok jelenlegi hálózata, akkor miért nem követelte/lépett fel határozottan
az elmúlt időszakban az adai, csókai, magyarkanizsai, temerini és a topolyai
bíróság visszaállításáért?
Nem érdekvédelmi
A VMSZ választási programja olyan feladatokat tartalmaz, amelyekért az
elmúl időben határozottan ki kellett volna állni és követelni szerb államtól
ezeknek a rendezését. Nem ad választ, a vajdasági magyarság nyílt kérdéseinek a
megoldására, valójában fel sem veti azokat. Hol van itt a bátorság?
Az egész programmal az a fő gond, hogy a VMSZ nem magyar érdekvédelmi pártként
fogalmazta meg a választási célkitűzéseit. Erre két dolog is utal: A egyik –
amire először a Délhír portál hívta fel e figyelmet[4]
–, hogy a párt választási plakátján – és (tegyük hozzá) nyomatatásban megjelent
programján – a szerb zászló színei (piros, kék, fehér) dominálnak. A másik
pedig, hogy a „kisebbségi
jogérvényesítés” a párt programjában a harmadik helyre került.
A VMSZ-enk valójában nincs is határozott nemzeti kisebbségjogi,
érdekérvényesítő programja. A program „nem magyarkodó” – magyarázta Pásztor István, párt elnöke.[5]
Ezek szerint, aki a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítését követeli, vagy
megvalósítását számon kéri, az „magyarkodó”?
A problémát csak növeli, hogy a VMSZ még ezt a „nem magyarkodó” programot
is ugyanazokkal a képviselőkkel (Pásztor
Bálint, Varga László, Kovács Elvira, Fremond Árpád és Pék Zoltán) kívánja
megvalósítani, akik a közösségért eddig sem tettek semmit. Hol van itt a felelősség?
Aki rájuk szavaz, utóbb ne panaszkodjon!
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2014.
február 23.
[1] Bátran, de felelősséggel: http://www.vmsz2014.rs/interaktiv-valasztasi-program,
vagy Magyar Szó, 2014.
február 15. (melléklet)
[2] A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ
képviselőnek teljesítményével az utóbbi hét évben a Hét év semmittevés c.
írásomban foglalkoztam: http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/21084-2014-02-18-10-11-40,
2014. február 18. [10:52] Ennek megírására éppen a párt parlamenti
frakcióvezetőjének Hét év, hét ügy c. jegyzete késztetett: http://vmsz.org.rs/blog/het-ev-het-ugy,
2014. február 14.
[3] A törvény a JSZK Hivatalos Lapjának (Službeni
list SRJ) 2002. február 27-i 11. számában jelent meg.
[4] Fekete Lehel: Magyar
Párt? Szerb zászló színei a VMSZ választási plakátján. http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet,
2014. február 21. [12:00]
[5] Kabók Erika: Nem csak felvetéseink, hanem
megoldásaink is vannak. Magyar Szó, 2014.
február 15. 1 és 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése