2016. december 15., csütörtök

(Más) napló 71.


Akik mernek, és akik nem*
Kisebbségjogi témák

November 24.
Kelemen Hunor


„Románia nem csak a nemzetközi kötelezettségeit, hanem a saját törvényeit sem tartja be a kisebbségi jogok alkalmazásának területén”[1] – ezzel kezdte felszólalását Kelemen Hunor (a képen), a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke Strasbourgban, aki az Európai Parlamentben ismertette pártja árnyékjelentéseit és a magyar közösséget ért jogsérelmeket.
 – Amikor keményen fogalmazok nemzetközi fórumokon Romániával kapcsolatban, nem az a célom, hogy az országot bepanaszoljam. A cél visszatéríteni Romániát a jó útra – jelentette ki a szövetségi elnök a romániai Maszolnak adott interjúban.[2]
A vajdasági magyarok nyílt, megoldatlan kérdései (a nemzeti kisebbségi autonómia létrehozása, a korábbi körzethatárok visszaállítása, a kollektív bűnösség eltörlése, a rehabilitálási jogok megvalósítása, stb.), amelyek akadályozzák a közösség fejlődését, tagjai identitásának megőrzését, az Európai Unióval folytatott addig tárgyalások során szóba sem kerültek. Ez volt az egyik oka annak, hogy rövid idő lefogása alatt kétszer is jártam – több vajdaságival és magyarországival együtt – Strasbourgban, ahol beszámoltunk az itteni magyarok valós helyzetéről. Először az Európa Tanácsban (2013. szeptember 29. – október 4.), majd az Európai Palamentben is (2013. november 17. – 21.). Erről az akcióról mondta Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke, hogy „nem szolgálja az előrelépést és az előrehaladást”.[3]
Most, három évvel később, az a kérdés, hogy előre haladtunk, vagy hátra? Pásztor István tevékenysége a magyar közösség „előrelépését” szolgálja vagy nem? Kinek volt igaza?
Pásztor, Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Deli Andor, akit a VMSZ az Európai Parlamentbe juttatott, és a többi VMSZ-es tisztségviselők is példát vehetnének Kelemen Hunorról! Vagy már elkéstek?



Tomislav Žigmanov (a képen), a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetségének elnöke, aki egyúttal szabadkai tanácsnok, nyílt levélben fordult Aleksandar Vučić szerb kormányfőhöz,[4] amelyben egyebek mellett az áll, hogy a Szerb Haladó Párt tagjai megfenyegették a horvátokat a szabadkai városi képviselő-testület legutóbbi ülésén.
Žigmanov ezen az ülésen kiállt Siflis Zoltán rendező mellett, akit az önkormányzati haladó-VMSZ-es többség kirúgott a palicsi filmfesztivál tanácsából (nyilván azért, mert a Magyar Mozgalom tagja). A horvát politikus kiemelte: a városvezetés ilyen döntéseivel azonos légkört teremt, mint az Informbiro idején.[5]    
Žigmanov  a Danas c. belgrádi napilapnak kijelentette: – Természetesen elvárom Szerbia miniszterelnökétől, hogy válaszoljon, mivel komoly problémáról van szó, problémáról, amely kérdésesé teszi a horvátok politikai részvételének értelmét Szerbiában.
– Azt szereznénk hallani, hogy a szólásszabadságot és az önálló politikai tevékenységet a horvát nemzetiségűek számára nem szabad megszüntetni. Annak az elítélését szeretnénk hallani, hogy a fenyegetés nem válhat a politikai kommunikáció eszközévé. Annál inkább, mivel Tavankúton, a szerbiai horvát közösség képviselőivel tartott ülésen, erről is szó volt – nyilatkozta Žigmanov a napilapnak.[6]
Žigmanov, aki egyúttal a Vajdasági Horvátok Demokratikus Közössége (HSDV) nevű regionális politikai pártnak is az elnöke, azon kevés nemzeti kisebbségi politikus közé tartozik, akik mernek nyilvánosan is kiállni a közösségüket ért jogsérelmek ellen.  

November 31.
Temerini Rádió

A temerini községi képviselő-testület elfogadta a Lukijan Mušicki Művelődési és Tájékoztatási Központ (valójában a Temerini Rádió) felszámolásáról szóló határozatot is.[7] Az újságcikkből az világlik ki, hogy nem csak a rádió, hanem a művelődési központ is megszűnt Temerinben.

