2017. március 29., szerda

A délvidéki választó dilemmája: Orbánt imádom, Pásztort nem kedvelem, Vučićot utálom

A délvidéki magyarságot a szerbiai köztársasági elnökválasztások előtt egy olyan politikai identitászavarba kényszerítették, amely egyáltalán nem megszokott a határon túli elszakított területeken. 
Szerbiában vasárnap elnökválasztást tartanak, amelynek legfőbb esélyese Aleksandar Vučić, akit támogat Pásztor István a VMSZ részéről, de maga a Fidesz vezére, Orbán Viktor is megüzente, azt szeretné, hogy a korábban még szélsőséges eszméket hangoztató politikus legyen a helyi magyarság köztársasági elnöke. 

orban-vucic-pastor
Ő kínálta, ő adta, ő megengedte 

A szerbiai politikai elemzők és közvélemény-kutatók egy része úgy véli, az elnökválasztás egyetlen igazi tétje, hogy azt még az első körben megnyeri-e Vučić, vagy pedig második, két jelöltes fordulóban szerzi majd meg az elnöki posztot. 
Míg Szerbia nagy részén a haladók pillanatnyi fölénye megkérdőjelezhetetlen, addig ez nem feltétlen igaz a délvidéki tömb magyar területeken. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a 45 délvidéki járás közül csupán a magyar többségűekben nem a haladók adják a polgármestert. A  CeSID, vagyis a Szabad Választásokért és Demokráciáért Központ vezetője Bojan Klačar nemrégiben arról számolt be, hogy a felméréseik szerint a VMSZ biztos szavazóinak csupán 30-40 százaléka hajlandó követni Pásztor politikai parancsát, és a haladók jelöltjét támogatni.
Ő „kínálta” 
Ennek pedig egyik fő oka, hogy a délvidéki szavazópolgárokban mélyen él, hogy Aleksandar Vučić annak a Szerb Radikális Pártnak volt az egyik vezetője és minisztere, amely a magyaroknak szendvicset kínálva, marhavagonokra pakolva deportálta volna ki őket Szerbiából. 
Orbán „adta”
Ami viszont tény: Orbán Viktor délvidéki hegemóniája megkérdőjelezhetetlen. Jól mutatja ezt a 2014-es magyarországi választás is, amikor a határon túli magyarok levélben szavazhattak. Bár régiókra lebontva nem ismerjük az eredményeket, azonban az elszakított területeken élők közel 95 százaléka szavazott a kormánypártra. Ennek pedig a fő mozgatórugója az a szintén mélyre bevésődött elgondolás, miszerint "Orbán adta a kettős állampolgárságot". Ez annyiban sántít, hogy az egyszerűsített honosítási eljárást lehetővé tévő törvényt az összes ellenzéki párt támogatta, még a Magyar Szocialista Párt is. Ellenben például Schmitt Pál, a későbbi köztársasági elnök, akkor még a parlament elnökeként ugyan jelen volt a szavazáson, de nem nyomott gombot.
Mivel azonban a határon túlra a kormány rendelkezéseinek hatása, a közállapotok és közterhek nem terjednek át, a kormánypropaganda viszont annál inkább, így a déli végeken mi valóban csak a napos oldalt látjuk, míg a saját rossz életkörülményeinkért Belgrád felé mutogatunk (jogosan - a szerk.).
Benyújtották a számlát
A VMSZ esetében ismét más a helyzet, hiszen egyrészről a belgrádi és az újvidéki kormánynak is része, és a kis számú képviselőihelyek ellenére is vezető tisztségeket kap. A haladók pedig most benyújtották a számlát, amelyen végösszegként a délvidéki magyar voksok szerepelnek. Éppen ezért a VMSZ a választáson nem állított saját jelöltet.
A párt vezetői viszont többször hangoztatták, hogy a szerbiai voksok két százalékáról a VMSZ szava dönt. A VMSZ azonban nem egyenlő a délvidéki magyarsággal, mint az már oly sokszor bebizonyosodott. 
A kivándorlást is megelőzi a szavazótábor fogyása 
Érdemes megnézni a számokat is: ha abból indulunk ki, hogy Szerbiában nagyjából 200-220 ezer magyar szavazópolgár van, akiknek a választási részvételi arányokkal összhangban nagyjából fele megy el szavazni, akkor 100-110 ezer magyar szavazóval számolhatunk. Pásztor István a korábbi elnökválasztásokon még indult,  2008-ban a Magyar Koalíció jelöltjeként 93 ezer, ezt követően 2012-ben a VMSZ jelöltjeként pedig 63 ezer voksot kapott. Tavaly a tartományi választásokon, ahol már volt ellenjelölt magyar opció, a VMSZ 47 ezer szavazatot kapott, míg a VMDK-MM koalíció 16 ezret. Azt ugyan nem tudni, hogy a VMDK-MM-et hány horvát vagy más kisebbségi, esetleg szerb szavazó támogatta, mint ahogy azt sem, hogy az egyre tömegesebb magyar párttagsággal bíró haladók, vagy a korábbi erős magyar bázissal rendelkező ligások vagy demokraták, illetve az egyéb szerb pártok mennyi magyar voksot vittek el. Az azonban egyértelműen kirajzolódik, hogy a VMSZ népszerűsége évről évre csökken és nem feltétlenül az elvándorlás mértékével összhangban. 
Ő „megengedte”
A VMSZ Vučić melletti kampányának egyik fő eleme, hogy a 65 milliárdnyi anyaországi gazdaságfejlesztést Vučić "engedte meg", és ha nincsenek a haladók, a magyar kormány nem is ölhetne milliókat a szerb gazdaságba. Ami a szerb gazdasági helyzetet ismerve teljesen nonszensz, hiszen a több milliós tételeket itt költik el, azok után itt adóznak, azok itt teremtenek hasznot, növelik a GDP-t, és arra szerbek is pályázhatnak. Beszédes az is, hogy a milliárdokat kezelő Prosperitati Alapítvány legutolsó pályázati körének kihirdetését is néhány héttel előrébb hozták, és amely kimagasló, 95 százalékos nyertes aránnyal zárult, így senki sem elégedetlenkedhet a szavazás előtt. 
Politikai "threesome"
Annak ellenére, hogy - míg Vučić, Orbán és Pásztor mind egy gyékényen árul -, a délvidéki magyaroknak kínált portékájuk és annak elfogadása is igen változó. Az identitás-keveredést a délvidéki magyarság egy része azzal próbálja orvosolni, hogy egyszerűen nem vesz tudomást a politikai édeshármasról, annak ellenére sem, hogy ezt a három összegabalyodott fél egyáltalán nem rejti véka alá, de mivel szinte lehetetlen egyszerre mosolyogni, húzni a szánkat és köpni is, így a 2017-es szerbiai elnökválasztáson a délvidéki magyarság biztosan nem válik a három politikai karakter szerelemgyermekévé. 
Sz. A.
2017. március 28. [15:34]

2017. március 28., kedd

Közép-Bánát

Magyar Szó, 2017. március 28. 5.

ÁLLAMI SZINTŰ MULASZTÁSOK



A köztársasági polgári jogvédő 2016. évi jelentése

Saša Janković köztársasági polgári jogvédő 2017. február 7-én lemondott tisztségéről, mivel jelöltette magát a 2017. április 2-ai szerbiai elnökválasztáson.[1]  Így a 2016. évi jelentést 2017. március 15-én a helyettese, Miloš Janković terjesztette a szerbiai parlament elé.[2]
A nemzeti kisebbségi jogok területén a köztársasági jogvédő 2016-ban[3] 99 bejelentést kapott, amelyekben 104 jogsérelemre mutattak rá. Az összesen 35 eljárás közül 5 rövidített ellenőrzési eljárásban tett ajánlással fejeződött be. A többi esetben az jogvédő ellenőrzési eljárást folytatott, és 9 ajánlást tett, ezek közül 8 esetben eljártak, egy esetben pedig nem.
             
A köztársasági ombudsman szerint állami szinten a nemzeti kisebbségi jogok területén a következő hiányosságok tapasztalhatók:
1.      A nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére meghozott cselekvési tervben előirányzott tevékenységek nem valósulnak meg az előírt határidőkben;
2.      Nem került elfogadásra a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló törvény módosítása, habár az a cselekvési tervvel 2016. második negyedévére volt előirányozva;
3.      A nemzeti kisebbségek nyelvének és írásának használata továbbra sem valósul meg törvényesen és szabályosan, a káderek elégtelen száma és szakképzetlensége, valamint pénzhiány miatt;
4.      A romák társadalmi bekapcsolódása stratégiájának elfogadása után egy évvel nem került elfogadásra a végrehajtására vonatkozó cselekvési terv;
5.      A roma kérdések koordinátorainak munkajogi kérdése továbbra sincs megoldva;
6.      A Művelődési, Tudományügyi és Technológiai Fejlesztési Minisztérium az illetékes szervek számára nem fejlesztette ki a megelőző és időbeli eljárási mechanizmusokat az iskolai szegregációnak, mint a nemzeti alapon történő megkülönböztetés formájának a megelőzésére;
7.      A Művelődési, Tudományügyi és Technológiai Fejlesztési Minisztérium nem hozott törvénynél alacsonyabb rendű aktust, amely részletesebben rendezné a kétnyelvű oktatásnak, mint a nemzeti kisebbségi oktatás egyik modelljének a megvalósítását;
8.      A Művelődési, Tudományügyi és Technológiai Fejlesztési Minisztérium nem hozott törvénynél alacsonyabb rendű aktust, amely rendezné a szerb, mint nem anyanyelv oktatásának új standardjait, amikor az oktatás nemzeti kisebbségi nyelven folyik.[4]   

Az ombudsmani jelentés felhívja a figyelmet, hogy „a nemzeti kisebbségi cselekvési terv
alkalmazásának már az első évében jelentős késés mutatkozik a tervezett tevékenységeknek, különösen azoknak a megvalósításában, amelyeknek fejleszteniük kellene a törvényes keretet”[5] a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítésére. 
            – A polgári jogvédő évek óta rámutat azokra a rendszerbeli problémákra, amelyek ellehetetlenítik a nemzeti kisebbségek nyelv- és íráshasználati jogának teljes élvezését. Ezek az okok elsősorban a káderek szakképzetlenségében és/vagy hiányában, valamint a pénztelenségben rejlenek; abban, hogy közigazgatási szervekben dolgozók nem fogják fel a jog anyanyelven való megvalósításának jelentőségét, valamint abban, hogy a nemzeti kisebbségek számára hiányoznak a jogaikról és azok megvalósításának módjáról szóló hozzáférhető információk – olvasható az ombudsman jelentésben.[6]
            A jelentéssel felölelt időszakban befejeződött a helyi rádió- és TV-állomások magánosítása. Ezek között jelentős számban vannak olyanok is, amelyek tájékoztatási és más műsorokat sugároztak nemzeti kisebbségi nyelveken. Annak ellenére, hogy a médiatörvények számos védő rendelkezést tartalmaznak a magánosítás következményeinek enyhítésére, a tájékoztatásról és a médiáról szóló törvény pedig a nemzeti kisebbségi nyelveken való tájékoztatást közérdekként fogalmazza meg, amely három módon valósul meg,[7] már most ismeretesek azok a problémák és akadályok, amelyek nehezítik  a nemzeti kisebbségi nyelveken történő tájékoztatás és a megfelelő, valamint hatékony nemzeti kisebbségi tájékoztatási rendszer megvalósítását, ami a polgároknak érdekükben áll, valamint összhangban van a Szerb Köztársaság szükségleteivel és lehetőségeivel. Emiatt a polgári jogvédő külön jelentést készített a nemzeti kisebbségi nyelveken való tájékoztatásról a privatizálás után, hogy idejekorán felhívja az illetékes állami szervek figyelmét a törvényhozási és intézményes intézkedések meghozatalának szükségességére a terület állapotának fejlesztése érdekében – közli a jogvédő.[8]
            A jelentés utal arra is, hogy „két évvel a törvény elfogadása után[9] a Szerbiai Rádió és Televízió (RTS) nem biztosított új műsorokat a nemzeti kisebbségek nyelvén. Továbbra sem ismeretes, milyen módon lesz rendezve azoknak a médiáknak a fenntartása, amelyek alapítói a nemzeti tanácsok”.[10]

A nemzeti kisebbségi jogok területén a Köztársasági Polgári Jogvédő 2016-ban 99 tárggyal foglalkozott. Ezek közül 95 a polgárok panasza volt, 4 esetben pedig a jogvédő saját kezdeményezésre járt el. Tavaly ezeknek a tárgyaknak a száma 16,8%-kal volt kevesebb, mint 2015-ben (amikor 119 tárgy ilyen tárgy volt), az összes tárgynak pedig mindössze az 1,58%-a volt.[11]
            A 99 tárgy közül az ombudsman 61 ügyet fejezett be:[12] 
  
A panaszok eredménye

Száma

Százaléka
Alaptalan panaszok
29
47,57%
Elvetett panaszok
23
37,71%
Tárgyak, amelyekben a rövidített eljárás során ajánlás készült

5

8,19%
A jogvédő közleményt adott ki

2

3,28%
A konkrét eljárás alapján hozott ajánlás

1

1,64%
A polgári jogvédő véleménye

1

1,64%
Összesen
61
100%

            A jogvédő a nemzeti kisebbségek külön jogai csorbulásának ezt a 86 esetét vette nyilvántartásba:[13]

A jogsérelem fajtája
Száma
Százaléka
A romák külön jogai
43
50%
A nemzeti alapon történő megkülönböztetés tilalma

