2017. december 16., szombat

Šta donose izmene Zakona o nacionalnim savetima?

SUBOTICA - Predložene izmene Zakona o nacionalnim savetima njima umanjiće njihova prava, a savete svesti na savetodavna tela – ocenili su danas politički predstavnici manjina na predstavljanju teksta izmena u Subotici. Autori teksta, sa druge strane, očekuju da se novim zakonom poštuje Ustav i obezbedi veća transparentnost i depolitizacija saveta.
Predstavnici manjinskih samouprava i manjinskih političkih organizacija negativno su ocenili pojedine odredbe radnog nacrta izmena Zakona o nacionalnim savetima nacionalnih manjina. Smatraju da tekst, ukoliko bude usvojen u ovakvom obliku, narušava već stečena prava manjina i traže da se to otkloni.

RTV

"Jedino će moći da odlučuju u onim oblastima koje su određene statutom, znači unutrašnjim uređenjem nacionalnog saveta ili o tome kome će dati stipendiju ili neće. U svim ostalim slučajevima će imati pravo samo davanja mišljenja ili preporuka", smatra predsednik Demokratske zajednice vojvođanskih Mađara Aron Čonka.
"Ta odredba da članovi rukovodstva političkih stranaka ne mogu da budu čak ni članovi nacionalnog saveta je, po meni, potpuno besmislena. Mislim da je čak suprotna i ustavnim pravima na slobodan izbor i biranje", naglašava predsednik Saveza bačkih Bunjevaca Mirko Bajić.
"Ja sam ubeđen da će ti elementi nestati iz ovog radnog teksta u ovoj proceduri, već u ovom krugu konsultacija, a još više dalje kada idemo u parlamentarnu proceduru",  umiruje član predsedništva Saveza vojvođanskih Mađara Mihalj Njilaš.
A upravo je depolitizacija saveta jedna od ideja izmena zakona o koje su usledile su nakon što je pojedine odredbe postojećeg osporio Ustavni sud. Osim mera depolitizacije, predviđeno je smanjenje ovlašćenja, transparentnije upravljanje novcem i vođenje zapisnika i na srpskom jeziku.
"Naša je želja da nacionalni savet bude autentičan predstavnik, da se odluke donose sa maksimalnim konsenzusom, a ne da bude nekakvo političko predstavničko telo kako je to i u praksi do sada bilo",  ističe državni sekretar u Ministarstvu državne uprave i lokalne samouprave Ivan Bošnjak.
Konsultacije se nastavljaju, a očekuje se da će se predlog izmena zakona naći pred poslanicima Skupštine Srbije u prvom kvartalu sledeće godine.
RTV (Boris Šuman) 
15. december 2017. [13:09 22:53 |

2017. december 15., péntek

Vajdasági magyar oktatási gondok

 

A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének 2017. december 9-én megtartott évi közgyűlésén a pedagógusok közössége a következő oktatási gondok megoldását kéri az illetékes szervektől:

  1. A kis létszámú magyar tannyelvű osztályok megnyitásával, illetve folyamatos működésével kapcsolatban a Szerb Köztársaság Oktatási, Tudományos és Technológiai Fejlesztési Minisztériuma (a továbbiakban Minisztérium) időről időre bizonytalanságban tartja a diákokat és szülőket. Idén tizenkét magyar tannyelvű középiskolai szakkal lett szegényebb a magyar nyelvű oktatásunk.
A 2017/18-as tanév kezdete előtt 13 magyar tannyelvű középiskolai szakot szüntetett be. Ezek a következők:
  • Adai Műszaki Iskola a műépítész-technikus szak,
  • Nagybecskereki Nikola Tesla Villamossági és Építészeti Középiskola villanyszerelő szak,
  • Nagybecskereki Nikola Tesla Villamossági és Építészeti Középiskola a hűtés- és hőtechnikai elektroműszerész szak,
  • Zentai Gimnázium természettudományi-matematikai szak,
  • Szabadkai Svetozar Marković Gimnázium társadalmi-nyelvi szak,
  • Szabadkai Vegyészeti-technológiai Iskola gyógyszeripari technikus szak,
  • Szabadkai Zeneiskola etnomuzikológiai szak, egyházzenei szak, hangtechnikusi szak, zenei előadó,
  • Szabadkai Politechnikai Iskola műépítész-technikus,
  • Futaki Mezőgazdasági Iskola és Kollégium mezőgazdasági technikus szak,
  • Magyarkanizsai Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpont kertészeti-technikus szak,
  • Törökkanizsai Gimnázium hálózati adminisztrátor szak,
  • Zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium a számítástechnikai tehetséggondozó szak,
  • Zentai Közgazdasági és Kereskedelmi Középiskola kereskedelmi szak
Ami már megoldódott, az MNT segítségével: a zentai Egészségügyi Középiskolában az hároméves egészségügyi ápolói képzés helyett a négyéves legyen.
A Minisztérium utólag három középiskolai szakot mégis jóváhagyott. A futaki Mezőgazdasági Iskola és Kollégiumban a mezőgazdasági-technikus szakot, a szabadkai Svetozar Marković Gimnáziumban a társadalmi-nyelvi szakot és a szabadkai Vegyészeti-technológiai Iskolában a gyógyszeripari technikus szakot. Ám ez sem volt végleges, mert miután már jelentkeztek a diákok a futaki Mezőgazdasági Iskolába, a Minisztérium visszavonta a jóváhagyást. A szülők elbizonytalanodtak, más iskolába íratták a gyermeküket és mire a Minisztérium mégis jóváhagyta az osztály beindulását, már csak két jelentkező maradt, így kezdődhetett meg az oktatás.
A szabadkai Svetozar Marković Gimnáziumban az előző tanévben jóváhagyott első, idén már második osztályt a Minisztérium tanév közben, november 13-án, indoklás nélkül megszűntette. Erről megkésve értesítette az iskolát. A gimnázium társadalmi-nyelvi szakának megszűnése nem csupán a tanulókat sújtotta, hiszen a szakirányuk megváltozott, hanem a pedagógusokat is, akiknek csökkent az óraszámuk. Ugyanez vonatkozik a futaki Mezőgazdasági Középiskolára is.
Az előző tanévek során is nem egy példa volt arra, hogy a Minisztérium azzal a feltétellel hirdette meg a magyar osztályok indítását, hogyha lesz elég jelentkező. Ez bizonytalanságot okozott és ennek következtében nem jelentkezett elég diák, tehát a Minisztérium hivatkozhatott arra, hogy miért nincs magyar osztály.
Kérjük, hogy a Minisztérium változtasson a kisebbségeket érintő oktatáspolitikáján, amely hátrányosan különbözteti meg a vajdasági magyar közösséget.
  1. A szentmihályi iskola a nagybecskereki Sonja Marinković Általános Iskola kihelyezett tagozataként működik. Tavaly átadták az iskola tornatermét, de még most sem használhatják komoly tervezési hibák miatt.
Sürgősen át kellett adni az épületet, mert decemberben helyhatósági választások voltak. Akkor nem vették figyelembe a műszaki hibákat, használati engedélyre sem volt szükség. Az építkezésért ma már senki nem vállal felelősséget.  A kivitelező csődbe ment, az építkezést a Demokrata Párt égisze alatt kezdték el, az átadásnál az azóta hatalomra került Szerb Haladó Párt képviselői ünnepeltek. Így továbbra is az iskola előcsarnokában tornáznak a gyerekek.
Kérjük, hogy az illetékeseket vonják felelősségre.
  1. Az oromi általános iskola oromhegyesi Arany János Általános Iskola kihelyezett tagozata.
Az előző tanév végén az oromi iskola épülete annyira tönkrement, hogy életveszélyessé vált a használata. Az azóta eltelt csaknem félév alatt a helyzet nem változott, az oromi gyermekek az oromhegyesi iskolába járnak. 2017 szeptemberében Nyilas Mihály, a tartományi kormány alelnöke nyilatkozata szerint a tartomány 24,5 millió dinárral fedezi az épület megjavítását, és a magyarkanizsai község is hozzájárul 7 millió dinárral. A tanulókat a mai napig is autóbusszal szállítják Oromhegyesre.
Kérjük, hogy mielőbb hozzák helyre az iskola épületét.
  1. Fűtési gondok miatt november 21. és december 11. között szünetelt a tanítás a tordai Ady Endre Általános Iskolában. 120 gyermek volt kénytelen 3 hétig kimaradni az oktatásból. A kényszerszünetnek a nyolcadikosok látták a legnagyobb kárát, mert kis érettségire kell készülniük. A fűtés kimaradásának oka a már elkészült új fűtési hálózat működési engedélyezésének késése volt.
Kérjük a Minisztériumot, hogy a biztosítsa az oktatási intézmények működését.
  1. Az ötödik osztályos magyar tanulók számára csak november közepén juttatták el az iskolákba a naplót. Kérjük, hogy e téren a szerb tanulókkal egyenlő elbírálásban részesüljenek a kisebbségek gyermekei, így a magyar diákok is.
  1. A tankönyvek terén a hatodik osztályos műszaki ismeretek tankönyv és a Kreatív Központ (Kreativni centar) által kiadott negyedik osztályos matematika tankönyv szerb nyelvből történt fordítása nem felel meg a nyelvi követelményeknek.
Kérjük a szerbiai, illetve a vajdasági oktatás felelős személyiségeit, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a kisebbségi oktatásra.
Újvidék, 2017.12.15.
Tisztelettel: Nagy Margit elnök

SZEBB HOLNAPOT, SZABADKA!

A politikusok szeretnek év végén összegezni. Persze, év közben is beszámolnak minden aprócska tettükről.  Büszkék arra, hogy mennyit dolgoztak a nép érdekében, hogy minden nap azzal keltek-feküdtek, hogy a lakosoknak jobb legyen. Decemberben, az ünnepek előtt megállnak egy másodpercre, hátra pillantanak, majd előre néznek. Sorolják a fontosabbnál fontosabb eredményeiket. Mesélik a terveiket. Néha kicsit lódítanak, néha kicsit sokat ígérnek.
        Szabadka haladó polgármestere elégedett. A subotica.com hírportálnak elmondta, hogy munkatársaival sikeresen oldogatják a városban felmerülő problémákat, az élet minden területére odafigyelnek, különböző projektumokat valósítanak meg. Mindent, amit másfél évvel ezelőtt, a mandátuma elején megígért, be is tart. Mindent megtesz azért, hogy a polgárok életét szebbé, jobbá tegye. Igaz, hogy az ellenzék néha bírálja, hogy nem csinálnak semmit, de ezzel nem foglalkozik. Politikával sem. Csak teszi a dolgát rendületlenül, az eredményeket pedig mindenki láthatja. A mindenki közt én nem vagyok, az biztos.


        Azt is elmondta, hogy a köztársasági költségvetésből kapnak pénzt, és végre lesz légkondicionáló berendezése a sportcsarnoknak. Nem fog hőgutát kapni az ország námber vanja, ha legközelebb kampányolni fog, teszem hozzá én. 20 millióba kerül a rendszer.
        A szerb és a tartományi kormánnyal is fantasztikus a viszonya a szabadkai önkormányzatnak. Ennek köszönhetően jövőre is dőlni fog a pénz. Lesz 800 millió dinár az Y-elágazás folytatására, 167 millió a Népszínházi munkálatokra. Meg még sok-sok pénz fontos dolgokra. Továbbra is csak azon fognak munkálkodni, hogy a terveket megvalósítsák, ennek alapvető célja, hogy minden állampolgárnak jobb életkörülményeket biztosítsanak Szabadkán.
        Szokások blabla szöveg. Állítólag jövőre kész lesz teljesen a Szabadkát tehermentesítő Y-elágazás, ami kerülőt biztosít a horgosi, illetve befejezése után a kelebiai határátkelő felé. Majd jönnek az illetékesek megtekinteni, átadni, megtekinteni, szalagot vágni, nyilatkozni. Lehet, hogy ott lengetik a kis zászlóikat a szabadkaiak is, akiket vagy száz autóbusszal szállítanak oda…
        A város lassan haldoklik. Az emberek elköltöznek, a munkások kis pénzért robotolnak, a betörések száma növekszik, egyre több az öngyilkosság, a polgármester mindenféle büntetés nélkül fenyegetőzik, ordít. Elégedett is lehet. Neki jó.
        Lehet, hogy a szökőkút is működik, a színházban is vannak előadások, a Palicsi-tó is tiszta, munkanélküli sincs, a fákat sem vágták ki, az emberek elégedettek, csak én nem látom. Jövőre meg elképzelhető, hogy lesz cementgyár is, ahol majd betoncsizmákat gyártanak. Ezt húzzák a másként gondolkodók lábára a polgármester ötlete alapján.
        A városvezetők még arra is gondolnak, hogy szilveszter éjszaka bulizhassunk a központban.  Đorđe David és Milan Topalović – Topalko énekel majd. Ez a szórakozás 15 ezer euróba kerül. Plusz az adó. Több kérdés is felmerülhet a lakosokban ezzel kapcsolatban: Miért nem valaki szabadkai énekel? Miért nem magyar? Miért nem bunyevác? Mi másra is lehetne elkölteni ezt a pénzt?
 

        Az Apokalipszis lovasai megérkeztek. Szebb holnapot, Szabadka!  
 
EGRI Emma
2017. december 14.     

2017. december 14., csütörtök

Szávay István országgyűlési képviselő Facebook bejegyzése

Szijjártó Péter külgazdasági és külügy-miniszternek az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságában történt éves meghallgatásáról: 

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter éves meghallgatására került sor ma a Nemzeti összetartozás bizottságában. Az ülésen számos olyan téma került terítékre, amely elcsatolt területeink magyarságának mindennapjait érinti, üdvözlendő és kínos kérdések egyaránt felmerültek.
[…]
A miniszteri beszámolót követően számos témakörre kitértem én is. Mindenekelőtt a legfontosabb, az autonómia. Elmondtam, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kellene helyezni az önrendelkezési törekvések támogatására. Van egy lobbiszervezet, az Alapítvány a Magyar Nemzeti Közösségek Európai Érdekképviseletéért, amelynek célja épp az lenne, hogy ezeket a törekvéseket a nemzetközi fórumokon, elsősorban Brüsszelben megjelenítése, és támogatókat szerezzen hozzá. Csak épp az a baj, hogy ez az alapítvány az állami költségvetésből kapott 80 milliós támogatásának körülbelül háromnegyedét Kövér László határon túli haverjainak falunapjaira költi, ahelyett, hogy az autonómia érdekében lobbizna. Ennek is köszönhető az, hogy nem sikerült az önrendelkezési törekvések témáját európai üggyé emelni. Szijjártó Péter nem különösebben cizellált reakciója szerint mindig az adott országban jelen lévő magyar szervezet törekvéseit támogatják, ők határozzák tehát meg a magyar kormány irányvonalát.
Ismét, immár sokadik alkalommal felhívtam a figyelmet a 2018 és 2020 századik évfordulójára történő felkészülésre. Románia és Szerbia is nagy ünneplésre készül a gyulafehérvári és újvidéki nyilatkozat, valamint a trianoni békediktátum kapcsán, amely könnyedén kaphat magyarellenes élt. Ráadásul pontosan tudjuk, hogy Románia milyen hatékony a diplomáciai fellépés terén, nem hagyhatjuk, hogy egész Európát azzal kürtöljék tele, milyen tökéletes a nemzetiségek helyzete Erdélyben, és hogy milyen igazságos döntés volt annak idején hazánk feldarabolása. Szijjártó Péter szerint úgy kell fellépnünk, hogy se a kétoldalú kapcsolatok, se a nemzeti büszkeségünk ne sérüljön, és a magyar szervezeteknek se okozzunk gondot. Ezért a magyar pártokkal egyeztetik a tervezett lépéseiket és a román külügyminiszterrel is tárgyalt már az ügyről.
Nem tudtam megkerülni azt a kérdést sem, hogy továbbra is vannak olyan külhoni szervezetek, amelyeket a kormány kirekeszt a magyar-magyar párbeszédből, kiemelten ilyen a Magyar Mozgalom (MM) és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) Délvidékről, valamint a horvátországi Magyar Egyesületek Szövetsége (MESZ). Sajnos Miniszter úr ismét csak azt a nem túl meggyőző választ tudta adni, hogy vannak bizonyos objektív mérőszámok, amelyek alapján eldöntik, hogy kikkel működnek együtt. Kérdés, hogy melyek lehetnek ezek a mérőszámok, hisz az MM és a VMDK összefogása legutóbb a délvidéki magyar szavazatok 26%-át szerezte meg, ott vannak a vajdasági parlamentben és a magyar többségű önkormányzatok jelentős részében is, a MESZ pedig pontosan olyan pozíciókkal rendelkezik, mint amilyenekkel rendelkezett korábban a rivális Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK).
[…]
A Magyar Mozgalom és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége felvetése nyomán felhívtam Miniszter úr figyelmét arra, hogy Szerbiában komoly veszélyben került a kulturális autonómia, ugyanis olyan törvénytervezet készült, amely konkrét jogkörszűkítéseket tartalmaz és számos más intézkedés mellett kétnyelvűvé tenné a Magyar Nemzeti Tanács működését. Sokatmondó volt Szijjártó Péter válasza, mely szerint a Vajdasági Magyar Szövetséggel fennálló megállapodásuk alapján a délvidéki párt azonnal jelez, ha valamilyen problémás ügy van a régióban, erről a törvénytervezetről azonban még nem hallott. Ezek szerint a VMSZ nem tartja túl nagy gondnak a nemzeti tanácsok jogköreinek tervezett újabb szűkítését... Megjegyeztem, hogy ez a kérdés is jól mutatja, érdemes lenne néha azért másokkal is szóba állni, és nem kizárólag a Fidesz külhoni fiókszervezeteivel egyeztetni.
[…]
Összességében normális párbeszéd jellemezte a meghallgatást, számos ügyet látunk hasonlóan, néhány kérdésben nem, vagy egyáltalán nem értünk egyet, de annak örülök, hogy Miniszter úr – a más kormánytagoktól megszokottakkal ellentétben – egyetlen felvetést sem hagyott válasz nélkül, még ha azok számomra nem is voltak mindig elfogadhatóak.
2017. December 13.

A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény javasolt módosításáról:


EL KELL UTASÍTANI!

A nemzeti tanácsoktól szóló törvény csak olyan módosítása fogadható el, amelyik a szerbiai nemzeti kisebbségek számra biztosítja azokat a jogokat, amelyeket Szerbia a koszovói szerbek számára követel.

Előzmények
Szerbia Európai Uniós (EU) csatlakozásának egyik feltétele a stabil demokratikus intézményrendszer létezése, az emberi és kisebbségi jogok érvényesülése, valamint védelme.
Az Európai Parlament (EP) a Szerbiáról szóló 2014. évi eredményjelentéshez fűződő, 2015. március 11-i állásfoglalásában Szerbiát arra „ösztönözte, hogy a 23. fejezettel (alapvető jogokkal) kapcsolatos cselekvési terv keretében vállaljon kötelezettséget egy, a nemzeti kisebbségek helyzetéről szóló külön cselekvési terv elkészítésére” (2014/2949(RSP), 30. pont).[1]
A munkacsoport, amely a nemzeti kisebbségi akcióterv kidolgozását kapta feladatul, 2015. április 7-én tartotta meg első ülését Belgrádban. A munkában a Vajdasági Magyar Szövetség/VMSZ) képviseletében) részt vett Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács  (MNT) elnöke, a munkacsoport tagja,[2] és Nyilas Mihály tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkár is.
A szerb kormány – az EP 2015. március 11-i állásfoglalásával[3] összhangban – 2016. március 3-án külön cselekvési tervet fogadott el a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére,[4] ami szerves része lett a 2016. április 27-én elfogadott, a 23. fejezettel kapcsolatos akciótervnek.[5]

Cselekvési Terv
A Cselekvési Terv (a 9. fejezet 4. pontjában) – figyelembe véve az Alkotmánybíróság  IUz-882/2010. számú 2014. évi januári határozatát is,[6] a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló új törvény vagy pedig a jelenlegi törvény módosításának és kiegészítésének elfogadását látta elő, „annak biztosítására, hogy a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsai teljes mértékben hozzájáruljanak az integrált társadalom létrehozásához”. Ezt a megfogalmazást a Cselekvési Terv még meg is ismétli.
Azért fontos ezt kiemelni, mivel a Cselekvési Terv már meghatározta a nemzeti tanácsok feladatát, ez pedig, hogy „teljes mértékben hozzájáruljanak az integrált társadalom létrehozásához”. Nem azt mondja, tehát, a Cselekvési Terv, hogy a nemzeti tanácsok feladata a nemzeti kisebbségek önkormányzatiságának/autonómiájának a megvalósítása, identitásának megőrzése és fejlesztése, jogainak érvényesítése. Ennek aztán számos, a nemzeti tanácsok jogi helyzetével kapcsolatos negatív következménye lett, illetve van.
A szerb kormánynak – ha figyelembe vesszük, hogy a munkacsoport  az első ülését 2015. április 7-én tartotta meg – 32 hónapra volt, tehát, szüksége, hogy elkészítse A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény módosításának munkajellegű anyagát, miközben a törvényt még – a cselekvési tervben előlátott menetrend szerint – 2017. I. negyedévében el kellet volna fogadni.
Az lehetne mondani, hogy nem kapkodták el. Talán még november 27-én se hozták volna nyilvánosságra a módosítási javaslatokat, ha az EU nem sürgette volna meg.

„Nyilvános konzultatív vita”
A „nyilvános konzultatív vitával” kapcsolatban – ahogyan a szervezők nevezik a december 15-ére tervezet szabadkai „megbeszélést” – el kell mondani, hogy az Államigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztérium mindössze öt ilyen összejövetelt tervezett. Ezekből is csak egyet Vajdaságban, amit november 29-én tartottak meg Újvidéken. A közvélemény erről is csak utólag értesült, és amelyen – ismereteim szerint – csupa meghívott állami hivatalnok vett részt. Köztük talán egy-két magyar állami tisztségviselői is volt. Információim szerint, még az MNT képviselői sem voltak jelen.
Ezt a december 15-eit szabadkai „megbeszélést” utólag iktatták a kalendáriumba, vélhetően az (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) missziójának követelésére, vagy részvétele miatt. Nagyon visszatetsző lett volna, ugyanis ha a törvényt a nemzeti kisebbségek részvétele nélkül, úgymond suba alatt fogadják el. Ehhez kell a szabadkai „megbeszélés”. Hogy ez is mennyire nyilvános, vagyis hogy kiket hívtak meg, ki vehet részt rajta, arról nincsenek információim.
Nagyon úgy néz, ki, hogy a dokumentumról szóló vitát a december 18-án Belgrádban tervezett összejövetelen véglegesítik is.

A sajtó szerepe
A „nyilvános konzultatív vitával” kapcsolatban kétféle észrevételem is van. Az egyik az, hogy a magyar sajtóban erről a fontos dokumentumról eddig egy szót nem olvastam. Ezen nem kell csodálkozni, mert a VMSZ befolyása alatt lévő magyar elsősorban nyomtatott sajtó más, a közösséggel kapcsolatos fontos eseményekről sem tájékoztat.  Tipikus példája ennek a tordai iskolában tartott háromhetes kényszerszünettel kapcsolatos tájékoztatás, amikor az újságírókat szinte noszogatni kellett, hogy hozzák már nyilvánosságra, mi történik. (Most sem a felelősség kérdését vetik fel, hanem úgy írnak, mintha ez a szünet még használt is volna a diákoknak!)
Normális körülmények között a Magyar Szónak mellékletként meg kellett volna jelentetni ezt a munkadokumentumot és annak az indoklását. Elvégre egy olyan okiratról van szó, amely hosszú távon meghatározhatja közösségünk jövőjét.
A másik észrevételem, hogy az újvidéki és a szabadkai „nyilvános konzultatív vitát” az állami szervek szervezik.
Oda jutottunk, hogy most már nincsen egyetlen magyar intézményünk, egyetlen civil szervezetünk sem, amelyik képes lenne mozgósítani, tanácskozásra hívni a magyar értelmiségieket, a szakembereket és azokat, akik érdeklődnek a kisebbségi jogok érvényesítése iránt, hogy megvitassák ezt a dokumentumot és közös álláspontokat fogalmaznának meg. Ez is arra utal, hogy milyen szomorú helyzetbe is kerültünk az utóbbi évek során. 
Na és, természetesen, felvetődik a kérdés, hogy az MNT miért nem tárgyalt erről a dokumentumról? Vagy nem róla is szól? A VMSZ sem hallatta hangját a témában! Vagy a hatalmi koalíció részeseként támogatja a javaslatokat?

„Munkadokumentum”
Maga a dokumentum, amelyik a jelenlegi nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítási munkajellegű javaslatait tartalmazza, 35 oldalból illetve 123 szakaszból áll. Ehhez tartozik még egy 11 oldalas indoklás. Csak szerb nyelven és cirill betűvel találhatók meg az illetéke minisztérium honlapján.[7] Ez már eleve szűkíti azoknak a körét, akik mérvadóan részt tudnának venni a „nyilvános konzultatív vitában”.
A dokumentum sajnos rossz. Nem a nemzeti kisebbségek önkormányzatának, ennek a szerzett jognak a továbbfejlesztését, hanem annak a leépítését szolgálja.
Mint minden törvény, úgy ennek is az első néhány szakasza a legfontosabb, amelyek meghatározzák, hogy miről is szól, vagyis definiálja a tartalmát.
A konkrét esetben már vitás az első szakasz is, mivel változik az, hogy mire is vonatkozik, mit is szabályoz a törvény.
A nemzeti tanácsokról szóló hatályos törvény[8] a nemzeti tanácsok „hatáskörét” szabályozta a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén stb.
Az új megfogalmazás szerint a törvény a nemzeti tanácsok „jogállását és jogosítványait” rendezné.
Az új, 1A szakasz szerint „a nemzeti tanács a nemzeti kisebbségek önkormányzati joga megvalósításának intézményes formája, a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén, amelyre a törvény által bizonyos közmeghatalmazásokat ruháznak, hogy részt vegyen vagy önállóan döntsön bizonyos kérdésekről ezeken a területeken”. Ebből látszik, hogy ez közel sem jelent még csak nemzeti kisebbségi kulturális autonómiát sem. Sőt az eddig nemzeti tanácsi hatáskör további szűkítését vetíti előre.
Ezt igazolja a 2-es szakasz is, amely törli a nemzeti tanácsok jogát, hogy intézményeket, gazdasági társaságokat és egyéb szervezeteket alapítsanak.
Ezek a megfogalmazások semmilyen önkormányzatot, autonómiát nem biztosítanak a nemzeti kisebbségek számára, a nemzeti tanácsokat pedig a központosított hatalmi szervek gyámsága alá rendelik.
Erre utal, például, a  25. szakasz 4. bekezdése is, miszerint „a nemzeti tanács az ülése utáni 15 napos határidőn belül a nemzeti tanács (a felelős személy súlyos pénzbírságolásának kilátásba helyezése mellett – B. A.) köteles elküldeni a jegyzőkönyvet és minden határozatot az illetékes minisztériumnak”, sőt a tartományi szerveknek is.
Kirívónak is lehetne nevezni az ugyancsak új 2/a szakaszt, miszerint „a nemzeti tanács elnevezése szerb nyelvű és cirill betűs kell, hogy legyen”. De mi is várhatunk egy minisztériumtól, amelyiknek a vezetője a miloševići párt tagja?  

Összefoglalás
Teljesen egyetértek és támogatom a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) álláspontját,[9] miszerint „Szerbia csökkenti a nemzeti tanácsok jogkörét”, és a Magyar Mozgalom közleményébe foglaltakat,[10] hogy a törvény módosításának munkaváltozata „megalázó és elfogadhatatlan”. Ezért teljes egészében el kell utasítani.  
A nemzeti tanácsoktól szóló törvény csak olyan módosítása fogadható el, amelyik a szerbiai nemzeti kisebbségek számra biztosítja azokat a jogokat, amelyeket Szerbia a koszovói szerbek számára követel.
Erről természetesen értesíteni kellene az EBESZ és az Európai Unió belgrádi irodáját, valamint az Európai Parlament (EP) magyar képviselőit és, természetesen, a magyar kormányt.

BOZÓKI Antal,
Újvidék, 2017. 12. 14.


[2] Megtartotta első ülését a kisebbségi akcióterv kidolgozásáért felelős munkacsoport (videó). http://pannonrtv.com/web/?p=197303, 2015. április 7.
A munkacsoportot az Államigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztérium 2014. március 23-i végzésével nevezték ki.  A csoport összesen kilenc alkalommal ülésezett, legutóbb 2015. december 28-án. Beszámoló a Magyar Nemzeti Tanács kétéves munkájáról (2014–2016), Szabadka, 2016 decembere 90 (az MNT 2016. december 29-i, 22. ülésének anyaga) 77.
[3] Lásd az 1-es alatti jegyzetben.

[4] Usvojen Akcioni plan za ostvarivanje prava nacionalnih manjina [Elfogadták a nemzeti kisebbségi cselekvési tervet]

http://www.ljudskaprava.gov.rs/sh/press/vesti/usvojen-akcioni-plan-za-ostvarivanje-prava-nacionalnih-manjina

[5] Akcioni plan za poglavlje 23. 3.8. Položaj nacionalnih manjina [A 23. fejezettel kapcsolatos akcióterv. 3.8. A nemzeti kisebbségek helyzete] 303–354. http://www.mpravde.gov.rs/tekst/12647/akcioni-plan-za-pregovaranje-poglavlja-23-usvojen-na-sednici-vlade-srbije-27-aprila-2016.php
[6] Az SZK Hivatalos Közlönye, 20/14. szám.
[8] A SZK Hivatalos Közlönye, 72/2009., 20/2014- AB, 55/2014. sz.
[10] Megalázó és elfogadhatatlan. http://www.magyarmozgalom.rs/hu/hirfolyam/megalazo-es-elfogadhatatlan, 2017. december 8.


Reagálás Pásztor István Duna-díjára


Reagálás Pásztor István Duna-díjára
Pásztor István és Semjén Zsolt

Hát elnök úr, az öröm közé mindig vegyül egy kis üröm is.
Kedden nyert megerősítést az a hír (két forrás is megerősítette), hogy az újvidéki és kamanci kórházból kitiltották a magyar nyelvet. Rendeletileg.
Nem csak két magyar anyanyelvű ápolónak nem engedélyezett az egymással való kommunikációban, hanem a magyar nemzetiségű páciensekkel is tilos magyar nyelven kommunikálniuk.
Arról ne is beszéljünk, hogy egyes környezetekben (például napszámban, más vállalatokban) is tiltják, van olyan eset, amikor a magyar nyelven történő telefonálást is.
Ez véletlenül nem az alapjogok sárba tiprása?
Mivel, a méltatás szerint „volt ereje és bátorsága” gazdát cserélni, ezúton arra kérem, legyen ereje és bátorsága kibújni (na, onnét!) és „politikailag éleslátó, szókimondó, határozott vezetőként” szóvá tenni a bennünket ért sérelmet és jogorvoslatot kérni.
Remélem, nem várja el, hogy a jogfosztott dolgozók álljanak ki ez ügyben.
Addig is, még a szerb fél nem válaszol (röpke 1-2 év), kérem, tájékoztassa Semjén urat, hogy egy kis gikszer csúszott a fogalmazványába.
„A kárpátaljai és az erdélyi magyarsággal szemben a vajdaságiak jogai az utóbbi években nem szűkültek” kijelentés félreértelmezhető, ezért használja bátran az igenis szűkültek megfogalmazást.
Netán az „elfogadnak, megbecsülnek bennünket” alatt ezt kell érteni?
Ha jól értelmezem a „meggyőződésünk, hogy a nemzet akkor tud épülni és erősödni, hogyha a nemzet minden egyes része épül és erősödik, és ezt a feladatot mindenkinek saját magának kell ellátnia” idézetet, akkor ez ügyben önnek kell az asztalra csapni.
„Bátran és erővel.”
Nem egyéni, csoport- vagy pártérdekből, hanem az itt élő magyarság érdekéért.
Pótmegoldásként szóba jöhet még, hogy Szijjártó miniszter úr Újvidékre látogat, és tört szerbséggel elmagyarázza a magyar nyelvű kórházi alkalmazottaknak, milyen előnyök származnak e rendeletből.
Mert „magyarnak lenni ma a Vajdaságban előnyt, megbecsültséget jelent”.
És azokban a ritka órákban, amikor nem politizál, kérem, vegye kezébe azt a Szűz Mária szobrot és nézegesse. Sokkal megértőbb, mint a tükör.

Légvári Ágoston
Szabad Magyar Szó, 2017.  december 12. [22:10]
https://szabadmagyarszo.com/category/szubjektiv/


ISTVÁN BÁCSI DÍJAT KAPOTT

                István bácsi egy öreg szolga Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című művében. Ő volt az, aki a debreceni kollégiumban szelíden, jóságos hangon beszélt Nyilas Misivel. Ő mondta a kisfiúnak, hogy az igazgató úr haragja nem olyan veszélyes, mint másoknak a jóakarata. Hogy nem kell félni semmitől, ha az ember nem csinált semmi rosszat, hogy gondoljon az édesanyjára, és nem lesz semmi baj. Mert az édesanyja azt mondta neki, hogy légy jó, kisfiam, mindhalálig…
        A másik István bácsi Duna-díjat kapott. Hatodikként a sorban. Kapott már magyarországi, erdélyi, felvidéki és kárpátaljai személy, szövetség is elismerést. Úgy néz ki, Délvidék következett a sorban. Belföld, külföld beszámolt róla. Nem tudom, hogyan közölhették a hírt a díjazottal, de ha én lennék az István bácsi, és megcsörrent volna a telefonom, hogy elismerést kaptam, akkor mondtam volna, hogy jól van már, gyerekek, ne hülyéskedjetek… Kapja valaki más. A szórványban élő tanító, aki naponta küzd minden egyes magyar szóért. A megmaradásért. Kapja az újságíró, akit nem lehet befolyásolni, aki nem talpnyaló, aki inkább elveszíti munkahelyét, de nem hódol be. Kapja a néptánc oktató, aki őrzi a hagyományokat. Valaki, aki nap mint nap, ingyen, saját idejét nem sajnálva foglalkozik a gyerekekkel, neveli, tanítja őket. Kapja valaki más, ne én. Nem örülne a nyájam se neki.


        Értem István bácsi, hogy egy kisebbségi pártnak akkor a legjobb, ha az uralkodó mellett áll. Így tudja megvédeni magát, így tudja érvényesíteni a jogait, így tud harcolni. Ez van papíron. A valóságban, Szerbiában nem így történik.  Magyarnak lenni a Vajdaságban nem jelent előnyt, nem jelent megbecsülést, mint ahogy maga mondta.  Még jó, hogy a szomszéd néni nem olvas újságot a kamanci kórházban. Szerencsétlen, nem tudja, hogy nem szabad magyarul beszélnie. Csak akkor csodálkozik majd el, amikor a kedves nővérke, aki eddig anyanyelvén beszélgetett vele, egyszer csak elkezd szerbül karattyolni… Alig olvassa valaki a Magyar Szót. Ezerrel működik a cenzúra. Az iskolákban nincs fűtés. Magyar tagozatokat zárnak be évközben. A magyar naplók kéthónapos késéssel érkeznek. Hamarosan szűkülnek a nemzeti tanácsok hatáskörei. A kiemelt jelentőségű intézmények elveszíthetik kiemelt jellegüket. Nem lesz magyar választói névjegyzék. A szerzett jogok csorbulnak. És fogyunk. Rohamosan. Szóval, előnyben nem vagyunk, az biztos…
        Meghallgattam a nyilatkozatát, István bácsi. Azt mondja, hogy a Duna TV-nek fontos küldetése volt, különösen a kilencvenes években. Olyan tájékoztatási felületet jelentett, amely eltért üzenetében, mondanivalójában, hangulatában attól, ami a szerbiai médiateret jellemezte. Már elfelejtette István bácsi, hogy pontosan a kilencvenes években volt kedves Ácó barátja a tájékoztatási miniszter? Akkor volt a legkeményebb cenzúra. Ma sincs sajtószabadság. Ácó jóakarata veszélyesebb az ellenség haragjánál.


        Az újságíró megkérdezte azt is, hogy mit kell tenni azért, hogy a kétszázezer vajdasági magyar itthon maradjon. István bácsi elmondta, hogy minden nap fel kell kelni, minden nap meg kell oldani a napnak a problémáit. Folyamatosan kell dolgozni ezért. Az egyszerű, nem Duna-díjas emberek is minden nap felkelnek, minden nap igyekeznek megoldani a nap gondjait. A minimális fizetésből kifizetni mindent, a családnak biztosítani az élelmet, a tűzrevalót, a gyereket iskoláztatni… Valamilyen, emberhez méltó körülményeket biztosítani.
        Azt mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, hogy István bácsi tudja, van elképzelése arról, hogy mire van nekünk szükségünk a megmaradáshoz, a fejlődéshez, a gazdagodáshoz. Árulja már el nekünk is… Mert erre, ami most történik körülöttünk, biztosan nincs. Nincs szükségünk a nyugdíjak és a fizetések csökkentésére, az áremelkedésekre, az élhetetlen életre…
        Nincs szükségünk a mesékre. Nekem István bácsi már elegem van a mesékből. Azt mondott minden este édesanyám kiskoromban. Sokkal szebbeket, mint amilyeneket a barátjával regélnek minden nap. Hogy egyre jobban élünk, hogy haladunk az úton, hogy kitartás, hogy önök mindent megtesznek értünk, hogy csak azért dolgoznak, hogy nekünk jobb legyen… Ilyen jóból nem kérünk…
                A díjat jelképező szobor Szűz Máriát, a magyarok nagyasszonyát ábrázolja.

        Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk!

EGRI Emma 
2017. december 13.


Kapcsolódó írások:

PÁSZTOR ISTVÁN A DUNA-DÍJ IDEI KITÜNTETETTJE

Pásztor István a Duna-díj idei kitüntetettje. Magyar Szó, 2017. december 13. 1. és 3. 

2017. december 12., kedd

Az MM szerint veszélybe került a kisebbségi autonómia

Józsa László: Rossz üzenete van az új törvénytervezetnek

 

Az MM szerint veszélybe került a kisebbségi autonómia
Amennyiben ebben a formában elfogadják a tervezetet, súlyos visszalépés történik a kisebbségi autonómia érvényesítése vonatkozásában – jelentette ki Józsa László
A nemzeti tanácsokról szóló törvény módosításának munkaváltozatát november utolsó napjaiban bocsátotta közvitára a határkörileg illetékes minisztérium, ez a tervezet és az ebben foglalt módosítási indítványok némelyike megalázó és elfogadhatatlan helyzetet teremt – nyilvánított álláspontot a Magyar Mozgalom civil szervezet Szabadkán megtartott keddi sajtótájékoztatóján Józsa László és Zsoldos Ferenc.
Ma a szerbiai kisebbségi politizálás és a kisebbségi közösségek jogérvényesítése szempontjából ez a legfontosabb téma – mutatott rá Józsa László korábbi MNT-elnök, a mozgalom elnökségi tagja. Hozzátette: Mindent megtesznek annak érdekében, hogy a kifogásolt részek a törvénymódosítási javaslat végleges szövegébe ne kerülhessenek bele. Amennyiben ebben a formában elfogadják a tervezetet, súlyos visszalépés történik a kisebbségi autonómia érvényesítése vonatkozásában – jelentette ki Józsa.
– A törvénytervezet egyik következménye az lenne, hogy a kisebbségi autonómia teljes mértékben állami gyámság alá kerülne – kifogásolta a nemzeti tanácsokról szóló törvényjavaslatban foglaltakat az MM elnökségi tagja. A tervezet értelmében a kisebbségi nemzeti tanácsoknak írásos értelemben kétnyelvűvé kellene válniuk. „Furcsa módon az állam nem azon fáradozik, hogy a közszférában biztosítsa a kisebbségi nyelvek egyenjogú használatának lehetőségét és gyakorlatát, hanem hogy a szerb nyelv egyenrangú használatát biztosítsa a kisebbségi közösségeket reprezentáló, autonómiájukat érvényesítő nemzeti tanácsok működésében” – emelte ki Józsa László, aki hallatlannak nevezte azt a próbálkozást, miszerint az autonómia egyik tartópillérét, a nyelvhasználatra való jogot kérdőjelezi meg és szabja át az új jogszabály-tervezet.
A tervezet értelmében az ülésanyagot, a határozatokat és a nemzeti tanácsok honlapját is kötelezően kétnyelvűvé kellene tenni. Józsa szerint nem jó üzenet az, amit a törvénytervezet sugall. Az MM elnökségi tagja visszatetszőnek nevezte továbbá azt is, hogy amennyiben a nemzeti tanács az említett okiratokat határidőn belül szerb nyelven nem juttatja el a minisztériumhoz, akkor a nemzeti tanács elnökét meglehetősen súlyos összegű pénzbírság fenyegeti.
– A törvénytervezet másik fontos problémája, hogy újra beemeli a köztudatba azt az áldilemmát, hogy a nemzeti tanácsoknak hatáskörei vagy ún. jogosítványai vannak. 2009-ben egyszer már magunk mögött tudhattuk a kérdést, miszerint a nemzeti tanácsok jogállásukat tekintve vajon állami vagy civil társadalmi szerveződések. „Ideje volna ebben az országban a 2006-os alkotmány és a 2003-ben megszületett alapvető emberi és kisebbségi jogokról szóló alkotmányos alapokmányban foglaltakat végre alkalmazni a politikai köztudatban, és elfogadni azt, hogy a kisebbségi közösségek autonómiatestületei önkormányzatok. Az önkormányzatok jogállása pedig alkotmányos kategória, nem kell hatáskörre vonatkozó félremagyarázásokkal újra felvetni egy többszörösen eldöntött kérdést” – hangsúlyozta Józsa, aki szerint semmi sem indokolja, hogy az állam azt a „rossz üzenetet” közvetítse a kisebbségi autonómiát gyakorló testületek felé, hogy azok néhány évig hatáskörökkel bírtak, azonban ezentúl már csak jogosítványokkal rendelkeznek. Hozzátette: Jogértelmezés szempontjából nincs nagy különbség a kettő között, csakis az üzenetértékű módosítás bír jelentőséggel.
A módosítás értelmében továbbá megszűnne az a lehetőség, hogy a tartomány vagy a helyi önkormányzatok hatásköröket ruházzanak át a nemzeti tanácsokra, illetve megszűnne az a lehetőség is, hogy a nemzeti tanácsok olyan művelődési intézményeket nyilvánítsanak az adott közösség szempontjából kiemelt jelentőségűnek, amelyek tevékenysége nem elsősorban az adott nemzeti közösséghez kötődik. Bizonyos oktatási jogok ugyan bővülnének, de olyan megkötések mellett, hogy a gyakorlatban csupán nagyon kevés intézményt lehetne ebbe a jogállásba beemelni, és egyben veszélybe kerülne a már eddigi is kiemelt oktatási és kulturális intézmények státusa – sorolta az MM kifogásait az elnökségi tag.
Józsa szerint az állam kísérletet sem tesz arra, hogy hosszútávon és tisztességesen karbantartsa a külön kisebbségi választói névjegyzékeket. 2009-ben százezret bőven meghaladó számú, magát magyar nemzetiségűnek valló állampolgár iratkozott fel a névjegyzékre – emlékeztetett Józsa László korábbi MNT-elnök. „Az állam továbbra sem tartja feladatának, hogy ösztönözze a kisebbségi közösségekhez tartozó, felnőttkorba lépő fiatalok feliratkozását a saját nemzeti közösségük külön választói névjegyzékére azzal, hogy hivatalból tájékoztassa az újonnan szavazati jogot szerző állampolgárokat az őket megillető személyes jogról. Ha az ilyen tájékoztatás a jövőben nem válik állandó folyamattá és bevett gyakorlattá, a külön választói névjegyzékek elsorvadnak, aminek következtében tisztességes nemzeti tanácsi választásokat hosszútávon nem lehet majd lefolytatni. Ennek megakadályozása nem a kisebbségi közösség dolga és felelőssége, hanem mindenek előtt megkerülhetetlen állami feladat“ – hívja fel a figyelmet a Magyar Mozgalom. Ez az a pillanat, amikor még tenni lehet a hiányosság törvényi kiküszöbölése érdekében – teszi hozzá Józsa László.
Történelmileg a nemzeti tanácsok tekintetében a délvidéki autonómia az egyik legfontosabb paradigma – jelentette ki Zsoldos Ferenc MNT-tag. Huszonöt év óta a Vajdaságban élő magyarság egyik legfontosabb célja, hogy autonómiát építsen, és ezen keresztül erősítse a közösséget. Ez a paradigma az egész Kárpát-medencére érvényes, az összes kisebbségben élő magyar szervezet célul tűzte ki a délvidékihez hasonló autonómia megvalósítását, amelyet minden eddigi magyar kormány támogatott. A délvidéki autonómia története 1999-ben vette kezdetét és 2014-ig folyamatosan épült és hatásköreiben bővült. A Kárpát-medencei magyarság körében csakis itt sikerült megvalósítani a jogi autonómiát – emelte ki Zsoldos –, amely lassan beépült a köztudatba a diákcsomagoknak, ösztöndíjaknak, intézményvezetők megválasztására gyakorolt hatásköröknek köszönhetően. Ez került most veszélybe – figyelmeztetett a Magyar Mozgalom képviselője.
– A törvénymódosítás elfogadása oda vezetne, hogy csupán papíron létezne ez az autonómia, a valóságban viszont már nem – fogalmazott Zsoldos Ferenc. Mindebben felmerül a délvidéki magyar politikum és az anyaországi kormány felelőssége is – hangsúlyozta Zsoldos, aki bízik abban, hogy szomszédságpolitika nem írja felül a nemzetpolitikai törekvéseket. „Hiszem azt, hogy a jó magyar-szerb kapcsolatok nem fogják felülírni a délvidéki magyar emberek érdekét” – tette hozzá.
A Vajdaság Ma kérdésére, miképpen előzné meg a Magyar Mozgalom az általa elfogadhatatlannak ítélt törvénymódosítás ebben a formában történő elfogadását, Józsa László elmondta, hogy az MM részt vesz a minisztérium közvitájának záró fordulóján, amelyet Szabadkán tartanak meg december 15-én, azonban kifejezte azon félelmét is, hogy tudomása szerint gyors ütemben kívánják majd elfogadtatni a parlamenttel a törvényjavaslatot még ebben a naptári évben. Amennyiben a közvita során nem sikerül érdemben változtatni a kisebbségi autonómiát veszélyeztető tervezeten, abban az esetben az EBESZ belgrádi misszióját is tájékoztatni fogja az MM – mondta Józsa. Zsoldos hozzátette: Továbbá tájékoztatják a magyar kormányt és Orbán Viktor miniszterelnököt, mert hisznek abban, hogy az anyaország továbbra is támogatja a szerbiai magyarok autonómiáját és közösségi megerősödésének ügyét.
Basity Gréta 

2017. december 12. [16:40]

2017. december 9., szombat

Szerbia csökkenti a Nemzeti Tanácsok jogkörét

A Közigazgatási és Önkormányzati Minisztérium útjára indította a Nemzeti Tanácsokról szóló törvény munkatervezetét. A közvitája erőltetett és csak a szófogadóknak van megszervezve, rendelkezései csökkentik az eddig elért jogokat.

 

Forrás: ÚJVIDÉKI RÁDIÓ, Hangadó szerda - 2017.12.06.


http://www.vmdk.org.rs/


Megalázó és elfogadhatatlan


А Szerb Kormány Államigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztériuma 2017. november 27-én közvitára bocsátotta a Nemzeti tanácsokról szóló törvény módosításának munkaváltozatát.
A közzétett szöveg látványos kudarca annak a megalkuvó kisebbségi politizálásnak, amelyet Pásztor István vezetésével folytat a Vajdasági Magyar Szövetség. A tervezetből visszaköszönő megoldások a történelem során legjobbnak minősített magyar-szerb államközi kapcsolatok megcsúfolását is jelentik. A napvilágot látott tervezet a Szerbiában élő kisebbségekre nézve egyszersmind sértő és megalázó.
Amennyiben a közvitára bocsátott megoldások törvényerőre emelkednek, megvalósul a nemzeti közösségi autonómia teljes állami gyámság alá helyezése. Emellett, a tervezet elfogadásával tovább szűkülnének a nemzeti tanácsok hatáskörei is, amelyeket az Alkotmánybíróság 2014-ben egyszer már erőteljesen megtizedelt.
A közvitára bocsátott tervezet értelmében a nemzeti tanácsok működésének kétnyelvűvé kellene válnia. A nemzeti tanácsok üléseinek jegyzőkönyvét, valamint minden nemzeti tanácsi határozatot magyar és szerb nyelven kellene elkészíteni, és az elfogadásukat követő 15 napon belül el kellene juttatni az Államigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztériumhoz, valamint közzé kellene azokat tenni a nemzeti tanács kétnyelvű honlapján.
Ahelyett, hogy az állam a kisebbségi nyelvek egyenrangú használatának előmozdítását tűzné ki célul, a törvénymódosítással a szerb nyelv egyenrangú használatát vezeti be a nemzeti tanácsok életébe.
Ahelyett, hogy a nemzeti tanácsok hatásköreit megsértő állami, tartományi és önkormányzati szervek vezetőivel szemben irányozna elő büntetőrendelkezéseket a jogszabály, a kétnyelvű (magyar/szerb) működésre vonatkozó szabályokat be nem tartó nemzeti tanácsi elnököket fenyegeti pénzbüntetéssel a törvénytervezet.
A tervezet hatásköri rendelkezései is súlyos visszalépést jelentenek. A közvitára bocsátott szöveg megszüntetné a nemzeti tanácsi hatáskörök fogalmát, ehelyett a jogosítvány/felhatalmazás fogalmát vezetné be. A látszólag terminológiainak tekinthető változás a nemzeti tanácsok, mint kisebbségi önkormányzatok lényegét érinti. A 2009-ben elfogadott Nemzeti tanácsi törvény előkészítése során komoly vita folyt azzal kapcsolatban, hogy a nemzeti tanácsok (kvázi állami szervekként) hatáskörökkel rendelkezzenek-e, vagy különleges civil szerveződésként jogosítványokkal/felhatalmazásokkal bírjanak. 2009-ben a vita olyan irányban dőlt el, amely a nemzeti tanácsokat kvázi állami szervként ismerte el.
Ami a konkrét hatáskörszűkítéseket illeti, egyrészről megszűnne annak a lehetősége, hogy Vajdaság Autonóm Tartomány, vagy a helyi önkormányzatok jogosítványokat ruházzanak a nemzeti tanácsokra. A jövőben a nemzeti tanácsok kizárólag a törvényben meghatározott felhatalmazásaikat gyakorolhatnák.
Megszűnne az a lehetőség is, hogy a nemzeti tanácsok olyan művelődési intézményeket nyilvánítsanak kiemelt jelentőségűnek az adott közösség szempontjából, amelyek tevékenysége nem az adott nemzeti közösséghez kötődik elsősorban. A Magyar Nemzeti Tanács által a magyar közösség szempontjából kiemelt jelentőségűnek nyilvánított intézmények egész sora veszítené el ezáltal kiemelt jellegét. A kiemelt jelentőségű státuszt az adott intézmény nem a nemzeti tanácsi döntéssel, hanem az alapító okiratának a módosításával nyerné el. Az alapító okirat módosítás az esetek elsöprő többségében helyi önkormányzati határkörben van, ezáltal a kiemelt jelentőségűvé nyilvánítás a helyi önkormányzatok által sikeresen obstruálható.
A nemzeti tanácsok oktatási jogosítványaira vonatkozó rendelkezések közé visszakerülne ugyan az Alkotmánybíróság által törölt kiemelt jelentőségű oktatási intézmény fogalma, de olyan korlátozásokkal, amelyek miatt a magyar közösség számára kiemelt jelentőségűnek tekinthető oktatási intézmények töredéke nyerhetné csak el a kiemelt jelentőségű intézmény státuszát.
A törvénymódosítási tervezet kísérletet sem tesz arra, hogy kijavítsa a hatályos törvény egyik legnagyobb hiányosságát a külön kisebbségi választói névjegyzékek karbantartása terén. Így az állam továbbra sem tartja feladatának azt, hogy ösztönözze a kisebbségi közösségekhez tartozó, felnőttkorba lépő, és ezzel újonnan szavazati jogot szerző fiatalok feliratkozását a saját nemzeti közösségük külön választói névjegyzékére azzal, hogy hivatalból küldjön ki tájékoztatást minden felnőttkorúvá vált szavazópolgárnak erről, az őt megillető személyes jogról. Ha az ilyen tájékoztatás a jövőben nem válik állandó folyamattá és bevett gyakorlattá, a külön választói névjegyzékek elsorvadnak. Ennek megakadályozása nem a kisebbségi közösség dolga és felelőssége, hanem mindenek előtt megkerülhetetlen állami feladat.
Nem tudni, hogy ennek a tervezetnek az előkészítésében részt vettek-e a Magyar Nemzeti Tanács képviselői és a VMSZ politikusai, jogászai – de a következtetés mindkét lehetséges esetben lesújtó és tragikus. Ha nem, felvetődik a kérdés, hogyan lehetséges az, hogy a legnagyobb lélekszámú szerbiai nemzeti kisebbség legmagasabb rangú önkormányzati szervét még csak meg sem hívták erre az előkészítő munkára, és hogy mekkora a VMSZ tényleges politikai súlya és érdekérvényesítő képessége a koalíción belül, ha egy ilyen, a magyarság szempontjából kulcsfontosságú törvény előkészítéséből csak úgy egyszerűen ki lehetett hagyni. Ha viszont igen, akkor még fajsúlyosabban vetődik fel a kérdés, hogyan fordulhatott az elő, hogy azok a képviselők és politikusok, akik az itt élő magyar választópolgárok szavazatai többségének köszönhetően lehetőséget kaptak arra, hogy védjék az ő érdekeiket, rábólintottak ezekre a változásokra, és asszisztáltak a Magyar Nemzeti Tanács teljes kiskorúsításához? És ebben a kérdésben nem kerülhető meg a magyar kormány felelőssége sem, amely határozottan fellép, ha például Ukrajnában durván megsértik az anyanyelv használatára való jogot, ugyanakkor az állítólagos történelmi magyar-szerb barátságra hivatkozva (mindeddig) szó nélkül hagyja és némán eltűri, ha ugyanez történik Szerbiában.
A Magyar Mozgalom határozottan elutasít minden olyan törvényes változást, amely a szerzett jogok, a nemzeti tanácsok, így a Magyar Nemzeti Tanács hatásköreinek a további csorbításához vezet, és ezt az álláspontot fogja képviselni minden lehetséges fórumon, a közvitán és a nyilvánosság felé is. Ugyanakkor erre szólítja fel azokat is, akik pozíciójuknál fogva ténylegesen is tehetnek ez ellen a degradáló, megalázó és kiskorúsító törvénytervezet ellen: a VMSZ és az MNT képviselőit.
Mert erre kaptak megbízatást: a magyar érdekek védelmére.




LESZ-E FELELŐSSÉGRE VONÁS?



Gondolatok a Magyar Mozgalom nyílt leveléről

A Magyar Mozgalom (MM) Elnöksége december 7-én nyílt levelet írt Hajnal Jenőnek, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnökének, Nyilas Mihálynak, a tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi – nemzeti közösségi titkárság titkárának és Vicsek Annamáriának, a köztársasági oktatási, tudományügyi és technológiai fejlődési minisztérium államtitkárának.[1]

Az MM – a csaknem teljes „hírzárlat” ellenére – a nyilvánosság elé tárta, hogy tordai Ady Endre Általános Iskolában „október 12-től rövidített órákkal folyt a tanítás, majd november 21-én teljesen leállt a fűtés”. Vagyis ettől a naptól kezdve – a 120 „zömében magyar ajkú diák számra” – az iskolában teljesen szünetel a tanítás.


Folynak a munkálatok?

Az események leírásból arra lehet következtetni, hogy a felelős személyek – még mielőtt megbizonyosodtak volna a földgázzal történő új (iskola)fűtési rendszer működéséről – lebontatták a régi kazánházat. A fűtés beindításakor aztán „műszaki gondok adódtak”, de ezek természetéről nem közöltek szinte semmit.[2] Mivel az iskolában nincsen fűtés, a diákok iskola nélkül maradtak. „Köztük sokan kisérettségire készülnek, így számukra ez a kényszerszünet pótolhatatlan kiesést, az pedig súlyos hátrányt okoz” – hívta fel a figyelmet az MM levele.
Fontos lenne megállapítani: Ki a felelős az oktatás szünetelése miatt? Van-e ebben Angelina Maljković Ždralenak, a Banatsko Karađorđevo-i központi iskola igazgatójának, Kovács Zsuzsannának a tordai tagozat vezetőjének, Dobai Jánosnak, a helyi közösség elnökének és Lázár Jenőnek, Begaszentgyörgy községi-képviselő testület alelnökének is felelőssége? (A két utóbbi a Vajdasági Magyar Szövetség VMSZ helyi vezető tisztségviselője is. Kovácsnak, aki egyébként az MNT-nek is a tagja, felróható az is, hogy a tordai iskola önállósulásából – a testület határozata[3] ellenére – a mai napig nem valósult meg semmi.)

 

A délvidéki magyar oktatást az utóbbi időben több más (ugyancsak agyonhallgatott), a nemzeti kisebbségi jogokat is sértő botrány rázta meg:

A futaki mezőgazdasági középiskolában az ősszel „nem indult magyar tagozat”, mivel – a megnyitás körül bizonytalanság miatt – „csak két diák jelentkezett”. A szabadkai Svetozar Marković Gimnáziumban november 13-án megszüntették a magyar tannyelvű társadalmi-nyelvi második osztályt. Az ötödikes magyar tanulók számára csak november közepén kézbesítették a naplót. A tavaly átadott szentmihályi iskolai tornatermet még most sem használhatják – az ajtó befelé nyílik, és az oszlopok sincsenek a helyén…  

Az említett oktatási botrányokból arra lehet következtetni, hogy a tanügyben – a helyi szintektől az oktatási minisztériumig – olyan személyek is tevékenykednek, irányítják azt, akik csupán a párthovatartozásuk alapján kerültek vezetői tisztségbe. Felelősségre vonásra pedig egyetlen alkalommal sem került sor.

Az MM levele mindenképpen pozitív értékelést érdemel. A szövegéből azonban sajnos (ki)látszik a szervezetnek a nemzeti kisebbségi jogsérelmek megítéléséhez és a tisztségviselők politikai és büntetőjogi felelősségének  felvetése iránti határozatlansága és ingadozása is.
A Mozgalom ugyanis ezúttal sem nem vette fel a címzettek felelőssége megállapításának és a személyi következmények levonásának kérdését. Továbbra is arra szólítja fel őket, „hogy vállaljanak felelősséget az előállt helyzetért és fogjanak hozzá a tisztségükből adódó feladatok ellátásához, szervezzék meg a tanítás azonnali beindítását”.
A levél lagymatag hangvétele arra is utal, hogy az MM továbbra is a VMSZ-es káderekkel való együttműködést keresi. Annak ellenére, hogy már számtalan alkalommal bebizonyosodott, a VMSZ-nek a hatalmi koalícióban való részvételéből a közösségre nézve semmi jó nem származik.
Valóban komolyan gondolja az MM, hogy a lével címzettjei „felelősséget vállalnak” a tordai és a többi iskolával kapcsolatos történések miatt, és hogy képesek megszervezni „a tanítás azonnali beindítását”? Ha eddig nem látták el „a tisztségükből eredő feladatokat”, akkor ezentúl majd ellátják? 
Politikai naivság! A tordai iskola esetét is ugyanúgy elfogják tussolni, mint a többi nemzeti kisebbségi jogsérelmet. Hajnal, Nyilas, Vicsek és a többiek folytatni fogják tevékenységüket, mintha misem történt volna. Senkinek még csak a haja szála sem fog meggörbülni. Ilyesmi csak pártállamban lehetséges, ahol az elvtársak egymást védelmezik. Senkit felelősségre nem vonnak, amíg a párt (a konkrét esetben a Vajdasági Magyar Szövetség) támogatását élvezi.
A MM-nak végre el kellene dönteni, hogy a VMSZ-el való együttműködést szorgalmazza, vagy magyar érdekvédelmi szervezetként lép fel.
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2017. december 9.


[1] „Hajnal, Nyilas és Vicsek azonnal intézkedjen, hogy Tordán újrainduljon a tanítás!” http://www.magyarmozgalom.rs/hu/hirfolyam/hajnal-nyilas-es-vicsek-azonnal-intezkedjen-hogy-tordan-ujrainduljon-a-tanitas
[3] A 16/2011 számú (2011. április 5-i) MNT határozat – A BANATSKO KARAĐORĐEVO-I NIKOLA TESLA ÁLTALÁNOS ISKOLA TORDAI KIHELYEZETT RÉSZLEGÉNEK ÖNÁLLÓSULÁSÁRA TETT JAVASLATÁRÓL SZÓLÓ HATÁROZATA. http://archiv.mnt.org.rs/389-16-2011-szamu-MNT-hatarozat-A-BANATSKO-KARADjORDjEVO-I-NIKOLA-TESLA-ALTALANOS-ISKOLA-TORDAI-KIHELYEZETT-RESZLEGENEK-ONALLoSULASARA-TETT-JAVASLATARoL-SZoLo-HATAROZATA