Az írás címéből (Elkerülhetetlen volt a privatizálás, vagy a megszűnés), arra lehet következtetni, hogy két megoldás – a privatizálás és a megszűnés – között lehetett választani. Miért nem került sor, akkor a magánosításra?
A választ a kérdésre – a cikkíró szerint – Ágoston Máriának a Lukijan Mušicki Művelődési és Tájékoztatási Központ (MTK) igazgatójának a privatizálási eljárással kapcsolatos, a Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási Bizottsága akkori elnökéhez intézet 2015. januári levele tartalmazza, miszerint „az MTK-ra vonatkozóan a magánosítási indítvány nem került beadásra a 2014. szeptember 15-i határidőig”.

A képviselő testület 2015. márciusi ülésén felmentette Ágoston Máriát az igazgatói megbízása alól. A felmentéséről szóló végzés indoklásában Robert Karan, az akkori képviselő-testület elnöke „a mulasztások sorát említette. Első helyen azt, hogy felelős személyként nem kezdeményezte az intézmény magánosítását, amivel megsértette a Tömegtájékoztatásról szóló törvény vonatkozó rendelkezését”.[8]



A Temerini Rádió épülete és antennarendszere (Góbor Béla felvétele)

Csorba Béla, a temerini székhelyű Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnöke szerint „az új hatalom egyik első lépése volt, hogy szétválasztotta az MTK két tevékenységét, a tömegtájékoztatást és a művelődést, emiatt a MTK-nak egyetlen tevékenysége maradt – a rádiózás. Innentől kezdve már nem lehetett elkerülni a privatizálást vagy a megszüntetést. Csorba szerint a szándék nem a rádió megtartása volt. Egyértelműn látszott, hogy a rádióval egyetlen személy foglalkozott, a cég korábbi igazgatója. Ő, vagy valaki hozzá közel álló szerette volna privatizálni, de szándékától elállt, ettől kezdve a község hatalomtartói szándékosan hozták a rádiót visszafordíthatatlan helyzetbe, pótolhatatlan kárt okozva az ott dolgozóknak, valamint Temerin magyarságának és szerbségének”.[9]
A Temerini Rádió megszűnésének okai továbbra is homályosak. Az egyedüli megállapítható tény, hogy a magánosítási indítvány – úgy látszik – az igazgatónő hibájából nem került határidőben benyújtásra, aki a VMDP előző elnökének a felesége lehet.
Nem lehet azonban elfogadni, hogy nem volt jogi lehetőség a rádió valamilyen módon való működtetésére, hiszen ott van az épület és a teljes felszerelés is. A községi képviselő-testületnek bizottságot kellene felállítani, amely megállapítaná, hogy mi is történt és kik a felelősek a rádió megszűnése miatt, valamint, hogy javaslatot tegyen a mielőbbi újraindítására.
Hogyan valósul meg most a temeriniek joga az anyanyelven való tájékoztatásra? Mit tesz ennek érdekében a VMDP? Vagy a szerzett jogok intézménye egyáltalán nem működik?

BOZÓKI Antal
2016. december 15.


[1] Cseke Péter Tamás. Kelemen Hunor: nem bepanaszolni akarjuk, hanem jó útra téríteni Romániát. http://www.maszol.ro/index.php/belfold/73108-kelemen-hunor-nem-bepanaszolni-akarjuk-hanem-jo-utra-teriteni-romaniat, 2016. november 25., [22:35]

[2] Uo.
[3] Varjú Márta: Az emberek örömmel fogadták a segítséget. Magyar Szó, 2013. október 5. 1. 3.  Lásd még a Sorsunkra hagyva? c. 2013. december 1-jei írásom:
Civitas Europica Centralis (CEC): Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. december 2. http://www.scribd.com/doc/188571153/KISEBBSEGI-SAJTOFOKUSZ-131202
[6] Š.Ć. Žigmanov: očekujem da mi premijer odgovori [Žigmanov: Elvárom, hogy a miniszterelnök válaszoljon]. Danas, 2016. november 26. 4.
[7] G.B.: Elkerülhetetlen volt a privatizálás, vagy a megszűnés. Magyar Szó, 2016. december 3. 9.
[8] Uo.

[9] Uo. Lásd még G.B.: Megszűnika Temerini Rádió. Magyar Szó, 2016. November 26. 9. és G. B.:  Pótolhatatlan kár. Magyar Szó, 2016. december 1., vagy

http://www.magyarszo.rs/hu/3228/vajdasag_temerin/156950/P%C3%B3tolhatatlan-k%C3%A1r.htm, 2016. december 1. [09:11]

 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése