2017. június 25., vasárnap

Hat éve szűnt meg a vajdasági magyarság napilapjának közszolgálati jellege

Június 24-ét ezennel ünnepélyesen a vajdasági magyar szabad újságírás emléknapjává nyilvánítjuk

<span class="entry-title-primary">Hat éve szűnt meg a vajdasági magyarság napilapjának közszolgálati jellege</span> <span class="entry-subtitle">Június 24-ét ezennel ünnepélyesen a vajdasági magyar szabad újságírás emléknapjává nyilvánítjuk</span>

Ha valami véget ért, akkor már csak emléknapról beszélhetünk. Márpedig a vajdasági magyarság közéleti napilapját a pártállami időket megszégyenítő módon kivégezték 2011-ben, a nyárelőn: június 23-án részben koholt vádak alapján, részben pedig bagatell apróságokra hivatkozva, s azokat súlyos vétségként fölnagyítva, leváltották a Magyar Szó addigi főszerkesztőjét, Pressburger Csabát, június 24-én pedig megjelent az általa szerkesztett utolsó lapszám, amely fejlécében ezt a megjelölést viselte: „A közéleti napilap utolsó száma”. Eltelt időközben hat esztendő, s bár a remény továbbra is él, hogy a vajdasági magyarság egyetlen közszolgálati napilapjának lesznek még az újság történelméhez, hagyományaihoz méltó, valóban közéleti számai is, időközben valahogy egy ilyen sem jelent meg. A Magyar Szó impresszumában 2011. június 25-e óta Varjú Márta neve szerepel főszerkesztőként, s az általa jelzett időszakot immár méltán mondhatjuk a lap lezüllesztésének, dilettáns pártközlönnyé való alakításának. Az a nyomtatvány, ami ma Magyar Szó néven még mindig megjelenik, se nem objektív, se nem közéleti, se nem közszolgálati, se nem tájékoztató – se nem újság; a szó eredeti jelentésében meg pláne nem az.
Hiába tüntettek a lap munkatársai a Magyar Nemzeti Tanács épülete előtt a sorsdöntő napon, hiába álltak ki a szószékről némely tanácsnokok a lap és annak főszerkesztője mellett, mindez csak egy előre eltervezett bohózat szépen végigjátszott mellékzöngéje volt. A döntést, az ítéletet már jó előre meghozták. Aznap nem volt más a feladat, minthogy ezt valahogy – akárhogyan is! – törvényesítsék, hitelesítsék. Átverjék a rendszeren…
Mintha a pulpitusról már a tárgyalás elején is az ítéletet olvasták volna fel a vádirat vagy a vallomás helyett. Láttunk már ilyet, ugye…
Az ítélet pedig, amelyet meghoztak még a tárgyalás megkezdése, a tanúvallomások meghallgatása előtt, már jóval korábban jogerőre emelkedett. Már csak bábok és bohócok kellettek hozzá, hogy végigjátsszák az egészet. Majd Varjú Márta már másnap megkezdte a tisztogatásait… A függöny tehát leereszkedett! És azóta sem akad senki, aki fölhúzhatná, a színjátéknak vége, vagyis a rendszer irányítói ma már a látszatra sem adnak, minden mindegy nekik, csak a hatalmi dölyf működtet itt mindent…
A Magyar Szóból időközben eltávolított és kirúgott egykori munkatársak:
Bajtai Kornél, Bence Erika, Berényi Emőke, Káich Katalin, Kocsis Árpád, Kókai Péter, Kontra Ferenc, Kószó Attila, Kozma Rita, Kulhanek Edina, Mihájlovits Klára, Molnár Edvárd, Nagy Brigitta, Pakai Endre, Pressburger Csaba, Purger Tibor (25 év után önként távozott kollégáinak eltávolítása miatt — A szerk. megj.), Szabó Anikó, Szabó Palócz Attila, Szecsei Szabolcs, Tómó Margaréta, Török Arnold, Vadócz Márk, Vígi Zoltán, Vígi Zsoldos Zsaklina.
Vannak a névsorban újságírók és szerkesztők, akik főállásban, munkaviszonyban dolgoztak a lapnál, és vannak külsős munkatársak is, akik különböző rovatok és sorozatok rendszeres bedolgozói voltak, s ezzel is jelentősen hozzájárultak a lap korábban megbecsült arculatának kialakításához és fenntartásához (ezek belső munkaszervezési dolgok, úgymond részletkérdések, hiszen az olvasónak nem feltétlenül kell tudnia, hogy ki dolgozik főállásban és ki külsősként a lapnál mindazok közül, akiknek a nevét végül a kinyomtatott újságban látja…). S vannak aztán a névsorban olyanok is, akiket brutális módon kirúgtak, sarokba szorítva és sárba tiporva, megélhetési és egzisztenciális, önfenntartási válságba sodorva; meg vannak, akiknek a meghatározott idejű munkaszerződését egyszerűen csak nem hosszabbították meg; s persze olyanok is, akiknek a munkavégzését, a lapoon belüli helyzetét annyira ellehetetlenítették (írásaikat nem közölték, megalázták vagy szándékosan túlterhelték őket), hogy ezzel vették rá arra őket, hogy ők maguk mondjanak fel, távozzanak a laptól és keressenek maguknak máshol másfajta állást.
A közös azonban mindannyiukban, hogy egyikük kirúgását, eltávolítását, elnémítását és (nyilvános) megaláztatását, meghurcoltatását sem tudta elfogadható, de még csak értékelhető érvekkel sem alátámasztani a lapvezetés.

A közéleti napilap utolsó számának címoldala
A második oldalon külpolitikai tudósítások jelentek meg
A harmadik oldal a Kitekintő című rovaté, vagyis a magyarországi és a magyarságot érintő kárpát-medencei témáké volt
A negyedik oldalon jelent meg Pesevszki Evelyn egész oldalas tudósítása a Magyar Nemzeti Tanács üléséről

Pressburger Csaba egykori főszerkesztő egy évvel később így emlékezett a 2011-ben történtekre:

Eltelt időközben hat esztendő vajdasági magyar közéleti napilap nélkül, eltelt hat esztendő közszolgálati tájékoztatás nélkül (ami pedig az államnak kötelessége volna!), így hát minden okunk megvan arra, hogy június 24-ét a vajdasági magyar szabad újságírás,

a vajdasági magyar sajtószabadság emléknapjává nyilvánítsuk!

Ha majd egyszer Varjú Márta neve eltűnik az impresszumból, a két helyettesével, Kabók Erikával és Németh Zoltánnal együtt, s ha a Magyar Szó ismét méltó lesz régi nagy híréhez, akkor majd végre – és remélhetőleg végérvényesen! – átminősíthetjük ezt is a vajdasági magyar sajtószabadság napjává. Akkor majd tűzijátékot, ünnepi koncertet és kirakodóvásárt szervezünk, kézműves foglalkozásokkal kiegészítve, néptánc-találkozóval, addig azonban, mert nem marad más hátra, koszorúzni járunk ezen a napon, és fejet hajtunk hivatásunk régi nagyjai előtt.
Egy napon minden megváltozik majd, mert egy napon mindennek meg kell majd változnia!

Hiszünk a vajdasági magyar sajtószabadság feltámadásában!

Ezért csináljuk.
Továbbra is.
Mindenek ellenére…
, 2017. június 24.


Bicskanyitogató vita az MNT-ülésen, avagy „KARESZ HÜJE”

Bicskanyitogató vita az MNT-ülésen, avagy „KARESZ HÜJE”

Nehezen minősíthető szalonképesen az MNT pénteki ülésén elhangzott trágárság és köntörfalazás, amely napra pontosan Pressburger Csaba leváltásának hatéves évfordulóján hagyta el kisebbségi önkormányzati szervünk méltóságos tanácsosainak száját a televízióban élőben közvetített ülésen. A prímet Dudás Károly vitte, aki ködös példabeszédének csúcsán a szellentéshez hasonlította az ellenzéki felszólalásokat, majd – sajnálatosan pontatlanul – idézte Weöres Sándor Kisfiúk témáira című ciklusának következő sorait:
„|KARESZ HÜJE|
|GYÖNGYI HÜJE|
csak én vagyok okos
énnekem a segembe is felyem van.”



