2014. július 1., kedd

Vajon elfelejthetjük-e Jene Ivegešt, Tinde Selešit és társaikat?


Figyelmeztet a tartományi ombudsman

Vajon elfelejthetjük-e Jene Ivegešt, Tinde Selešit  és társaikat?
A nemzeti kisebbségek jogai közé tartozik egyebek között a szabad névválasztás (amely összhangban van az adott kisebbség kulturális sajátosságaival és nemzeti identitásával), illetve ennek használata a magán- és közéletben. A jogérvényesítés elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a nemzeti kisebbségek képviselői, amennyiben ezt kérik, saját és gyermekeik személynevét az adott kisebbségi nyelven, illetve annak helyesírási szabályai szerint írathatják be a születési anyakönyvbe és az egyéb, nyilvántartást szolgáló dokumentumokba, figyelmeztet a tartományi ombudsman ma kiadott közleményében.
A közlemény szerint az, hogy a nemzeti kisebbségek tagjai az eredeti nyelven és az eredeti helyesírás szerint írathassák be nevüket a születési anyakönyvbe, előfeltétele annak, hogy a kisebbségek képviselői a kisebbségi jogok más aspektusait is érvényesíteni tudják, hogy személynevüket a magán- és a közéletben egyaránt ilyen írásmód szerint tudják használni, s érvényesüljön az a gyakorlat, miszerint a személyi dokumentumokban (személyi igazolvány, útlevél, betegkönyv stb.) nevük anyanyelvükön, annak helyesírása szerint szerepeljen. Egyéb jogok és jogosultságok mellett ez is a nemzeti kisebbségek nemzeti identitásának és kulturális sajátosságának megőrzését szolgálja. Ezt a jogot a szerbiai jogrendszer több jogi aktussal is szabályozza.
A köztársasági és tartományi ombudsman 2011-ben az anyakönyvi hivatalok idevágó mulasztásainak megállapítását követően megkereséssel fordult az állami közigazgatási és helyi önkormányzati minisztériumhoz, s közös ajánlást fogalmaztak meg. A közös ajánlás előtti időszakra ugyanis jellemző volt, hogy az anyakönyvi hivatalok nem egyformán reagáltak a nemzeti kisebbségek képviselőinek ilyen jellegű kéréseire, de azok esetében sem egyformán jártak el, akik azt kérték, hogy a szerb nyelven és szerb írásmóddal beírt személynevük mellé az eredeti írásmódot is tüntessék fel. Egyes önkormányzatok anyakönyvi szolgálatai ezt névváltoztatásként kezelték, míg mások ezt utólagos vagy pótlólagos beírásként könyvelték el.
Ugyancsak elterjedt gyakorlat volt (s helyenként még ma is az), hogy a személynév eredeti nyelven és írásmóddal való használatának jogát “összemosták” a nemzeti kisebbségek hivatalos nyelvhasználati jogával, s nem egyszer megtörtént, hogy Üveges Jenő, Szöllősi Tünde, Előd és Ödön csak azért maradt továbbra is Ivegeš Jene, Seleši Tinde, Eled és Eden az anyakönyvben, mert az adott önkormányzatban a kisebbség nyelve nem volt, illetve nincs hivatalos használatban. Az ilyen eljárás azonban szabálytalan és semmilyen jogalapja nincs.
A fentiek ismeretében a tartományi ombudsman begyűjtötte az erre vonatkozó információkat a vajdasági községi illetve városi illetékes szervektől, s megvizsgálta hol zökkenőmentes és hol ütközik akadályokba az, hogy a nemzeti kisebbségek tagjainak személyneve az adott kisebbségi nyelv eredeti írásmódja szerint szerepeljen az okiratokban.
A beérkezett adatokat elemezve leszögezhető, hogy a nemzeti kisebbségek tagjai élnek azzal a jogukkal, hogy nevüket anyanyelvükön, annak helyesírásával anyakönyvezzék. Ám – állapította meg az ombudsmani vizsgálat – nem használják ez teljeskörűen. Az ilyen igények ugyanis általában azokban a közösségekben jelentkeznek, amelyekben az adott nemzeti kisebbség tagjai képezik a többséget.
Maga a bejegyzés (akár az elsődleges, akár az utólagos) zökkenőmentesen és nagyobb komplikációk nélkül zajlik, de mindenképpen egységesíteni kell ezeket az eljárásokat Vajdaság egész területén, áll a tartományi ombudsman ma kiadott közleményében.


2014. június 30. [12:14]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése