2017. május 22., hétfő

Önmagunknak hazudunk!



Mennyi lakosa van Tordának?

– Horgászversennyel, a felújított sportöltöző és a tűzoltóotthon átadásával, szentmisével és művelődési műsorral kezdődött a falunap és a templombúcsú megünneplése a bánáti Tordán – írja K. I. az ünnepségről.[1]
Az írás azt benyomást kelti az olvasóban, hogy egy virágzó, fejlődő magyar helységről van szó, „amelyben pezseg az élet”. Ez azonban közel sem felel meg a valóságnak.
Az írásból megtudjuk, hogy „Tordán két éve volt utoljára felnőtt labdarúgó mérkőzés. Jelenleg csak pionírcsapatuk van.” Ebből arra lehet következetni, hogy a faluban olyan kevés a felnőtt férfi, hogy már labdarúgó csapatott sem lehet összeállítani. Pedig a faluban ennek a sportágnak nagy hagyományai vannak.
A szerző is utal arra, hogy „az 1200 lakosú falu egy erősen fogyatkozó magyar sziget a közép Bánátban”.
A falu honlapjáról megtudjuk, hogy az „április 2-án Tordán a szerbiai elnökválasztáson az 1254 szavazólistán szereplő polgár közül 619-en (49,4 %) vettek részt”.[2] (Helyesen: a szavazólistán szereplő 1254 polgár közül…)
A két adat között nagyfokú eltérés van. Lehetetlen ugyanis, hogy az 1200 lakosú faluban 1254-en vannak a szavazólistán. Másrészt, a szavazásra csak a nagykorú polgárok jogosultak. Közben az urnákhoz csak 619-en járultak. 
Az adatokból többféle következtetést lehet(ne) levonni. Például: A szavazólista a korábbi évekből származik, nem a valós adatokat tartalmazza. Annyian elköltöztek a faluból, hogy már csak 619 felnőtt és a kiskorú gyermekek maradtak. Ezek szerint jó, ha a falunak 800 lakosa van.
Miért nem lehet megírni az igazságot: hogy a falu lepusztulóban van, hogy elhagyják a lakói, mivel nincsen munka, se kereset? Hogy évtizedekre visszamenőleg egyelten új munkahely nem nyílt?Miért nem ír erről a Tordai Újság?

Tordai utcarészlet

Dobai János a helyi közösség (sok éve) elnöke, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) magas rangú tisztségviselője, évek óta folyamatosan „az itt található gyógyvíznek az újbóli hasznosításával” áltatja a tordaiakat (hogy az majd új munkahelyeket teremt, felvirágoztatja a falut), miközben ezzel kapcsolatban sem történik semmilyen előrelépés.
A sportöltöző „felújítása” és a(z egyébként régóta létező) tűzoltóotthon „átadása” is jóformán csak kozmetikázás, látszattevékenység, hogy legyen valamit az ünnep alkalmával felmutatni. A falu iskolájának önállósodását már senki még csak nem is emlegeti, habár erről magyar nemzeti tanácsi határozat is van.[3] Az iskola tornatermének (többször ünnepélyesen elhelyezett és megszentelt) alapkövét is már belepte a gaz…
A falunapon volt Republic-koncert, felléptek a néptáncosok, horgász- és „csirkepaprikás-versenyt” is rendeztek. Nem látni azonban, hogy a falu vezetősége bármit is tenne a sanyarú gazdasági helyzet javítása, az elvándorlás megállítása, a munkahelyek teremtése érdekében. A tűzijátékra szánt pénzt is lehetett volna valami okosabbra költeni! Olyan testület se nincs már a falunak, amelyik elszámoltatná a helyi vezetőséget? Miért nem lehet szembenézni a valósággal?   
A falunap lassan az elvándoroltak találkozójának a napja lesz, amennyiben a vezetőség viszonyulása a helység tornyosuló problémái iránt gyökeresen nem változik meg.
Azzal, hogy önmagunknak hazudunk, nem javítjuk, hanem csak tovább rontjuk a helyzetet. 

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2017. május 22.


[1] Republik-koncert, néptáncok, főzőversenyek... Magyar Szó, 2017. május 15. 4., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/3369/vajdasag_nagybecskerek/165034/Republic-koncert-n%C3%A9pt%C3%A1ncok-f%C5%91z%C5%91versenyek%E2%80%A6.htm, 2017. május 15., 10:21

[3]16/2011 számú (2011. április 5-i) MNT határozat – A BANATSKO KARAĐORĐEVO-I NIKOLA TESLA ÁLTALÁNOS ISKOLA TORDAI KIHELYEZETT RÉSZLEGÉNEK ÖNÁLLÓSULÁSÁRA TETT JAVASLATÁRÓL SZÓLÓ HATÁROZATA. http://archiv.mnt.org.rs/389-16-2011-szamu-MNT-hatarozat-A-BANATSKO-KARADjORDjEVO-I-NIKOLA-TESLA-ALTALANOS-ISKOLA-TORDAI-KIHELYEZETT-RESZLEGENEK-ONALLoSULASARA-TETT-JAVASLATARoL-SZoLo-HATAROZATA

2017. május 21., vasárnap

Vesztésre áll a VaMaDiSz




Jól választotta-e meg Sóti Attila a partnereit? 
Avagy: Gondolatok VaMaDiSz elnökének „rendkívüli közleménye” okán

 

„Rendkívüli közleményt” adott ki május 19-én Sóti Attila, a Vajdasági Magyar Diákszövetség (VaMaDiSz) elnöke, azzal kapcsolatban, hogy „az elmúlt napokban nyilvánosságra került a magyar felvételi vizsgázásért, diákjainkért, jogainkért, közösségünkért és jövőnkért folytatott bírósági eljárásunk első fokú ítélete”.[1]

A közlemény írására bizonyára az késztette a szervezet elnökét, hogy a MNO május 17-én közzétette: „Április 13-án az Újvidéki Felsőbíróság elutasította a felperes Vajdasági Magyar Diákszövetség (Vamadisz) kérelmét arra vonatkozóan, hogy az Újvidéki Egyetem a hatályos jogszabályoknak megfelelően tegye lehetővé a magyar nyelvű felvételizést a magyar diákoknak”.[2]

Majláth Róland írását átvette a Napló,[3] majd hivatkozott rá a Szabad Magyar Szó,[4] amit aztán közölt a Délhír portál.[5] A Pannon TV már azt adta tudtul, hogy a VaMaDiSz fellebbezni fog az Újvidéki Felsőbíróság döntése ellen.[6] Az elnök ekkor már tovább már nem hallgathatott.

A MNO-ban közölt írással kapcsolatban egyesek jogos felháborodással tették fel a kérdést: „Miért a magyarországi médiából kell ezt megtudnunk? Miért hallgat a Magyar Nemzeti Tanács (MNT), a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ)?”

 VaMaDiSz: Ezért dolgoz(z)unk, ezért harcol(j)unk?

Sóti – három hosszú bekezdésből (34 sorból) álló – „rendkívüli közleményének” első bekezdésében előbb a szervezet elnökségének döntésére hivatkozik, majd ezt írja: „Meggyőződésem, hogy az általam bevezetett hírzárlat volt a legfelelősebb döntés”. Ebből viszont az következik, hogy a „hírzárlatot” (a Napló idézett fogalmazása szerint: a „cenzúrát” személyesen (ismét a Napló alapján: „önhatalmúlag”) vezette be.

Az általa „legfelelősségteljesebb”-nek nevezett döntést azzal indokolja, hogy az ítélettel kapcsolatban „sok a miért és a megválaszolatlan kérdés”,[7] meg hogy „nincsen semmilyen indoklás (sem szóban, sem írásban)”.[8]

Sóti „döntését” mindennek lehet nevezni, csak éppen a „legfelelősségteljesebb”-nek nem. Az elutasító bírósági ítélet meghozatala után azonnal a közvélemény elé kellett volna állnia és beszámolni erről, nem pedig több mint egy hónapig hallgatni. Vagy ezt utasításra tette?

A szervezet elnökének hallgatását ugyanis a közvéleményben azzal is összefüggésbe hozzák, hogy az Európai Parlament (EP) május közepén – vagyis a MNO által közölt írást megelőzően – kellett volna tárgyalnia a Szerbiáról szóló országjelentésről, amelynek szerves része a nemzeti kisebbségi jogok érvényesülése is.

Az elutasító bírósági ítélet bizonyára tovább növelte volna a szerbiai állapotokat rózsaszínben bemutató jelentés kifogásolóinak számát. Ez viszont a Szerb Hatalmi Párttal (SNS) hatalmi koalícióban lévő Vajdasági Magyar Szövetségnek (VMSZ) nem felelt volna meg. Ha az EP ülését – nem sokkal a hír kipattanása előtt – nem halasztják el július elejére, akkor az elhallgatása nagyon rossz szolgálatot tett volna az itteni magyar közösségnek.

Az sem lehet igaz, hogy a döntéssel kapcsolatban „nincsen semmilyen indoklás (sem szóban, sem írásban)”.[9]


Aki ismeri a perrendtartási törvényt, annak tudnia kell(ene):

„Ha a főtárgyalás tanács előtt zajlik, az ítéletet a főtárgyalást lezáró határnapon részt vevő tanácselnök és tanácstagok hozzák meg.
A bíróság a főtárgyalás berekesztése után azonnal meghozza ítéletét, melyet a tanács elnöke hirdet ki.” (352 szakasz 2. és 3. bekezdés)
„Az ítélet kihirdetése alkalmával a tanács elnöke nyilvánosan felolvassa az ítélet rendelkező részét, s –  amennyiben lehetséges – röviden közli az ítélet indokait. (353 szakasz 1. bekezdés)[10]

A bíróság, miután április 13-án meghozta a döntést – feltételezhetően – azonnal ki is hirdette és röviden meg is indokolta azt. Sóti nem említi, hogy ez megtörtént-e? Lehetséges, hogy ott sem volt a tárgyaláson? Ha pedig ott volt, miért hallgatta el az indoklást? Vannak, tehát olyan kérdések is, amelyekre a közvélemény elvárja Sóti őszinte válaszát.
A bíróságnak pedig fel lehet róni, hogy nem tett eleget annak a kötelezettségének, miszerint az ítéletet „a kihirdetésének napjától számított nyolcnapos határidőn belül írásba foglalja”. Összetett ügyekben a bíróság ezt a határidőt „további 15 nappal elhalaszthatja”. Ez a határidő is – az ismert információk szerint – már jócskán elmúlt.

A rendkívüli elnöki közlemény második bekezdése arról szól, hogy „az ügynek még nincsen vége, hiszen létezik másodfokú eljárás”.
Mivel első fokú ítéletről van szó, lehetséges a fellebbezés és még az után is vannak jogorvoslati lehetőségek. A kérdés azonban az, hogy meddig fog az eljárás eltartani. Sóti talán még a per vége előtt befejezheti a tanulmányait.  Az viszont már most nyilvánvaló, hogy őszre nem lesz magyar nyelvű felvételi a Jogtudományi Karon, de lehet, hogy más karok is követik a példáját.
Ismételten felvetődik a kérdés: Sóti miért a bírósági pert választotta és miért nem a közigazgatási eljárást?
A Tartományi Képviselőház ugyanis 2013. április 25-én már hozott egy határozatot a felvételi vizsgák anyanyelven való megszervezéséről,[11] majd 2015. április 8-án e témakörben – az előzőt felváltva – újabb határozatot hozott a tartomány által alapított intézményekre vonatkozóan, melynek 2. szakasza kimondja:
„Az egyetemi intézmény köteles a jelentkezőknek lehetővé tenni a nemzeti kisebbségi – nemzeti közösségi nyelven való felvételizést, azzal a feltétellel, hogy egy olyan nyelvről van szó, amely Vajdaság Autonóm Tartomány területén lévő önkormányzatban hivatalos használatban van.”[12]
A magyar nyelv pedig közismerten e nyelvek közé tartozik.
„A határozat alkalmazása feletti ellenőrzést (határozat 6. szakasza értelmében – B. A.) az egyetemi képzésben illetékes tartományi közigazgatási szerv végzi”. Ez a szerv pedig – a rendelet szövege szerint – csak a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Közösségi Titkárság lehet, amelynek az élén Nyilas Mihály VMSZ-es káder áll. A titkárság munkaköri leírásban azonban a főiskolai és egyetemi képzésben illetékességet viszont hiába keressük. Csak „tartományi közigazgatási teendőket lát el az iskoláskor előtti, általános és középiskolai oktatás és nevelés”[13] területén.  
Úgy látszik itt a tartományi és a köztársasági jogszabályok ütközésének esete forog fenn. Nyilas Mihály – vélhetően ebből kifolyólag – nem intézkedett a magyar diákok anyanyelvi felvételizésének biztosítás érdekében az újvidéki Jogtudományi Karon. Ez azonban Nyilast sem mentesíti a felelősség alól. Az anyanyelven való felvételizés ugyanis szerzett joga a diákoknak!   

Nyilas Mihály és Sóti Attila (Fotó: Ótos András)


A közlemény harmadik bekezdésében Sóti köszönetet mond a partnereknek és támogatóknak, akik „megerősítették, hogy továbbra is mellettük állnak”.
– Mindenki tudja, kikről van szó, kik segítenek bennünket, melyik intézmények támogatnak az pillanattól kezdve: azok a tisztségviselők és szervezetek, akik a peres eljárásunk kapcsán a legélesebb támadásokban részesülnek a nyilvánosság előtt – írja Sóti. Ezek után „a  legerélyesebben felszólítja a támadókat és az ügyünket sárdobálásra használókat, akik messzemenően nincsenek pozícióban, hogy ha nem tudnak és nem hajlandóak segíteni, akkor legalább hallgassanak”.
A közvélemény a per kezdete óta szimpátiával viszonyult a diákszervezet küzdelméhez az – ismereteim szerint – egyedülálló (legalábbis az utóbbi években) perben az anyanyelvi jogok érvényesítése érdekben. Ezért nem világos, hogy kikre céloz Sóti, amikor „támadókat” és „sárdobálókat” említ?
Aki most csak támadni tud, árulást követ el” – írja Sóti. De hát támadta-e valaki a VaMaDiszt, vagy őt személyesen? Vagy a probléma az ügy nyilvánosságra kerülése és a felelősség kérdésének felvetése? Nem inkább azok az „árulók”, aki tehettek/tehetnének valamit a hallgatók érdekében, csak éppen nem tesznek semmit? Végül felteszi a (nihilista)[14] kérdést, miszerint „Ezért dolgoz(z)unk, ezért harcol(j)unk?”

A sajtó szerint, Nyilas Mihály, a néhány hónapja megalakult Vajdasági Magyar Jogászegylet (VMJE) elnöke, „9 nappal a titkosított bírósági döntés meghozatala előtt adott ki egy közleményt, amelyben kiáll a VaMaDiSz mellett” és hangoztatja, hogy „folyamatos szakmai segítséget nyújt”[15] szervezetnek. A Magyar Mozgalom (MM) úgyszintén (korábban is), „támogatásáról biztosította a Vajdasági Magyar Diákszövetséget, és felkínálta szakmai segítségét”.[16]
A jelek viszont arra utalnak, hogy a VaMaDiSz csak a hatalmi pozícióban lévők „támogatását” fogadta el. Ennek aztán meg is lett az eredménye. De hogyan segítsenek azok „akik messzemenően nincsenek pozícióban”, ha erre – a támogatásban való részesítésen kívül semmilyen eszközük nincsen? Legfőképpen, miért hallgassanak, ha nyilvánvaló nemzeti kisebbségi jogsérelemről van szó? Jól választotta-e meg Sóti Attila a partnereit?
Külön aggodalomra ad okot, hogy „tapsviharral nyugtázták a döntést a rektor által vezetett dékáni értekezleten”.[17] Ez azt jelenti, hogy a többi újvidéki karon is hasonlóan viszonyulnak a nemzeti kisebbségi hallgatókhoz, mint a Jogi Karon? Hogyan, milyen érzéssel tanuljon egy diák olyan környezetben, amelyik nem hajlandó számára biztosítani még az anyanyelvi felvétel lehetőségét sem, ahol nemkívánatosnak tartják?
Továbbra se nincs viszont válasz a kérdésre: „Miért a magyarországi médiából kell ezt megtudnunk? Miért hallgat az MNT, a VMSZ?”
A történtekből Nyilas Mihálynak, de Sóti Atillának is le kellene vonni a következményeket. Vajon megteszik-e?

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2017. május 21.


[1] Ezért dolgo(z)unk, ezért harcol(j)unk? Magyar Szó, 2017. május 20. 13., vagy http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/21431/VaMaDiSz-Ezert-dolgozzunk--ezert-harcoljunk.html
2017. május 19. [12:02]

[4] Szerbia 2017: A délvidéki magyarok nem felvételizhetnek magyarul. http://delhir.info/2017/05/17/szerbia-2017-delvideki-magyarok-nem-felvetelizhetnek-magyarul, 2017. május 17.

[5] Uo.
[7] Lásd az 1-es alatti közleményben.
[8] Lásd a 4-es alatti írást.
[9] Lásd az 1-es alatti közleményben.
[11] 404 Pokrajinska skupštinska odluka o polaganju prijemnog ispita odnosno ispita za proveru sklonosti i sposobnosti za upis na visokoškolsku ustanovu na jezicima nacionalnih zajednica. Službeni list APV [Tartományi képviselőházi rendelet a felsőoktatási intézményekbe való beiratkozásra jogosító felvételi, valamint hajlam- és képesség-ellenőrző vizsga nemzeti közösségi nyelven való megtartásáról. Vajdaság AT Hivatalos Lapja], 15/2013 szám.
[12] 269 Pokrajinska skupštinska odluka o polaganju prijemnog ispita odnosno ispita za proveru sklonosti i sposobnosti za upis a visokoškolsku ustanovu čiji je osnivač Autonomna Pokrajina Vojvodina na jezicima nacionalnih manjina–nacionalnih zajednica. Službeni list APV. [Tartományi képviselőházi rendelet a Vajdaság Autonóm Tartomány által alapított felsőoktatási intézményekbe való beiratkozásra jogosító felvételi, valamint hajlam- és képesség-ellenőrző vizsga nemzeti kisebbségi – közösségi nyelven való megtartásáról. Vajdaság AT Hivatalos Lapja], 14/2015 szám, vagy  http://www.puma.vojvodina.gov.rs/sllist.php. A rendelet hatályon kívül helyezte a 23-as jegyzetben említett 2013. évi rendeletet.
[14] A lét értelmetlenségét, a cselekvés hiábavalóságát hirdető, az ember haladást tagadó felfogás.
[15] Lásd a 4-es alatti írást.
[17] Lásd a 2-es alatti írásban.

2017. május 20., szombat

Az EU célja: megalázásunk és nem felemelkedésünk!

Morvai az Echo TV-ben (videóval)

Az Echo TV műsorában – egyebek mellett – arról beszéltem, hogy meggyőződésem szerint az Európai Parlament Magyarországot elítélő friss határozatát elsősorban az Európát védő migránspolitikánk miatti bosszúvágy vezérelte. Rámutattam: az Európai Uniót a legkevésbé sem érdeklik azok a dolgok, amelyek sok magyar embert bántanak és foglalkoztatnak: nem kíván segítséget nyújtani a devizahitelesekkel szembeni jogsértések orvoslásában – noha az kifejezetten az európai uniós fogyasztóvédelmi normáknak a bankok általi megsértéséből fakad; nem érdekli a vidék és a mezőgazdaságunk sorsa (amely egyenes következménye az európai uniós agrárpolitika folytán hazánkba áramló külföldi élelmiszernek és a földrablásoknak); nem foglalkoztatja a munkavállalók helyzete. Egyetértek azzal, hogy problémák vannak a magyar igazságszolgáltatással, ideértve a bírói függetlenséget is, azonban a magyarországi helyzetet hamarosan vizsgáló szakbizottság bizonyára nem Szima Judit szakszervezeti vezető ötéves bebörtönzésére, a Budaházy-ügy visszásságaira vagy a 2006-os jogtiprásokat követő igazságtétel elmaradására lesz kíváncsi, hanem a migránsokkal összefüggő kérdésekre. Hangsúlyoztam, hogy a Magyarországot elítélő határozatnak vannak jogos meglátásai, mint például a korrupcióval és a közpénzek kezelésével összefüggő problémák − ezekhez azonban „árukapcsolásszerűen” rendel számos alaptalan vádat, és mindenek fölött követeli az Európai Unió káros bevándorlás-politikájának való alávetésünket. Kérem, tekintsék meg a Napi Aktuális műsorában velem készült beszélgetést a következő linken:

http://www.echotv.hu/v…/120925/20170519_Napi_aktualis_2_resz

Szeretettel:
Dr. Morvai Krisztina

jogász, európai parlamenti képviselő
Függetlenek csoportja

A nemzeti közösségi jogaink nem lehetnek politikai alkuk áldozatai

A Magyar Mozgalom közleménye

Vajdasági Magyar Diákszövetség
Sóti Attila, elnök

Tisztelt Elnök úr!
A Magyar Mozgalom növekvő aggodalommal figyeli a kultúra és az oktatás területén tapasztalható, az elmúlt időszakban egyre inkább erősödő, sőt ma már legtöbbször leplezetlen pártpolitikai nyomásgyakorlás és megfélemlítés következményeit, az emberi és kisebbségi jogok tiprásának egyre gyakoribb eseteit. A jelek szerint a hatalom ma már nem elégszik meg a sajtó feletti szinte korlátlan uralmával, a kulturális és oktatási intézményeket is saját befolyása alá kívánja vonni,  mellőzve a vonatkozó jogszabályi előírásokat, figyelmen kívül hagyva a szakmai szempontokat és a szakma álláspontját is.
Sajnálattal tapasztaljuk, hogy a vajdasági magyar politikai színtéren, a hatalommal és felelősséggel felruházott közszereplőkre is ugyanez a gátlástalan magatartás jellemző. Tőlük sem idegen az indoklás nélküli döntéshozatal, a testületi határozatok semmibevétele, az eljárási szabályok megsértése. És ezt csak tetézi az említett közszereplők tehetetlensége minden olyan esetben, amikor a kisebbségi érdeket a többségi hatalmi dölyf ellenében kellene tudni érvényesíteni.
Csak néhány példa, amelyekről vagy sajtóhírek, vagy az MNT-ben levő tagjaink felszólalásaiból tájékozódhatott a közvélemény: a csantavéri Hunyadi János Általános Iskola igazgatóválasztása során az illetékes tartományi titkárság által elkövetett eljárási hiba; majd ugyanebben az ügyben egy ezideig példátlan eset, az MNT döntésének meghamisítása; de a karlócai gimnázium igazgatóválasztásának ügye is ide sorolható, ami – sajtóhírek szerint – ugyancsak indoklás nélkül megy szembe az intézmény szakmai véleményével és döntésével.
Egy tegnapi sajtóhírből pedig, amely az egy hónappal ezelőtti bírósági ítéletről tájékoztat, az derült ki, hogy az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karán továbbra sem valósulhatnak meg a kisebbségi nyelvhasználati jogok, a felsőoktatási intézményben továbbra sem lehet felvételi vizsgát tenni magyar nyelven. Teljességgel abszurd eset. Szakmai és politikai kudarca ez a magyar politikumnak.
A Magyar Mozgalom korábban is támogatásáról biztosította a Vajdasági Magyar Diákszövetséget, és felkínálta szakmai segítségét. Most, az Újvidéki Felsőbíróság döntésének ismeretében, ismételten felkínáljuk a sorainkban lévő jogászi és ügyvédi gyakorlattal rendelkező szakemberek segítségét.
A Magyar Mozgalom nem kiszolgálója a hatalomnak és nem is kiszolgáltatottja annak, ezért  a jogászaink kizárólag szakmai szempontok szerint járnak majd el, nem pedig a koalíciós partnerek elvárásait szem előtt tartva, azok politikai érdekét előnybe részesítve.
Kivívott nemzeti közösségi jogaink gyakorlati érvényesülése nem lehet politikai alkuk áldozata.
A Magyar Mozgalom Elnökségének nevében:
Joó Horti Lívia,
társelnök

2017. május 19., péntek

VaMaDiSz: Ezért dolgoz(z)unk, ezért harcol(j)unk?

VaMaDiSz: Ezért dolgoz(z)unk, ezért harcol(j)unk?
Mint ismeretes, az Újvidéki Felsőbíróság elsőfokú döntése elutasította a VaMaDiSz kérelmét arra vonatkozóan, hogy az Újvidéki Egyetem a hatályos jogszabályoknak megfelelően tegye lehetővé a magyar nyelvű felvételizést a magyar diákoknak. A rendelet 2015 tavasza óta van érvényben, ám az újvidéki Jogtudományi Kar mindezek ellenére csak szerbül felvételizteti a diákokat. Ezért a VaMaDiSz 2015 decemberében pert indított az újvidéki bíróságon a kar ellen. A napokban megjelent, a bírósági döntéssel kapcsolatos sajtóhírekre reagálva a VaMaDiSz közleményt juttatott el szerkesztőségünkhöz, melynek teljes szövegét az alábbiakban közöljük.
"Az elmúlt napokban nyilvánosságra került a magyar felvételi vizsgázásért, diákjainkért, jogainkért, közösségünkért és a jövőnkért folytatott bírósági eljárásunk első fokú ítélete. Döbbenetes. Egy hónapja nem találok szavakat rá. Egy hónapja nem találtak indoklást rá. Kíváncsian várjuk az írásbeli magyarázatot: vajon miért nem kell egy felsőoktatási intézménynek tiszteletben tartania a törvényt, vajon miért van annak „igaza”, aki a múltat idézvén, a semmibe veszi alanyi jogainkat, miért kérdőjeleződik meg tartományunk hatásköre, vajon miért nem került kihallgatásra az általunk beidézett tanú, miért nincsen semmilyen indoklás (sem szóban, sem írásban) több mint egy hónapja. Sok a miért és a megválaszolatlan kérdés. Pontosan ebből kifolyólag döntött úgy a Vajdasági Magyar Diákszövetség elnöksége, hogy az ítéletről addig nem tájékoztatjuk a nyilvánosságot, amíg ezekre a kérdésekre nem ad választ a tisztelt bíróság, amíg ezekre a kérdésekre mi sem tudunk semmit mondani. Meggyőződésem, hogy az általam bevezetett hírzárlat volt a lehető legfelelősségteljesebb döntés. Nem szenzáció hajhászok szeretnénk lenni, hanem érdemben, a tényekről tájékoztatni a nyilvánosságot. Nem valakik ellen szeretnénk felhasználni a döbbenetes hírt (ahogyan tették azt az elmúlt napokban többen is), hanem valakikért akarunk tenni. Diákjainkért, jogainkért, jövőnkért.
Az ügynek nincsen vége, hiszen létezik másodfokú eljárás. Bízom a szerbiai igazságügyben, hiszem azt, hogy az igazság győzedelmeskedni fog. Ha kell, végig járunk minden lépcsőfokot, minden követ megmozgatunk. De erről és a további tervekről érdemben kizárólag az írásbeli indoklást követően nyilatkozunk. Az indoklás részleteiről is ekkor sajtótájékoztató formájában fogjuk tájékoztatni a nyilvánosságot.
Köszönöm minden partnernek, aki segített, mellénk állt és támogatott, hiszen ez egy közös ügy, mindannyiunk ügye. Köszönöm azt is, hogy az elmúlt hetekben partnereink, támogatóink megerősítették, hogy továbbra is mellettünk állnak. Mindenki tudja kikről van szó, kik segítenek bennünket, melyik intézmények támogatnak az első pillanattól kezdve: azok a tisztségviselők és szervezetek, akik a peres eljárásunk kapcsán a legélesebb támadásokban részesülnek a nyilvánosság előtt. A legerélyesebben felszólítom a támadókat és az ügyünket sárdobálásra használókat, akik messzemenően nincsenek pozícióban, hogy ha nem tudnak és nem hajlandóak segíteni nekünk, akkor legalább hallgassanak. Összefogásra van szükség, nem széthúzásra, főleg ebben a történetben, ahol diákjaink jövője a tét. Ne használják fel küzdelmünket politikai pontszerzésre és partnereink ócsárlására. Ezért dolgoz(z)unk, ezért harcol(j)unk? Tessék elgondolkodni. Aki most csak támadni tud, árulást követ el. Elárulja saját közösségét, nem csak a magyar diákokat és egyetemistákat. Azokat a fiatalokat, akik a saját egyetemükkel állnak harcban (látván a dékánok tapsviharos reakcióját), kockára téve így jövőjüket a jövőjükért!", áll a szervezet közleményében, amelyet Sóti Attila, a VaMaDiSz elnöke írta alá.
2017. május 19. [12:02]

Emberpiac




Újabban hozzánk is „begyűrűzött” egy, a fejlett országokban már szinte bevált gyakorlatnak számító munkaerő-beszerzés. Ez pedig a munkások lízingelése. Szerbiában ugyanis jelenleg nem kevesebb mint nyolcvan magáncég foglalkozik munkások „kölcsönzésével”. Alapjában véve ez a tevékenység nem számít újdonságnak, hiszen régebben léteztek (vagy még léteznek) ifjúsági szövetkezetek, amelyek a fiataloknak igyekeztek ilyen-olyan munkát biztosítani, s ezzel a tinilányok és a sihederek némi zsebpénzhez jutottak, másrészt belekóstolhattak a különféle képzések után rájuk váró életbe. Ők az elvégzett munkájukért megkapták az órabért, de semmilyen biztosításuk nem volt, tehát senki sem számolta el nekik az így esetleg összegyűjtött munkaéveket. Nos, a jelenlegi praxis is nagyon hasonló, de most nem a nyári vakációt kihasználó fiatalokról, hanem családanyákról és családapákról van szó. Ők nyilvánvalóan dolgozni és ezzel együtt keresni szeretnének. Jobb híján elfogadják ezt a megoldást is, holott legnagyobb részük tisztában van azzal, hogy úgyszólván egyik pillanatról a másikra az utcára kerülhetnek. A munkaadó már azért is útilaput köthet a talpukra, ha egy óvatlan pillanatban görbén néznek a munkavezetőre.
Lényegében ez is egyfajta segítség azok számára, akik csak a Jóisten tudja, hogy mióta lézengenek munka nélkül. Az egyre jobban elharapódzó gyakorlat ellenére azonban ezt a fajta tevékenységet semmilyen törvény nem szabályozza. Az állam úgy viselkedik, mintha minderről semmit sem tudna, s ezt a jogi vákuumot a munkaadók alaposan ki is használják. Mivel ezekre az emberekre sem a kollektív szerződés, sem pedig a törvényes előírások nem vonatkoznak, nincs munkaidő, nincs megszabott, úgynevezett minimálbér sem. A Szerbiában már jó ideje létező vadkapitalisták szinte saját tulajdonukként kezelik őket, s ezt nem is rejtik véka alá.
Ha erősen sarkosítva akarunk fogalmazni, azt kell mondanunk, hogy ehhez hasonló állapotok voltak például az Amerikai Egyesült Államokban 1865-ig, tehát a rabszolgaság eltörléséig.
A Munka Nemzetközi Szervezete négy évvel ezelőtt egy konvenció keretében foglalkozott a témával és a tagok, köztük Szerbia is, arra szavazott, hogy törvénnyel rendezi a szóban forgó állapotot, de mindeddig e téren semmi sem történt Belgrádban. Pedig az állam meglehetősen sok pénzt veszít ezzel, hiszen a lízingelt munkások bére után senki sem fizeti az egészségügyi, valamint a rokkantsági és nyugdíjbiztosítást. Ugyanakkor ha elérkezik az érintett személyek nyugdíjjogosultságának ideje, nem kaphatnak semmilyen járandóságot, tehát szociális segélyre szorulnak.
A félreértések elkerülése végett azt is el kell mondani, hogy a nyugati országokban a dolgozóknak a 17-19 százaléka ilyen rezsimben dolgozik, de státuszukat a törvény már régen rendezte, vagyis számukra gyűlnek a szolgálati évek. Nálunk pedig, egyes szakszervezeti vélemények szerint, legalább 100 000-ren dolgoznak a törvényesség eme határán. Igen jelentős számról van szó.
A munkaügyi törvénynek – amelyet 2001 óta többször is módosítottak – minden egyes változtatása megnyirbálta a munkások jogait. A kapitalisták számára azonban ez még mindig kevés. Ők ugyanis csak a „nulla-jogokkal” volnának elégedettek. Nos, a lízingelés most már teljes mértékben kielégíti a lelketlen munkaadók igényeit és elvárásait.
Aligha vitás, hogy ez a helyzet teljesen megalázó a munka után kilincselők számára. Főleg akkor, ha abból indulunk ki, hogy a munkaerő túl nagy felhozatala, pontosabban a jelentkezők egy részének elhelyezése magában rejti a korrupció gyanúját is.
Elképzelhető, hogy ezekben a magán munkaközvetítő vállalkozásokban előállhat olyan helyzet is, mint a második világháború előtti időszakban, amikor például Zentán, a tiszai hídfőnél levő Szent János-szobornál gyülekeztek télen a nincstelenek és várták a nagygazdákat, akik ezen az emberpiacon válogatták ki a következő esztendőben a számukra szükséges béreseket, szolgálókat.
Nem kétséges, hogy ez több mint áldatlan állapot, s az állam vezetői mégsem foglalkoznak vele. Pedig ismerjük a mondást, miszerint Bűnösök közt cinkos, aki hallgat.
Both Mihály
Magyar Szó, 2017. május 19. 5., vagy
2017. május 19. [15:08]

A primitivizmus magasiskolája


 
(fotó: Paszterkó Erika)
(fotó: Paszterkó Erika)

A járókelőket őszintén felháborítja a trágár felirat, amely Munk Artúr (1886–1955) író, orvos, humanista a szabadkai városháza melletti kis parkban levő mellszobrát csúfítja. A primitív firkáló, szoborrongálónak, aki a kis- és nagybetűkkel is hadilábon áll, bizonyára fogalma sincs arról, hogy Munk 1912-ben a Titanic szerencsétlen hajótöröttjeit mentette nagy hivatástudattal, és sok-sok szabadkai család „házi történelmébe” beépült az, hogy a doktor úr a két világháború között a szegényeket, elesetteket ingyen gyógyította. Nem tudom, hogy vidékről érkezett vagy szabadkai a (feltehetően ifjonc) rongáló, azt sem tudom, hogy okostelefonjával szelfit készített-e, hogy megörökítse „művét” és sokáig büszkélkedhessen vele. Csak abban bízom, hogy a szobor körül levő középületek valamelyikének biztonsági kamerája megörökítette alkotás közben, és sikerül azonosítani, vagy valamely portás, biztonsági ember látta a szobor körül ügyködőt egyedül, vagy haverjai társaságában. Abban is bízom, hogy büntetésének része lesz a szobor lesikálása, az elkövető nyilvános megszégyenítése.
Mihályi Katalin
Magyar Szó, 2017. május 18. 9., vagy
https://www.magyarszo.rs/hu/3373/kultura/165202/A-primitivizmus-magasiskol%C3%A1ja.htm, 2017. május 18. [08:14]


Délvidék Kiemelt 

A multikultúra példaképe: Szerb nyelvű mocskolódó firka a magyar író és orvos szobrán Szabadkán

Munk Artur író, költő és orvos szobra Szabadkán a Városháza közvetlen közelében található. Még a hét közepén történt, hogy ismeretlen személy(ek) kezük nyomával beszennyezték emlékművét. Konkrétan a következő feliratot festették fel a műemlék homlokzatára: „Anyátok p…ja” Természetesen szerb nyelven.

A minap számoltunk be arról, hogy Vladimir Rebić, a szerb belügyminisztérium rendőrigazgatója szabadkai látogatása során kifejezte elégedettségét a helyi rendőrség munkáját illetően. Rebić többek között azért is elégedett, mert szerinte „40 százalékkal csökkent a nemzeti alapú összetűzések száma”. Nos, ezt igyekeztek valakik megcáfolni.
A haladó önkormányzat mélyen hallgat, ami nem meglepő.
Ami viszont felháborító, hogy a helyi magyarság ún. „képviselői” (beleértve elsősorban a VMSZ-t) szintén nem nyilatkoztak, sőt a firka maradt úgy, ahogy van.
Munk Artur nem csak irodalmi tevékenységével szerzett nevet magának, a Carpathia nevű utasszállító hajó orvosaként számos emberéletet mentett meg, amikor 1912. április 15-ének hajnalán elsüllyedt a brit White Star Line hírhedt hajója, a Titanic.



A polgárok szeretnék berendezni az államunkat. A politikusoknak ez nem az érdeke.
Dušan Rankov Lončar
Danas, 2017. május 18. 9.

Fellebbez a VaMaDiSz az Újvidéki Felsőbíróság döntése ellen


vamadisz logo

Fellebbez a Vajdasági Magyar Diákszövetség az Újvidéki Felsőbíróság április 13-i elsőfokú döntése ellen, miszerint elutasította a felperes VaMaDiSz kérelmét arra vonatkozóan, hogy az Újvidéki Egyetem a hatályos jogszabályoknak megfelelően tegye lehetővé a magyar nyelvű felvételizést a magyar diákoknak – tudta meg a Pannon RTV.
Részletes, írásbeli indoklás továbbra sem érkezett a diákszervezethez. Egy tartományi rendelet értelmében Vajdaság területén minden egyetemi kar köteles megszervezni a felvételi vizsgát a nemzeti közösségek nyelvén. A rendelet 2015 tavasza óta van érvényben. Az Újvidéki Jogtudományi Kar azonban csak szerbül felvételizteti a diákokat. Ezért a VaMaDiSz 2015 decemberében pert indított az újvidéki bíróságon a kar ellen. Információink szerint a Vajdasági Magyar Diákszövetség holnap reagál hivatalosan az üggyel kapcsolatban. 
2017.05.18.
http://pannonrtv.com/web2/?p=333004#more-333004

2017. május 18., csütörtök

Döntött a szerb bíróság: nem felvételizhetnek magyarul a magyar diákok

A Vajdasági Magyar Diákszövetség ellen döntött az Újvidéki Felsőbíróság, így továbbra sem felvételizhetnek magyar nyelven az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karára a magyar diákok – tudta meg lapunk. Információink szerint az egyetem szenátusa kitörő lelkesedéssel fogadta a döntést, amely súlyos csapást jelent a délvidéki magyarok jogaira.
Még a vajdasági magyarság előtt sem ismert az a hír, hogy egy hónappal ezelőtt, április 13-án az Újvidéki Felsőbíróság elutasította a felperes Vajdasági Magyar Diákszövetség (Vamadisz) kérelmét arra vonatkozóan, hogy az Újvidéki Egyetem a hatályos jogszabályoknak megfelelően tegye lehetővé a magyar nyelvű felvételizést a magyar diákoknak. Ezáltal a diákszervezet elveszítette a bíróság pert. Mint megtudtuk, a bíróság indoklás nélkül utasította el a magyar diákszövetség kérelmét, a részletes, írásbeli indoklás pedig továbbra sem érkezett meg a szervezethez. Lapunk a döntés kapcsán felkereste Sóti Attilát, a Vamadisz elnökét, aki jelezte: jelenleg rendkívüli hírzárlat van érvényben a diákszövetségnél, így nem tud válaszolni a kérdéseinkre.

 

Évek óta húzódik a per

Mint ismert, Vajdaságban a szerb mellett a magyar nyelv is hivatalos, az ügyintézés során azt is lehet használni. Emellett egy tartományi szintű rendelet is van arról, hogy Vajdaság területén minden egyetemi kar köteles megszervezni a felvételi vizsgát a nemzeti kisebbségek nyelvén, köztük magyarul is. A rendelet 2015 tavasza óta van érvényben. Az újvidéki jogtudományi kar azonban csak 2012-ig engedélyezte a többnyelvű felvételi vizsgázást, akkor változtatott a gyakorlaton, és már csak szerbül felvételizteti a diákokat, a hatályban lévő törvényt megszegve.
Ezért a Vamadisz – amely a magyarországi hallgatói önkormányzatoknak felel meg – 2015 decemberében pert indított az újvidéki bíróságon a jogi kar ellen, melyben sérelmezte, hogy az intézmény nem volt hajlandó alkalmazni a vonatkozó tartományi határozatot, amikor megszervezte a felvételi vizsgákat. Állításuk szerint a magyar diákok esélyegyenlősége sérült, hiszen azok a tanulók, akik magyar nyelvű középiskolát végeztek, és nem beszélnek elég jól szerbül, gyengébb eredményt érnek el a felvételin, ez pedig kihatással lehet arra, hogy állami finanszírozású vagy csak költségtérítéses képzésben vehetnek részt.
A jogi kar kitartott az álláspontja mellett: még 2014-ben kérte a szóban forgó tartományi határozat alkotmányossági felülvizsgálatát, a szerb alkotmánybíróság azonban ezt elvetette, mondván, a kar csak a vizsgakérdéseket és a vizsgáztatás nyelvét szabhatja meg, a felvételi nyelvét nem. És bár időközben a székvárosi felsőbíróság egy ideiglenes intézkedéssel arra kötelezte a kart, hogy tegye lehetővé a magyar nyelvű felvételizést, később ezt hatályon kívül helyezte, és visszautalta az ügyet az elsőfokú bírósághoz, amelyet követően bíróváltásra került sor, indoklás nélkül. Időközben a kar visszavonta a Vamadisz ügyvédjének doktori címét, megpróbálva ellehetetleníteni az ügy további folytatását.