A fenti idézet szintén az ellenzéki képviselők „tudálékosságát” volt hivatott alátámasztani Dudás Károly tolmácsolásában, Hajnal Jenő szerint pedig a sorok a költő egyik legismertebb gyerekverséből valók, így nem sértik a tisztelt házat; ebben az értelemben pedig a lírai én segge a szószéknél is irodalminak minősül.
A Magyar Nemzeti Tanács rendes ülésének formális szakasza voltaképpen még meg sem kezdődött, amikor ezek a szavak, bő egy órával a közvetítés megkezdését követően, elhangzottak a VMSZ-es képviselő részéről közösségi médiánk zöld-fehér emblémája alatt. Az indulatokat az váltotta ki, hogy az ellenzék (mármint a valós ellenzék: a Magyar Mozgalom és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének Tari Istvánja) a székekre szétosztott és az MNT-hez korábban előterjesztett beadványában Bábi Attila hivatalvezető leváltását, Hajnal Jenő MNT elnök azonnali lemondását és jogi tanácsadója menesztését követelte a csantavéri Hunyadi János Általános Iskola igazgatójának megválasztása és kinevezése körüli jogi mulasztások miatt.



Az ezt megelőző eseményeket röviden így lehet összefoglalni: az év elején az iskola tantestülete támogatja X igazgatójelölését, az MNT oktatási bizottsága és Végrehajtó Bizottsága szintén X-et támogatja, az MNT tagjai – köztük egy archív televíziós felvétel tanúsága szerint maga Hajnal Jenő is – megszavazza, hogy a Magyar Nemzeti Tanács véleményezési jogával élve támogatja X iskolaigazgató kinevezését a csantavéri általános iskola élére. Ezt követően az iskolaszék is szavaz, itt viszont Y nyer 5:4 arányban X-szel szemben. Az iskola erről tájékoztatja a tartományi oktatási titkárságot. Most kezd érdekes lenni a helyzet, ugyanis a tartományi titkár, aki látja hogy nem stimmelnek a papírok, ugyanis az MNT X-et és nem Y-t biztosította támogatásáról a testület által megszavazott véleményezés alapján, odaszólt Hajnal Jenőnek, hogy véleményezze már az iskolaszék által támogatott igazgatójelöltet. Az MNT elnöke pedig ugyanezen a napon, május 8-án, a nemzeti tanács fejlécével és iktatószámával ellátott levelet intéz a titkár úrnak, amelyben kijelenti, hogy az elmúlt évek munkája stb. alapján Y jelöltet támogatja a Magyar Nemzeti Tanács. És ez talán a legfontosabb, nem ő, Hajnal Jenő, hanem a tanács, MNT tartja megfelelőnek Y-t az igazgatói helyre. A tartományi titkárt, nevezetesen Nyilas Mihályt eztán többször megkérdezik arról, hogy mi alapján hagyta jóvá az igazgatói kinevezést, hogyan állíthatja hogy az MNT Y-ról és X-ről nyilvánított véleményt, a titkár pedig mindahányszor erre a bizonyos május 8-án keltezett MNT-s dokumentumra hivatkozik.



Tari István értelmezésében az MNT elnöke itt megmásította az oktatási bizottság, a végrehajtó bizottság és az egész Magyar Nemzeti Tanács döntését. Várkonyi Zsolt szerint Hajnal szembe ment a testület döntésével, semmibe vette a tanács jogkörét, a testület pedig elérte azon bugyrainak mélypontját, amelyben a tanácstag már nem kíván a továbbiakban részt venni. Joó Horti Lívia a nemzeti tanács tekintélyét látja veszélybe kerülni, pedig – mint mondja – ennek a szervnek a létezése a vajdasági magyar közösség legnagyobb vívmánya.
A Magyar Összefogás és a VMSZ lista képviselői azonban mint mondják, nem látják a problémát.
Jerasz Anikó szerint az MNT elnöke azért nem lépte túl a hatáskörét, mert neki is joga van különvéleményt megfogalmazni, ha valóban csak a testület véleményezhet, akkor hogyan véleményezhet az oktatási bizottság és a végrehajtó bizottság – replikázik a végrehajtó szerv elnök asszonya. Az elnök nem másította meg a bizottságok véleményét – teszi hozzá –, mert csak az egyik személyről nyilvánítottak véleményt, a másikról nem. Következő érve: Az MNT elnöke nem értesítheti a tanácsot minden egyes leveléről, ez pedig csak egy levél, nem véleménynyilvánítás. Hosszan folytathatnánk még a különös felsorolást, de talán nem szükséges, hiszen világos, hogy nem a két politikailag nyilván nem azonos oldalon álló igazgatójelölt, sem a csantavéri iskola, de még csak nem is a közoktatás forgott kockán 2017. június 23-án a Magyar Ház földszinti tanácstermében, hanem – ahogyan pontosan hat éve a szabad sajtónk és a média szuverenitása – most a nemzeti tanács legitimitása, méltósága és autonómiája.



Hol itt a gond?  – teszi fel a kérdést Paskó Csaba tanácstag, Dudás Károly javaslata pedig: szavaztassák meg a tanácsot, ők többen vannak, az ellenzék meg csak „szellentgessen”, ha jobb dolga sincs, mint közösséget rombolni. Az egyedüli értelmes reakció a hatalmi többség részéről Szilágyi Miklóstól érkezett, aki egyenesen Nyilas Mihály titkárságára tolta át a felelősséget, mondván: az elnöki véleményt a titkárság nem feltétlenül kellett volna, hogy arra használja fel, amire felhasználta, hogy miért hivatkozik a kérdéses levélre a tartományi titkárság, azt tőlük kellene megkérdezni – mondja.
Tény az, hogy a Magyar Nemzeti Tanács elnöke fehéren-feketén nyilatkozott a testület nevében egy olyan kérdésben, amelyben a tanács korábban más döntést fogadott el. A Magyar Nemzeti Tanács elnöke egy személyben hozott véleményt a magyarok megválasztott testülete nevében, egy olyan testület nevében, amely nem csak őt és a vele azonos véleményt osztókat, hanem minden magyar embert képvisel Szerbiában.



A gond azzal van, hogy egy ember nem ragadhatja magához önkényesen a hatalmat, mert annak súlyos következményei lehetnek. A többségi képviselők által most oly nagyra értékelt demokrácia azért élte túl az idők próbáját – még ha ugyan sántít is mindenütt – mert éppen attól óvja meg a társadalmat, hogy egyetlen ember kényétől-kedvétől és véleményétől tegye függővé az embereket.
Habár egyikünknek sincs a seggébe is felye, így csak abban reménykedhetünk, hogy sikerül a józan ész és a jó ízlés határain belül átvészelni az előttünk álló kevesebb mint másfél évet a nemzeti tanácsi választásokig, ahol várhatóan ismét szükség lesz a szavazatainkra, és ezért még talán a tisztességes beszédre és az egymás iránti tiszteletre is hajlandóak lesznek egyesek.
Barczai Dávid
Szabad Magyar Szó, 2017. június 24.
http://szabadmagyarszo.com/2017/06/24/bicskanyitogato-vita-az-mnt-ulesen-avagy-karesz-huje/

Videó: Megszólal a moholi roma család – “Nem volt semmilyen lövöldözés”

 

 

Délvidéken járt az N1TV stábja, akik a Moholon történt fegyveres incidens részleteiről számoltak be.

A helyszíni riportban megszólal a sértett, illetve a roma család is, akiknek a tagjai ellen a rendőrség eljárást indított.
Az eset kapcsán a DélHír Portál is megkereste korábban Német Gábort, akinek az autóját több lövedék is eltalálta, a vele készített interjút itt olvashatják el: Megverték, majd megpróbálták lelőni a moholi cigányok – Beszélgetés Német Gáborral

Vajon vitt-e noszai meggy dunsztot Pásztor Bálint az öccsének Brüsszelbe?

 

Az Árpád-házi dinasztiában nem született annyi államvezetésre alkalmas férfi, mint Pásztor Istvánék pereputtyában, legalábbis erre következtethetünk abból, hogy a VMSZ elnökének mindkét fia – láss csodát – a világ oly sok mestersége közül épp a politikához ért legjobban, nem pedig mondjuk valami kétkezi munkához.

Jártak már úgy, hogy az édesapjuk által vezetett párt parlamenti frakcióvezetőjeként kiutaztak az Európai Unió fővárosába, ahol a testvérük épp a párttársuknál dolgozik? Bizony, nem sokan mondhatnak el maguknak ilyen életutat, kivételt képez azonban Pásztor Bálint.
Ugyanis a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) parlamenti képviselői Deli Andor vmsz-fideszes EP-képviselő meghívására munkalátogatáson vettek részt Brüsszelben – olvasható a Deli által kiadott sajtóközleményben.
A meghívottak ellátogattak az Európai Néppárt székházába, ahol Patrick Vollerral, a párt nemzetközi titkárával tárgyaltak. Majd látogatást tettek Szerbia EU-s Állandó Képviseletén is, ahol áttekintést kaptak az EU-integrációs folyamatok állapotáról.
A találkozókon több kép is készült, amelyekről az is kiderült, hogy a tanácskozások során Pásztor Bálint találkozott öccsével, aki Deli Andor asszisztenseként dolgozik az Európai Parlamentben, így felvetődik a kérdés, hogy küldött-e fel az apja néhány üveg befőttet a noszai tanyáról?
Nah, nem mintha rászorulna bármire is Pásztor Ábel, hiszen az EU asszisztensi fizetések, juttatások és költségtérítések nélkül is 2 ezer eurótól indulnak és akár a 7-8 ezer eurót is elérhetik. 
Egyébként Pásztor István korábban megszólalt azokkal a fiatalokkal kapcsolatban, akik szülőföldjüket elhagyva nyugaton vállalnak munkát. A Magyar Szó napilapnak még 2014-ben a honosítások és a külföldi munkavállalások közötti összefüggésekről beszélve a következőket nyilatkozta:
– Tény az, hogy jórészt a megélhetés miatt vándorolnak ki az emberek, de bizony azt is látni kell, hogy ott olyan munkákat vállalnak el, amelyeket itthon hetykén visszautasítanak.
Vajon Pásztor Ábel milyen munkát utasíthatott el itthon hetykén, hogy Brüsszelbe kellett menni dolgoznia?

2017. június 23., péntek

Ugljanin: Katastrofalan odnos prema manjinama u Srbiji


Ugljanin: Katastrofalan odnos prema manjinama u Srbiji 
Predsednik Bošnjačkog nacionalnog veća (BNV) Sulejman Ugljanin ocenio je da je način kojim se vlast u Srbiji bavi manjinskim pitanjima katastrofalan i da predstavlja zlo za manjine, ali i budućnost Srbije.
On je na iftaru, koji je BNV u utorak uveče organizovalo u Novom Pazaru za medije i nevladine organizacije rekao da je najbolji primer za tu njegovu konstataciju Akcioni plan za ostvarivanje prava nacionalnih manjina, u okviru poglavlja 23 u pregovorima Srbije o priključenju Evropskoj uniji.
Ugljanin je dodao da se taj dokument ne primenjuje, a da se u izveštajima o njegovom sprovođenju Bošnjaci ni ne pominju.
"Cilj BNV je usvajanje nove metodologije za praćenje ispunjenosti zadataka iz Akcionog plana kako bi oni mogli biti merljivi, jer to u ovom trenutku nije slučaj", rekao je Ugljanin.
On je dodao i da se BNV, ali i ostali saveti nacionalnih manjina, zalažu za promene zakona o nacionalnim manjinama i nacionalnim savetima nacionalnih manjina, umesto kojih je neophodno usvojiti jedan krovni zakon koji će tretirati pitanja nacionalnih manjina.
"Ni za to ne postoji razumevanje ove vlasti, bivših radikala, čiji je program da u Srbiji nema manjina. Dok je tako neće biti dobro, ali se nadam da u Srbiji ima dobronamernih ljudi, intelektualaca, kojima je opšte dobro ispred ličnih interesa i koji će nas povesti u Evropu", kazao je Ugljanin.
Predstavnici BNV su na sastanku sa novinarima i predstavnicim nevladinog sektora ponovili zahteve upućene Vladi Srbije za reviziju Akcionog plana kojom bi se u njega uvrstili predlozi Bošnjaka i drugih manjina i jasno definisale aktivnosti države kako bi se rešili njihovi problemi.
Oni su istakli i da je neophodno definisati nosioce tih aktivnosti, kao i rokove i neophodna sredstva kako bi bili realizovani, ali i da novi Akcioni plan usvoji Republički savez za nacionalne manjine.
Rukovodstvo BNV je novinare i nevladine aktiviste upoznalo i sa nedavnom inicijativom o nastavku Međunarodne konferencije o bivšoj Jugoslavi.
Izvor: N1


21.06.2017. |12:05 >12:06

Hajnal Jenő és az akarat diadala

Akaratlanul is Leni Riefenstahl filmjének a címe jut eszembe, amikor arról olvasok, hogy Hajnal Jenő, hogy megy szembe minden törvényességgel, rúg fel minden hatáskört és száll szembe akár még a józan ésszel is, ha pártérdekeket kell kiszolgálnia.

Mindezt teszi a Magyar Nemzeti Tanács elnökeként, amely intézményt maga Orbán őadtaazállampolgárságot Viktor is a délvidéki magyarság autonómiájának a megvalósulásának nevezett. 
Azonban mint az ismételten kiderült, az MNT-t sok esetben a hatalmi párt semmi másra nem használja, mint a saját túlhatalma megtartására, kicsinyes bosszúja és pártalapú leszámolásainak a végrehajtására vagy épp politikai célok megvalósítására.
Ha ehhez Jenőnek szembe kell köpnie saját magát és saját alapszabályait? Semmi gond! 
Tegnap egy sajtótájékoztató keretén belül a Magyar Mozgalom és a VMDK közösön tiltakozott a csantavéri Hunyadi János Általános Iskola igazgatójának megválasztásának törvénytelen körülményei ellen.
A történet röviden összefoglalva: a VMSZ saját emberét szeretné látni az igazgatói székben, ehhez pedig nem válogat a módszerekben, volt itt már fenyegetés, üzengetés, ellehetetlenítés. Most pedig a Magyar Nemzeti Tanács és a tartományi oktatási titkárság kalákába állva megmásítva az MNT saját korábbi döntését Kecsenovics Szabó Dórát helyezte az iskola élére.
Hallott már óvodásokat arról vitázni, hogy kinek az apukája az erősebb, majd a tétet emelve azon civakodni, hogy kinek van nagyobb és több kutyája? Nagyjából ez az a szint, ahol a Hajnal vezette MNT is tart. Hiszen miután a csantavéri iskolaszék azt kérte az MNT-től és a tartományi titkárságtól is, hogy juttassák el a döntésükhöz vonatkozó dokumentációt, egyszerűen bedurcultak és nem válaszoltak. Majd Hajnal Jenő befárad az MNT által irányított Pannon RTV stúdiójába, ahol varázsütéssel egyedi jogköröket talált ki magának a saját akaratának a kiterjesztéséhez.
– Két törvény szabályozza az iskolaigazgatók megválasztásának véleményezését: a nemzeti tanácsokról, illetve az oktatásról szóló törvény. Mindkettő a nemzeti tanácsok hatáskörébe helyezi a véleményezést és nem elnöki jogkörre, mert ilyen nincs is. Hajnal Jenő gyakorlatilag szembement az MNT több szervének is a döntésével: az Oktatási Bizottság február 7-i döntésével, a Végrehajtó Bizottság február 7-i döntésével és a Magyar Nemzeti Tanács február 23-i döntésével, azzal a levéllel, amit a tartományhoz juttatott el. Ez egy rendkívül lesújtó példa arra, hogy hogyan működik a vajdasági magyar politikum – összegezte a téma kapcsán tartott sajtótájékoztatójában a helyzetet Joó Horti Lívia, az MNT ellenzéki képviselője.
Az egész helyzetben azonban talán a legkétségbeejtőbb, hogy a saját és az őt dróton rángató párt akaratát diadalra segítő Hajnal Jenő mindezt mindenféle elszámoltatás, retorzió és következmény nélkül teheti meg.
Jelenleg nincs olyan szerv a törvényalkotó Belgrádtól, a fenntartó forrásokat biztosító Budapesten át az egész családi bizniszt működtető szabadkai elefántcsonttornyokban sem, aki azt mondaná, hogy most már elég legyen végre! Épp ellenkezőleg…
Az MNT hat tanácsnoka egyébként írásban kérte, hogy a tanács holnapi ülésén tűzzék napirendre a kérdést, hogy a nemzeti tanács elnöke túllépett-e saját jogkörén, de
Hajnal Jenő még ahhoz is gyáva volt, hogy szembenézzen a nyilvánvaló igazsággal és a kezdeményezést rágalmazásnak nyilvánítva, formai okokra hivatkozva elutasította azt.


2017. június 22., csütörtök

Danas, 2017. június 22. 9. 

Gond van a kisebbségi tankönyvekkel

Némely nemzeti közösség esetében megrekedt a tankönyvek nyomtatása


 
Nem zökkenőmentes a kisebbségi tankönyvek nyomtatása (Archív)
Nem zökkenőmentes a kisebbségi tankönyvek nyomtatása (Archív)

Tíz hónapja írta alá az oktatási minisztérium a nemzeti tanácsokkal a megállapodást a nemzeti közösségek nyelvén történő tankönyvek nyomtatásáról, ám a tervezett 100 tankönyv közül jelenleg csak mindössze 34 tankönyv van kinyomtatva.
Vicsek Annamária oktatási államtitkár a Tanjugnak nyilatkozva elmondta, egyes nemzeti közösségek esetében valóban megtorpanás van. A legtöbb tankönyvet magyar és szlovák nyelven nyomtattak ki. A legnagyobb gond az albán nemzeti közösség tankönyveivel van, a tervezett 43 tankönyvből még egy sem készült el, valamint a bosnyák tannyelven előirányzott 14 tankönyv közül is még csak egy került ki a nyomdából. A bosnyák tankönyvek esetében a nem megfelelő minőség jelent problémát, a tankönyvek nem felelnek meg az Oktatási- és Nevelés Fejlesztési Intézet támasztotta elvárásoknak.
Magyar Szó, 2017. június 22. 1., vagy
2017. június 22., 07:43 >> 2017. június 22., 18:35


Vučić a pártja képviselőit is megbízott státusban tartja.
Nikola Božilović

Jogunk van magyarul felvételizni

Aki jogsértést tapasztal a felvételi vizsgára való jelentkezés alkalmával és a felvételi vizsga folyamán, jelentse a VaMaDiSz szakszolgálatának


  

A Vajdasági Magyar Diákszövetséghez (VaMaDiSz) az elmúlt napokban több alkalommal is fordultak végzős középiskolai diákok és szülők azzal a panasszal, amely szerint néhány egyetemi kar és főiskola megkérdőjelezi a magyar nyelvű felvételi vizsgázás lehetőségének biztosítását. Minden egyes alkalommal, az illetékes tartományi szervek segítségének köszönhetően, azonnal megoldásra kerültek ezek a bizonytalan helyzetek.
Felhívjuk az érintettek figyelmét, hogy a hatályban lévő törvény értelmében Vajdaság területén minden egyes egyetemi kar és főiskola köteles magyar nyelven is megszervezni a felvételi vizsgázást, és minden jelentkezőnek jogában áll igényelni a magyar nyelvű írásbeli és szóbeli felvételi vizsgát.
Értesítünk mindenkit, hogy amennyiben jogsértést tapasztal a felvételi vizsgára való jelentkezés alkalmával, valamint a felvételi vizsga folyamán, azt azonnal jelentse a VaMaDiSz szakszolgálatának a www.vamadisz.com honlapon található elérhetőségek valamelyikén. Így gyorsan tudunk reagálni, értesíteni az ügyben illetékes tartományi szervezeteket, és érdemben orvosolni a felmerülő problémát.
Várhatóan az újvidéki Jogtudományi Kar továbbra sem fogja engedélyezni a magyar nyelvű felvételi vizsgázást, a hatályos törvény, az általunk indított per és a nemzetközi szintről érkező nyomás ellenére sem. Sajnos az első fokon elveszített bírósági per itéletének indoklását immáron két hónap elteltével sem kaptuk kézhez, emiatt nem tudjuk elindítani a fellebbezést és a másodfokú eljárást. Ennek ellenére nem tétlenkedhetünk: június 23-án Büsszelben tárgyalunk az Európa Parlament képviselőivel a Karon meglévő jogsértésről. A fejleményekről sajtótájékoztató keretében fogjuk tájékoztatni a nyilvánosságot – áll a közleményben, amelyet Sóti Attila, a VaMaDiSz elnöke írt alá.

https://www.magyarszo.rs/hu/3400/kozelet_oktatas/166934/Jogunk-van-magyarul-felv%C3%A9telizni.htm 2017. június 22., 09:28 >> 2017. június 22., 18:35


„Hajnal Jenő szembement az MNT több szervének a döntésével”

Joó Horti Lívia: Intézményi hatásköri túllépések, önkényes döntések és a döntéshozatali szervek kiskorúsítása jellemezték a csantavéri iskola igazgatójának megválasztását
<span class="entry-title-primary">„Hajnal Jenő szembement az MNT több szervének a döntésével”</span> <span class="entry-subtitle">Joó Horti Lívia: Intézményi hatásköri túllépések, önkényes döntések és a döntéshozatali szervek kiskorúsítása jellemezték a csantavéri iskola igazgatójának megválasztását</span>

Fél éve zajlik a csantavéri Hunyadi János Általános Iskola igazgatójának megválasztása körüli hercehurca, ennek visszásságairól szerdán sajtótájékoztatón számolt be Joó Horti Lívia, a Magyar Nemzeti Tanács tagja, aki egyébként a Magyar Mozgalom társelnöke is. A csantavéri iskola tantestülete január 19-én véleményezte az igazgatói pályázatra beérkezett jelentkezéseket. 86-ból 83-an szavaztak, közülük 49-en támogatták István Ervint, 25-en Kecsenovics Szabó Dórát, és további nyolcan két másik jelöltet. Ezt a kérdést az MNT oktatási bizottsága február 7-én tűzte napirendre, és a tantestület által támogatott jelöltet az MNT illetékes bizottsága is támogatta, 14 igen és 1 ellenszavazat mellett.



Még aznap az MNT Végrehajtó Bizottsága is támogatta István Ervin kinevezését. Február 23-án a Magyar Nemzeti Tanács ülésén 24 igen, 1 nem és 1 tartózkodás mellett maga az MNT is – az egyetlen szerv, amely a törvény szerint véleményezheti az igazgatóválasztást – István Ervint támogatta és megküldte az iskolaszéknek az erre vonatkozó dokumentumot. Az iskolaszék különböző háttértevékenységek és lobbizások után február 27-én ült össze és a két jelölt közül 5:4 arányban Kecsenovics Szabó Dórát támogatta.
A történet innen kezdve lesz bonyolult…
A Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárság március 9-i keltezésű határozatában – amellyel jóváhagyta Kecsenovics Szabó Dóra kinevezését – az áll, hogy az MNT előző napi, azaz március 8-i dokumentumában támogatja Kecsenovics Szabó Dóra kinevezését. Ezt követően beállt egy „lefagyott” helyzet, az iskolaszék ugyanis nem érti a jóváhagyást, ezért kérvényezi az MNT-től és a tartományi titkárságtól is, hogy juttassák el az erre vonatkozó dokumentációt, hiszen az iskolaszék rendelkezésére álló, és a tartomány felé megküldött  dokumentumok arról szólnak, hogy az MNT által támogatott jelölt István Ervin volt.
Sem az MNT, sem a tartományi titkárság nem méltatta válaszra az iskolát, a mai napig sem.
Emiatt április 11-én az iskolaszék egyik tagja levélben kért magyarázatot a Magyar Nemzeti Tanácstól. Három nappal később az MNT öt tagja a közérdekű adatokhoz való szabad hozzáférésről szóló törvény, illetve az MNT alapszabályának 11 szakasz a. és b. pontja alapján ugyancsak kéri a tanácsot, hogy a március 8-án meghozott támogatásról szóló dokumentumot adja ki. Erre azonban az MNT továbbra sem hajlandó, hosszú időn keresztül.
Joó Horti Lívia az április 27-i rendes ülésén is kérte a szóban forgó dokumentum kiadását. Aznap, azaz április 27-én Hajnal Jenő, az MNT elnöke a Pannon Televízió Közügyek című műsorának (19:48-tól) nyilatkozva azt mondta, hogy ő adta ki ezt a dokumentumot, és az nem a Magyar Nemzeti Tanács, hanem az ő elnöki jogkörével megírt levél, amellyel támogatja Kecsenovics Sz. Dóra kinevezését.

Ezt követően azonban megérkezik a kért levél is, az, amelyben a március 8-án az MNT által a tartománynak megküldött dokumentum található. Ez az MNT fejlécével ellátott irat, melynek tárgya az iskolaigazgató jelölt megválasztásának véleményezése, és amelyben ez áll: „a titkárság a 2017 március 8-i keltezésű *** iratszámú kérelme alapján a Magyar Nemzeti Tanács az elmúlt évek kizárólag pozitív tapasztalataira való tekintettel támogatja Kecsenovics Szabó Dóra megválasztását.”


– Nem azt írja, hogy Hajnal Jenő, nem azt írja, hogy elnöki vélemény, hanem azt írja, hogy a Magyar Nemzeti Tanács – világított rá Joó Horti Lívia és hozzátette:
Ez egy egészen félelmetes történet, hogy egy szerv, a jogot betartva működtető, az autonómiánkat képviselő és a kisebbségi közösség jogi kereteit megtartó szerv gyakorlatilag megengedi magának, hogy két, önmagával ellentétes véleményt hozzon meg.
Az MNT ez ügyben semmiféle döntést nem hozott, sem az oktatási bizottsága, sem a végrehajtó szerve, sem maga a tanács – magyarázta Joó Horti.
Az MM-VMDK tartományi frakció kérte Nyilas Mihály illetékes tartományi titkárt, hogy indokolja meg, milyen dokumentumok alapján állította ki az iskolának a jóváhagyást, Nyilas azt válaszolta, hogy Kecsenovics Szabó Dóra kinevezésével kapcsolatosan március 8-án az MNT adott pozitív véleményt.

Joó Horti Lívia: Nem azt írja, hogy Hajnal Jenő, nem azt írja, hogy elnöki vélemény, hanem azt írja, hogy a Magyar Nemzeti Tanács
Joó Horti Lívia szerint ezek a történések komoly kérdéseket vetnek fel:
  • Ha egy nem tetsző vélemény érkezik be a tartományhoz, akkor azt miért nem tudja tiszteletben tartani?
  • Hogy történhet meg, hogy március 8-án a tartomány levelet küld az MNT-hez, hogy küldjön egy másik véleményt – mert, hogy az iskola által megküldött dokumentumban nem az a név szerepel, mint akit az iskolaszék és a vmsz-esz politikum szeretett volna és hogy van az, hogy erre ugorva még ugyanaz nap kiállít egy másik dokumentumot?
  • Hogy lehet az, hogy harmadnap a tartományi titkárság ezt már meg is küldi az iskolának, és azóta nem áll szóba az iskolaszékkel?
  • Hogy lehetséges, hogy miután Hajnal Jenő elnök úr a Közügyek című műsorban azt mondja, hogy elnöki jogköre van ilyen dokumentum kiállítására, és ezért hat tanácsnok azt kéri, tűzze napirendre a soron következő pénteki MNT ülésen, hogy vitassák meg, történt-e hatáskör túllépés és hogy hogyan járhat el egy elnök ilyen módon, akkor formai hibákra hivatkozva és rágalmazásnak minősítve a dolgot nem tűzi napirendre?
– Egyébként két törvény szabályozza az iskolaigazgatók megválasztásának véleményezését: a nemzeti tanácsokról, illetve az oktatásról szóló törvény. Mindkettő a nemzeti tanácsok hatáskörébe helyezi a véleményezést és nem elnöki jogkörre, mert ilyen nincs is. Hajnal Jenő gyakorlatilag szembement az MNT több szervének is a döntésével: az Oktatási Bizottság február 7-i döntésével, a Végrehajtó Bizottság február 7-i döntésével és a Magyar Nemzeti Tanács február 23-i döntésével, azzal a levéllel, amit a tartományhoz juttatott el. Ez egy rendkívül lesújtó példa arra, hogy hogyan működik a vajdasági magyar politikum – összegezte Joó Horti Lívia.



2017. június 21., szerda

A lebegtető

A lebegtető


Valószínűleg szívesen elfeledné ezt a felvételt az új államfő…

A köztársasági elnök beiktatása előtti napokban akadnak jó emlékezetű emberek, akik megjegyzik, hogy az új elnök életrajzában nagyon tömören elintézik azt a másfél évtizedet, amelyet a radikálisok főtitkáraként töltött. Kifelejtik ugyanakkor azokat a korábbi nyilatkozatokat, amelyek nem vetnek jó fényt a mostani európai beállítottságú politikusra. Ezek egyike szerint Aleksandar Vučić, azaz AV életében háromszor volt részeg: amikor a Crvena zvezda 1991-ben megnyerte a Bajnokok Ligáját, amikor megölték Slavko Ćuruvija újságírót (1999) és dr. Zoran Đinđić kormányfőt (2003). Parlamenti felszólalását (1995. július 20-án) ugyancsak elfelejtik idézni. Pedig érdemes: „Bombázzatok csak, ha megöltök egyetlen szerbet, mi száz muzulmánt likvidálunk”. Ekkor egyébként már tíz napja folyt a srebrenicai mészárlás…

A beiktatási ceremóniára készülve a 2017. április 2-án megválasztott államelnöknek a szervezési teendőkön túl más dolga is akad. Napokon át lebegtette, hogy kit jelöl utódjául a kormányfői székbe, és a hazai sajtóban folyt a találgatás. A konzultálások során kiderült, hogy Irinej pátriárka ellenzi a szóba került egyik jelölt, Ana Brnabić kinevezését. Mert az egyháznak nem tetszik az illető személy nyíltan vállalt szexuális orientációja.
Folytatódott a lebegtetés, kitolódott a határidő, azután pedig AV mégis korábbi kormányának tagja (miniszter asszonya/lánya?) mellett döntött. Mire azt is kiderítették egyes sajtóorgánumok, hogy a hölgy horvát származású. Ami – egyes itteni körökben – vagy bűn, vagy legalább is nem igazán jó ajánlólevél.
Saját pártjában és szövetségese soraiban is megrökönyödést váltott ki a meglebegtetett név, mire AV összehívta pártja parlamenti képviselőit, és minden érintett haladékot kapott: hétfőtől csütörtökig el kell dönteniük, támogatják-e a pártelnök és államelnök kormányfőjelöltjét.
Néhány újságban azonnal találgatni kezdték, hány biztos szavazatra számíthatnak a parlamentben a haladók, miközben azt is megírták, hogy Ana Brnabićnak új frizurája van. Megnyiratkozott. Kabinetfőnöke pedig az a Siniša Mali lesz, aki AV egyik bizalmasa, éppen ezért általa továbbra is irányíthatja a kabinet munkáját. A szóban forgó személy ugyan jelenleg még Belgrád főpolgármestere, de számos botránya miatt alighanem távozni készül a főváros éléről.
Meglebegtette AV azt is, hogy valójában két részre osztódik a kormányzás: Ana Brnabić a gazdaságért, Ivica Dačić eddigi és jövőben külügyminiszter pedig a politikáért felel.
A szocialisták újabb bársonyszékeket követelnek maguknak…
Se szeri, se száma tehát a bizonytalanságnak, a meglebegtetett ötleteknek, és a szavazópolgárok most rágódhatnak azon, hogy ezek a dolgok miként alakulnak. Huszadika helyett majd 29-én ül össze a parlament, de előtte több ezer vendég jelenlétében megtörténik az államfő beiktatása. (Majdnem azt írtam, hogy „a koronázási ünnepség”…)
Az alattvalók reménykedhetnek abban, hogy június végéig befejeződik a lebegtetés, lejár a találgatások ideje.
Netán elfárad a lebegtető, lepottyan a lebegő, esetleg lezuhan.
A népi bölcsesség szerint egyébként amelyik madár túl magasra repül, az mélyre zuhan.
NÉMETH János 

Túllépte-e a hatáskörét az MNT elnöke?

Újabb dokumentumok kerültek nyilvánosságra a csantavéri igazgatóválasztási ügyben - Joó Horti Lívia sajtótájékoztatója 

Túllépte-e a hatáskörét az MNT elnöke?
Joó Horti Lívia sajtótájékoztatón beszélt az ügy fejleményeiről
Joó Horti Lívia szerint az MNT elnöke jogtalanul adott ki véleményezést a testület nevében a csantavéri Hunyadi János Általános Iskola igazgatóválasztásával kapcsolatban. A képviselő asszony dokumentumokkal bizonyította a Magyar Nemzeti Tanács és a tartományi oktatási titkárság közötti márciusi közjátékot, amelynek eredményeképp a nemzeti tanács illetés szerveinek döntését megmásítva a titkárság Kecsenovics Szabó Dóra kinevezését hagyta jóvá az iskola élére.
Mint arról korábban beszámoltunk, a Magyar Mozgalom képviselői kifejezték elégedetlenségüket a csantavéri általános iskola igazgatóválasztási eljárásában történt, általuk szabálytalannak értékelt döntéshozatali ügymenet miatt. Röviden: Január 11-én a csantavéri Hunyadi János Általános Iskola tantestületi ülésén véleményezik az igazgatói pályázatokat és több mint ötven százalékos többséggel István Ervint támogatják, második helyre kerül Kecsenovics Szabó Dóra. Az MNT oktatási bizottsága február 7-én támogatja István Ervin jelölését az iskolaigazgatói pozícióra. Ugyanezen a napot az MNT Végrehajtó Bizottsága is megerősíti a szakbizottság döntését. Az MNT február 23-ai ülésén a testület szavazattöbbséggel (24 mellette, 1 ellen és 1 tartózkodás) elfogadja István Ervin jelölését. Február 27-én azonban az iskolaszék ülésén végül 5:4 arányban Kecsenovics Szabó Dóra kerül ki győztesen a igazgatóválasztási procedúrából. A törvény szerint a döntés hordozója maga az iskolaszék, minden más testület csupán véleményezési joggal rendelkezik.
A történet azonban itt kezd bonyolódni, ugyanis a Nyilas Mihály által vezetett tartományi oktatási titkárság március 9-én kiadott jóváhagyó dokumentuma már arról számol be, hogy a Magyar Nemzeti Tanács előző nap keltezett irata szerint támogatja Kecsenovics Szabó Dóra kinevezését az iskolaigazgatói posztra. Joó Horti Lívia kiemeli, hogy az MNT rendes ülésén nem támogatta a nevezett személy jelölését, a februári ülésen István Ervin mellett tették le a voksukat a képviselők. Ekkor az iskolaszék kérvényt intéz a tartomány és a nemzeti tanács felé, hogy jutassák el a támogatásról szóló hiányzó dokumentumot az iskolának. Az iskolát hónapokig nem méltatják válaszra sem a tartomány, sem a tanács részéről – emeli ki Joó Horti Lívia. Április 14-én az MNT öt képviselője kikéri az MNT-től a közérdekű dokumentumot, az ellenzéki képviselőnő pedig ezt követően a kisebbségi nemzeti tanács rendes ülésén is kéri a március 8-ai keltezésű dokumentum kiadását, amely a tartományi oktatási titkárság irata szerint Kecsenovics Szabó Dóra kinevezését támogatja a MNT részéről. Hajnal Jenő, az MNT elnöke televíziós nyilatkozatában közli, hogy elnöki jogkörével élve kiadott egy erre vonatkozó dokumentumot. Az említett levelet az ellenzéki képviselő is kézhez kapja, a levélben az áll, hogy „a Magyar Nemzeti Tanács az elmúlt évek kizárólagos pozitív tapasztalataira való tekintettel támogatja Kecsenovics Szabó Dóra megválasztását”. Joó Horti Lívia szerint az MNT elnöke sem a nemzeti tanácsokról szóló törvény, sem a Magyar Nemzeti Tanács alapszabálya, sem más rendelet értemében nem jogosult arra, hogy a nemzeti tanács oktatási bizottságának, végrehajtó bizottságának és tanácsának döntésével ellentétes véleményt hozzon és azt a Magyar Nemzeti Tanács döntéseként tüntesse fel.
A tartományi ellenzéki frakció kérésére Nyilas Mihály május 29-én azzal indokolta az igazgatóválasztási eljárásában kiadott jóváhagyást, hogy a Magyar Nemzeti Tanács pozitív véleményezést adott az említett személy kinevezéséről. A tartományi titkár válaszát ugyancsak bemutatta a sajtó képviselőinek Joó Horti, kiemelve, hogy a titkárság aznapi levelére válaszul érkezett a március 8-ai levél a Magyar Nemzeti Tanács elnöke részéről, és feltette a kérdést, hogy miért kellett megmásítani egy meglévő döntést és hogyan véleményezhette a kinevezést a testület nevében a tanács elnöke. A tanácstag szerint ezek olyan súlyos kérdések, amelyek megkérdőjelezik az egész nemzeti tanács működését.
Precedens értékűnek nevezte a csantavéri esetet Joó Horti Lívia, aki szerint hasonló önkényes lépések jellemzik a jogállamiság betartásáért felelősséggel tartozó állami intézményeket. A tanácstag szerint a testület megkerülésével kiskorúsítják a közvetlenül megválasztott Magyar Nemzeti Tanácsot, illetve az érintett általános iskola iskolaszékét is.
A Magyar Nemzeti Tanács hat képviselője kérelmezte, hogy a most pénteki ülésen tűzzék napirendre a közel fél éve húzódó ügyet és vitassák meg, hogy vajon túllépte-e a hatáskörét az MNT elnöke, és ha igen, ennek milyen következményei lesznek, az MNT elnöke azonban nem tűzte napirendre az elnöki hatáskör kérdését.
Basity Gréta



Ana Brnabićnak a hónap végéig bemutatják a kabinetjének tagjait.
Lekić

Megverték, majd megpróbálták lelőni a moholi cigányok – Beszélgetés Német Gáborral

 

Lincselés, rablássorozat, lövöldözés – bűnözéssorozat Ada községben.


Ahogyan arról portálunk már beszámolt Adán és környékén az embereket egyre inkább rettegésben tartja egy bűnözői banda, akik a jelek szerint a törvények felett állnak. A hatóságok által is jól ismert, főleg cigányokból álló galeri tagjai annak ellenére is szabadlábon vannak, hogy mára már egy kisebb hadseregnek is elegendő lőfegyver birtokában vannak, amelyet gondolkodás nélkül mernek használni. Erről és a kialakult helyzetről mesélt a DélHír Portálnak Német Gábor, akit először összevert a banda, majd megpróbálták agyonlőni.
Összetudná nekünk foglalni a történteket, hogyan kezdődött a konfliktus?
Még május 27-én Ada legszűkebb központjában a korzón kijöttünk egy szórakozóhelyről, amely előtt már várt bennünket egy taxi, amellyel hazamentünk volna. Az utcán azonban egy húsz év körüli magyar lányt rángattak a hajánál fogva egy négyfős társaság tagjai, a lány sikítozva kért segítséget, de senki sem ment oda neki segíteni, mint ahogy később a bennünket ért támadás során sem mert senki sem közbeavatkozni.
Én megfogtam a lányt és kirántottam a kezükből, ekkor egy kisebb szóváltás alakult ki, mire mi elkezdtünk hátrálni a ránk várakozó taxi irányába. Erre már megindult a durva szidalmazás és a fenyegetés és a négy fő további tizenkét főt hívott ki erősítésnek a szórakozóhelyről, nah és ekkor kezdődött a verekedés, ekkor támadtak ránk. A tizenhat fős banda ránk vetette magát és teljesen lincshangulatban ütöttek-vertek bennünket. Abban a pillanatban nem tudtuk hol állnak meg és milyen sérüléseket okoznak nekünk. Közben a romák szavajárására jellemző fenyegetések és szidalmazások közepette egymást biztatva vertek bennünket. Többször elhangzott, hogy most megdöglünk, viszont nemzeti alapon nem szidalmaztak bennünket. Az orvosi látlelet tanulsága szerint a szám tört be, a fejemen és a testemen számos zúzódás keletkezett és a lábamban elszakadt egy ínszalag.
A rendőrség, amikor megérkezett akkor szinte barátilag üdvözölték a bennünket megverő társaságot, egy részüket igazoltatták, bár nekünk azt mondták, hogy mindenkinek felvették az adatait, később kiderült, hogy ez nem igaz. Majd a helyszínen jelen lévő forgalmista rendőr végignézte, ahogy a támadók kilencen ülnek be egy Yugó Florida típusú gépkocsiba és angolosan távoznak.
A fiatal lánynak és a taxisnak is sikerült elmenekülnie, akik később visszajöttek és a helyszínen felvették az adataikat, ám tanúként azóta sem őket, sem bennünket nem volt hajlandó meghallgatni a rendőrség. És végül csupán öt személy ellen indult eljárás, azonban csak szabálysértési ügyben, ezt is csak a rendőrségi jegyzékből tudom, mert bennünket nem értesítettek. Én ugyan bementem a rendőrségre, hogy feljelentést tegyek, de onnan kiküldtek, mondván majd ők intézkednek az ügyben, ennek ellenére
azóta sem keresett meg bennünket a rendőrség hivatalos módon, nem kaptunk semmiféle végzést, nem hallgattak meg senkit és elindították a szabálysértési eljárást.
Vagyis olyan, mintha ott sem lettem volna, a megverésünk óta senki meg sem keresett bennünket a hatóság részéről.
Majd ezek után hogyan folytatódott a történet? 
Miközben a rendőrség teljesen passzívan állt az esethez, addig a támadóink részéről folyamatos volt a fenyegetőzés és az üzengetés. A barátomnak, akit velem együtt megvertek többször is megüzenték, hogy
nagyon vigyázzon magára, mert ha megint összefutnak, akkor folytatják a félbehagyott verést és még csúnyábban helyben hagynak majd bennünket.

Ami viszont ettől is rosszabb, hogy a családjainkat is elkezdték fenyegetni, nekem három kisgyermekem van, a barátomnak viszont két kamasz gyermeke, egyikük most hetedik osztályba jár, a másik pedig tizenhat éves és konkrétan nem merik elengedi szórakozni az eset óta, nehogy összeverjék a gyereket is az utcán.
Német Gábor: “Ezt az ügyet még végigviszem, kerül amibe kerül.”
Ekkor döntöttünk úgy, hogy nem várjuk meg, hogy a fenyegetőzéseket be is váltsák és nem engedjük meg, hogy a családjaink is rettegésben éljenek és elmegyünk a fenyegetőző családhoz. Történjék bármi is. Valójában itt több roma családról van szó,  olyanok, mint a Jovanovićok vagy a Petrović családok, akik zömében a Kolompárról változtatták meg a családneveiket. Tudni kell, hogy azonos bandáról van szó, mint amelyhez a két évvel ezelőtti moholi lövöldözést és gyilkosságot elkövető  Bane Jovanović vagyis Safet is tartozott. Aki egy embert megölt és másik ötöt megsebesített. A mi támadóink közül többen is rokonságban állnak az egykori bandavezérrel.
Pontosan miért mentek el a családhoz, mi volt a céljuk ezzel?
Le akartuk zárni végleg ezt az ügyet. Nem akartuk, hogy bárki is fenyegesse a szeretteinket, bárkinek is rettegnie kelljen, hogy a családjainknak félniük kelljen. Azt  akartuk, hogy ennek az egésznek legyen végre vége, mert nem lehet úgy élni, hogy az embernek nap mint nap rettegnie kelljen.
Június 13-án a másik sértettel elmentünk a családhoz, beszóltunk az ablakon és az ajtón, hogy jöjjenek ki, beszéljük meg, de nem volt semmi válasz, nem jött ki senki. Ekkor mi elmentünk a helyszínről, egyik közelben élő ismerősünkhöz, de útközben már láttuk, hogy a környező utcákból már jönnek kisebb nagyobb csoportokba a romák.
Ekkor már sejtettük, hogy ebből az ügyből botrány lesz

, ezért a kocsinkat két utcával lejjebb leparkoltuk és úgy mentünk vissza a házhoz. El kell mondjam, nálunk semmiféle fegyver vagy önvédelmi eszköz nem volt, annak ellenére, hogy félő volt, hogy ismét tettlegességre kerül sor, de a mi célunk az volt, hogy békés úton rendezzük az ügyet és véget vessünk a folyamatos fenyegetőzésnek.
Ahogy odaértünk és bekopogtunk a háznál, akkor volt mit látni. Azon nyomban elkezdtek lövöldözni. Ekkor mi azonnal menekülőre fogtuk, hiszen itt már tudtuk, hogy az életünk veszélyben forog.
Nem számolgattuk, de legalább harmincan üldöztek bennünket, volt akinél husángok és baseball ütök voltak másoknál fegyverek, közben az utcán lövöldöztek utánunk, azonban a gyalogosan üldözők egy idő után nem követtek bennünket tovább. Majd pedig egy mozgó autóból kezdtek el tüzelni ránk. A barátom egy közeli utcába lefordult, ahol egy ismerőséhez menekült be, én pedig az autóm irányába menekülve,egy árok partján a magas fűben bújtam el az üldöző autó és az abban ülők elől. Ők nem vettek észre, hanem továbbhajtottak és a leparkolt személy-gépkocsimba többször belelőttek, összesen ötször rálőve, négyszer eltalálva azt. Valószínűleg azt gondolták, hogy a kocsiban bújtam el, mivel mindkét ajtót átlőtték, valamint a motorházra is rálőttek. Az elkövetők egyébként az úgynevezett 7,2 mm-e tetejac marokfegyverrel lőttek rám, amelyet korábban a szerb rendőrség használt.
Amikor megfordult az autó és ismét elhajtott mellettem, ekkor felemeltem a fejem, így letudtam olvasni annak rendszámát: SA016PX. Amit viszont nem láttam, az az, hogy kik lőttek rám, vagy hogy kik ültek az autóban. 
A lehetséges támadók egyébként épp a napokban, a támadás után is töltöttek fel képeket a közösségi portálra, ahol épp ebben az autóban pózolnak.
A támadás után még belefér egy kis rajoskodás
Azt már csak “érdekességként” jegyzem meg, hogy ezután a támadók nagy gázzal épp a községi rendőrkapitány háza előtt távoztak a helyszínről, aki éppen szabadságon van. Egyébként arról a rendőr-kapitányról van szó, akit pár éve azért függesztettek fel, mert a már említett, a mostani támadókkal rokonságban álló Safet fiával pózoltak egy kocsmában szolgálati időben.

A Blic tette közzé azokat a képeket, amelyen az látható, hogy az adai és moholi rendőrök együtt kocsmáznak a rossz hírű bandával  
Ezután beültem a kocsiba, ami még üzemképes volt és egyből a rendőrségre hajtottam, ahol mire beértem már nem volt rendőr, mivel közel tíz bejelentést is kaptak a lövöldözés miatt. Egy idő után beérkezett a rendőrségre a barátom is, akivel egy órát vártunk, de senki sem foglalkozott velünk. Ekkor jobb híján hazamentünk, ahová fél négykor érkeztek meg a rendőrök, akik megkértek, hogy menjünk be. Én ekkor fogtam a feleségem és a gyermekeimet és kimenekítettem őket Moholról, mivel láttam, hogy nem csak a testi épségük, de most már az életük is veszélyben van.
Mi nagyjából ötkor értünk be a rendőrségre vallomást tenni, ekkor már néhány roma is bent volt, akiket hét órakor szabadon engedtek és távozhattak a rendőrségről, bennünket pedig csak jóval később valamivel tíz óra után engedtek hazamenni.
A rendőrség hogyan reagált a helyzetre? 
Rosszul. Mivel mi számon kértük, hogy hogyan történhet az meg, hogy egy kisebb hadsereg lövöldözik Mohol utcáin, pontosan tudjuk kik voltak ott, pontosan tudjuk mely autóból tüzeltek ránk és mégis szabadon engednek mindenkit. Azt állították, hogy nem találtak sem töltényhüvelyt, sem fegyvert a házkutatás során. Közben egy teljes nappal később a nagykikindai rendőrség is helyszínelt, ők már találtak két töltényhüvelyt, állítólag több magánházba és kapuba is fúródtak golyók. Vagyis itt az eset során bárki áldozatul eshetett volna az utcai lövöldözésben.
A lövöldözés után közzétett egy beszámolót, amit rengetegen elolvastak, mi történt azóta? 
Előtte még a magyar főkonzulátushoz fordultunk, akik nagyon segítőkészek voltak és minden lehetséges támogatást megígértek nekünk és a családunknak. Megkértek, hogy írjak nekik is egy beszámolót, küldjem el nekik is a képeket, én úgy tudom, hogy azóta ők már kapcsolatba is léptek a nagykikindai rendőrség vezetőjével, akinél informálódtak már az esetünk állásáról.

Gábor a már befoltozott golyónyomokat mutatja
Majd ezt követően volt egy a községi közbiztonsággal foglalkozó lakossági fórum is, amit már jóval korábban meghirdettek, de az esetünk további aktualitást adott neki. Ide a rendőrség ugyan meghívást kapott, amit át is vettek mégsem jelentek meg. Adán és Moholon mindenki tudja, hogy a bennünket megtámadó család az, aki most már hónapok óta rettegésben tartja a helyieket és az úgynevezett maszkos betörések elkövetői. Mégsem történik semmi. Sőt, ahogy azt látni lehet akár egy lincselést is megúsznak, de még egy gyilkossági kísérletet és lövöldözést követően sem állítanak elő közülük senkit.
Milyen üzenet ez a lakosság számára? Milyen üzenet ez az elkövetőknek? Nem kell meglepődni, ha úgy érzik mindent megtehetnek, mert a jelek szerint valójában ez így is van. 
A családja hogyan éli meg a történteket?
Félnek. Ahogy mondtam is a családomat még az nap este kimenekítettem Moholról, nem szeretném megnevezni, hogy hová, de még aznap este jöttek és a feleségemet és a gyereket elvitték. Amint ez az ügy lezárul, el is hagyjuk a Délvidéket, ezt már eldöntöttük.
Ezt az ügyet még végigviszem, kerül amibe kerül, nem csak magunk miatt, hanem, hogy mással a jövőben ne történhessen meg hasonló, és az igazamért a legvégsőkig harcolni fogok, de amint az ügy lezárul, akkor mi Magyarországra költözünk. 
A betöréssorozat egyébként kizárólag magyar családok ellen történt, több mint 30 esetet tudok legalább. Nem állítom, hogy a magyarság megfélemlítése vagy az elüldözése a cél, de azt igen, hogy ebben az is benne van, hogy a magyarság nem mer magáért kiállni, ezért könnyebb prédának számítunk a bűnözők szemében.
A helyiek félnek, mindenkinek elege van, a bandákról kiderült most már, hogy bármire képesek, közben a rendőrség mégis tehetetlen és kábán áll a történtek előtt.
Az egész történetben az a legdurvább, hogy igaz, hogy egy ilyen eset egyáltalán megtörténhetett.

2017. június 20., kedd

Morvai és Gaudi strasbourgi beszélgetése



Gazdasági szankciókkal térdre kényszerítheti-e Magyarországot az EU migráció-ügyben? A másik téma: a délvidéki magyarok jogvédelmére kötelezte az EU Szerbiát! 

Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen. Folyamatos a fenyegetőzés az európai uniós források megvonásáról, gyakorlatilag Magyarország gazdasági térdre kényszerítéséről. Bekövetkezhet-e az, hogy meg kell hajolunk az Európai Unió akarata előtt, és teret kell engednünk a tömeges bevándorlásnak? Amennyiben lehetséges ez a forgatókönyv, akkor hogy tudjuk megakadályozni ennek bekövetkezését? Mit kell tudni a Magyarország melletti szolidaritási mozgalomról, amelyet Morvai Krisztina indított?

A másik téma: Hogyan biztosítható, hogy az Európai Unió által Szerbia számára megszabott kötelezettségek – a délvidéki magyarok jogvédelme érdekében – valósággá válnak? Hogyan tudják segíteni a különböző érintett és érdekelt erők – így a magyar kormány, a magyarországi és délvidéki civil és jogvédő szervezetek, valamint politikai pártok – az Európai Unió által a nemzeti közösségekre vonatkozóan megszabott kötelezettségek tényleges teljesítését és érvényre juttatását? Erről a két témáról beszélgetett Dr. Morvai Krisztina EP képviselő és Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, nemzeti jogvédő, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője.

A beszélgetés itt érhető el:

Hogyan lehetséges?



Morvai Krisztina felszólalása az Európai Parlament plenáris ülésén.
2016. évi jelentés Koszovóról – Jelentés Ulrike Lunacek (A8-0062/2017)[1]
Strasbourg, 2017. június 13-14.

Hogyan lehetséges a következő helyzet?
Koszovóban van egy őshonos, tehát ott született, 150 ezres szerb közösség. Ennek a közösségnek az Európai Unió, és persze a szerb anyaország, kipréseltet, kikövetelt egy régi értelemben vett területi autonómiát, teljes körű, tényleges autonómiát.
Az előbb tárgyalt Szerbiában van egy 300 ezres, vagy közel 300 ezres őshonos magyar közösség, akiknek nincsen területi autonómiájuk, nincs teljes körű és tényleges autonómiájuk.
A kérdésemben persze benne van a válasz, amit úgysem szoktam soha megkapni, mert ez nem szokás itt ebben a Parlamentben, de azért kérdezem Lunacek asszonyt, és kérdezem a Bizottságot, benne van a válasz. Ott az anyaország, és itt most nem pártkérdésekről beszélek, az anyaország kiharcolta, kikövetelte és az Európai Unió is kikövetelte (az autonómiát – B. A.).


Elfogadott szövegek
2017. június 14., Szerda - Strasbourg                                                                        Ideiglenes kiadás
2016. évi jelentés Koszovóról                       P8_TA-PROV(2017)0262   A8-0062/2017

Az Európai Parlament 2017. június 14-i állásfoglalása a Bizottság Koszovóról szóló, 2016. évi jelentéséről (2016/2314(INI))[2]

Az Európai Parlament,
12.  megállapítja, hogy még nem jött létre a Szerb Önkormányzatok Szövetsége, és megfogalmazásra vár a megfelelő alapokmány is, valamint hogy a szövetség létrehozása a koszovói kormány felelőssége; sürgeti Koszovót, hogy haladéktalanul alakítsa meg a szövetséget az EU által támogatott párbeszéd során elért megállapodással és a Koszovói Alkotmánybíróság határozatával összhangban; ezzel összefüggésben arra ösztönzi a koszovói hatóságokat, hogy jelöljenek ki egy olyan magas szintű munkacsoportot, amely egyértelmű és határidőhöz kötött megbízatással rendelkezik arra, hogy javaslatot tegyen az alapokmányra, amelyről a nyilvánosság véleményt nyilváníthat, és amelyet a parlament felülvizsgálhat; aggodalmát fejezi ki Szerbia – többek között a folyamatos pénzügyi támogatásban megnyilvánuló – párhuzamos struktúráinak folyamatos jelenléte miatt, és azok lebontására szólít fel; minden érdekelt felet arra szólít fel, hogy találjanak elfogadható és közös megegyezéssel kialakított hosszú távú megoldást a trepcai bányászati komplexum státuszát illetően;