 

Nemzetközi fórumok előtt az ügy

Mivel így továbbra sem lehet magyarul felvételizni, a délvidéki magyar egyetemisták úgy döntöttek, hogy nemzetközi fórumok elé viszik az ügyüket. Így 2016 novemberében az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának genfi fórumán a Vamadisz szóvá tette a kialakult problémát. Sóti Attila akkor lapunknak jelezte: az ülésen felvázolták, milyen diszkrimináció éri a vajdasági magyarokat a jogtudományi karon, és jelezték azt is, hogy a szerb állami vezetés részéről nincs meg a kellő akarat, hogy megoldja ezt a problémát, pedig ehhez egy tollvonás is elég lenne az oktatási minisztérium részéről. A szerb külügyi minisztérium delegációja erélyesen reagált a fórumon a Vamadisz felszólalására.
Sóti akkor jelezte: amennyiben a bíróság ellenük döntene, és az utolsó szerbiai jogorvoslati lehetőséget is kimerítenék, a Vamadisz nem zárja ki annak a lehetőségét sem, hogy a strasbourg-i Emberi Jogok Európai Bírósághoz forduljanak. A diákszervezet elnöke akkor úgy nyilatkozott, hogy ebben segítségükre lehet a magyarországi Kisebbségi Jogvédő Intézet, amelynek révén kapcsolatba léptek más külhoni jogvédő szervezetekkel is.
Habár a mostani ítélet elsőfokú, sokat elárul a helyzetről az, hogyan fogadta a hírt az Újvidéki Egyetem vezetősége. Intézményi forrásainktól megtudtuk: mikor megszületett a bírósági döntés, és a kar jogi képviselője értesítette a vezetőséget, tapsviharral nyugtázták a döntést a rektor által vezetett dékáni értekezleten. A vajdasági magyar egyetemi hallgatók így újabb jogi csaták elé néznek.

2017. május 17. szerda 16:26, frissítve: csütörtök 08:25

Szerbia 2017: A délvidéki magyarok nem felvételizhetnek magyarul

Az újvidéki Felső Bíróság elutasította a Vajdasági Magyar Diákszövetség keresetét, amellyel azt szerették volna elérni, hogy a hatályos jogszabályoknak megfelelően magyarul is lehessen felvételi vizsgát tenni az Újvidéki Egyetem Jogi Karán – írja a Szabad Magyar Szó az MNO cikkére hivatkozva.

Értesülésük szerint a bíróság indoklás nélkül hozott negatív döntést még április 3-án, írásbeli indoklást még most sem kapott a Vamadisz. A diákszervezet elnökét, Sóti Attila a sajtó megkeresésére mondta, rendkívüli hírzárlat van érvényben a diákszövetségnél.
A lap emlékeztet, hogy Sóti korábban azt mondta, amennyiben a bíróság ellenük döntene, és az utolsó szerbiai jogorvoslati lehetőséget is kimerítenék, a Vamadisz nem zárja ki annak a lehetőségét sem, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósághoz forduljanak.
A Magyar Nemzet úgy értesült, mikor megszületett a bírósági döntés, és a kar jogi képviselője értesítette a vezetőséget, tapsviharral nyugtázták a döntést a rektor által vezetett dékáni értekezleten.
Az ítélet elsőfokú, várhatóan a diákszervezet fellebbezni fog ellene.
Egyébként a jogalapot az a tartományi szintű rendelet biztosítja, amelynek értelmében Vajdaság területén minden egyetemi kar köteles megszervezni a felvételi vizsgát a nemzeti kisebbségek nyelvén, köztük magyarul is.
A rendelet 2015 tavasza óta van érvényben. Az ügy érdekessége, hogy a jelenlegi tartományi kormányban épp az oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi titkárság élén áll VMSZ-es káder, mégpedig Nyilas Mihály. Ráadásul Nyilas az elnöke a néhány hónapja megalakult Vajdasági Magyar Jogászegyletnek, amely 9 nappal a titkosított bírósági döntés meghozatala előtt adott ki egy közleményt, amelyben kiáll a Vamadisz mellett.
Nyilas Mihály és Sóti Attila
„A Vajdasági Magyar Jogász Egylet (VMJE) legutóbbi közgyűlésén egyhangúlag úgy határozott, hogy támogatja a Vajdasági Magyar Diákszövetséget (VAMADISZ) az Újvidéki Egyetem Jogi Karával folytatott perében, amely a nemzeti kisebbségek számára az anyanyelvükön történő felvételi vizsga megtagadása miatt folyik.
Mint az köztudott, a Tartományi Képviselőház 2015. március 8-ai rendelete kötelezi a felsőoktatási intézményeket, hogy a felvételi vizsgákat a nemzeti kisebbségek nyelvén, így magyarul is megszervezzék.
Mivel nagy a hiány a magyar jogászból az egész tartományban és szükséges a fokozott utánpótlás, fontos a jogszabályt mielőbb betartatni, elérni, hogy a magyar nyelvű felvételi vizsgákat mielőbb megszervezzék az említett karon is.
Az ügy gyors és eredményes megoldása érdekében az Egylet folyamatos szakmai segítséget nyújt a VAMADISZ-nak” – áll a közleményben.
A döntés óta több mint egy hónap telt el, Nyilas sem illetékes tartományi titkári, sem pedig a jogászegylet elnökének minőségében nem nyilatkozott az ügyről.

http://delhir.info/2017/05/17/szerbia-2017-delvideki-magyarok-nem-felvetelizhetnek-magyarul