17

19,77%
A nemzeti kisebbség nyelv- és íráshasználati joga

10

11,63%
A közügyekben való egyenrangú részvétel

6

6,98%
Az anyanyelven való oktatás

4

4,65%
„Jogilag nem látható személy” panasza

1

1,16%
Anyanyelvi tájékoztatás

1

1,66%
A személynév közokiratba való beírásának joga

1

1,16%
A nemzeti tanács közvetlen választásának joga

1

1,16%
Egyéni nemzeti kisebbségi jog

1

1,16%
Anyanyelvi műalkotási jog

1

1,16%
Összesen
86
100%

            A nemzeti kisebbségi jogok területéről a legtöbb panasz a helyi önkormányzatok (28,21%), a minisztériumok, valamint az intézmények és egyéb közszolgálatok (17,95-19,95%), közvállatok és más szervek (11,97-11,97%) munkájával kapcsolatban érkezett. A többi panasz a köztársasági ügynökségek, igazgatóságok, alapok és az igazságügyi szervek (3,42-3,42%), a legmagasabb köztársasági szervek (1,71) és a nemzeti tanácsok (0,85%) munkájára vonatkozott.[14]

Az adatok és a gyakorlat alapján arra a megállapításra lehet jutni, hogy a polgári jogvédőknek Szerbia jogrendjében többnyire a kirakatszerv szerep jutott.
A legnagyobb probléma az ombudsman-jelentésekkel kapcsolatban talán mégiscsak az, hogy a két képviselőház általában csak tudomásul veszi/elfogadja, de nem nyit róluk érdemi vitát, és intézkedéseket sem foganatosít a felmerült problémák megoldása/rendezése érdekében. A szerb parlament például a köztársasági ombudsman 2014. és 2015. évi jelentését még csak napirendre sem tűzte.[15]
A 2016. évben a köztársasági (89 foglalkoztatott?!)[16] 154.621.240,66 dinárjába került az adófizetőknek.[17]
A köztársasági jogvédő tavalyi jelentése 375, a 2015. évi pedig 336 oldal terjedelmű,[18] aminek az anyagi vonzatairól is el kellene gondolkozni. Jelentései cirill és latin betűvel is olvashatók, és több nyelven – időnkét magyarul is – íródtak.[19]
A költségeket is figyelembe véve, mielőbb módosítani kellene a polgári jogvédők illetékességi körét, ami magába foglalja az ajánlások alkalmazásának a kötelezővé tételét, és a szankcionálást is. Ehhez azonban politikai akaratra is szükség lenne.

Újvidék, 2017. március 28.
BOZÓKI Antal


[1] te: Lemondott a polgári jogvédő. Magyar Szó, 2017. február 8. 4.   
[3] Редован годишњи извештај Заштитника грађана за 2016. годину [A polgári jogvédő 2016. évi rendes jelentése]. 375  3.2. Права националних мањина [3.2. А nemzeti kisebbségek jogai 8495] 85. http://www.ombudsman.rs/
[4] Uo. 8586.
[5] Uo. 86.
[6] Uo. 87.
[7] Közszolgálat létrehozásával, annak lehetővé tételével, hogy a nemzeti tanácsok saját médiumokat alapítsanak és a nemzeti kisebbségi nyelvű médiatartalom társfinanszírozásával, pályázatok kiírása által a köztájékoztatás területén, a hatalom minden szintjén.
[8] A 3-as alatti jelentés, 87.
[9] Zakon o javnim medijskim servisima. Službeni glasnik RS [Törvény a közszolgálati mádiaszolgálatokról. Az SZK Hivatalos Lapja], 83/14, 103/15 és 108/16 szám.  
[10] A 3-as alatti jelentés, 87.
[11] Uo. 90.
[12] Uo. 91.
[13] Uo. 91–92.
[14] Uo. 92.
[15] Nyilatkozta Saša Janković volt jogvédő a Szerbiai RTV (RTS) 2 2017. március 18-ai, 20 órai elnökválasztási bemutatkozó műsorában. 
[16] А 3-as alatti jelentést, 367.
[17] Uo. 369.
[19] Гoдишњи извештаји [Éves jelentések]. http://www.ombudsman.rs/index.php/izvestaji/godisnji-izvestaji

Járuljon az urnák elé!

NE karikázza be a hatos számot! Hogy miért?

 

a diktator03Komoly hibát követ el az a délvidéki magyar, aki nem vesz részt a szerbiai elnökválasztáson.
Nem sok mindenhez van jogunk a saját földünkön, ezért élnünk kell azzal a kevéssel. Ilyen a választási részvétel. Ezúttal nemcsak jogról, hanem erkölcsi kötelezettségről is beszélhetünk. Azzal, hogy kimegyünk szavazni, és nem voksolunk Aleksandar Vučićra, markáns véleményt mondunk Milošević, Šešelj, Nikolić és Vučić kilencvenes évekbeli politikájáról, amely súlyos tragédiákat: halált a délszláv frontokon, diktatúrát, szenvedést, a nemzettársaink tömeges elvándorlását, nyomort, rettegést és kilátástalanságot eredményezett.
Annak a véres rendszernek a fő ideológusa Vučić volt, aki tájékoztatási miniszterként közvetlenül formálta a közvéleményt, kegyetlen cenzúrát alkalmazott a rezsim ellenfeleivel szemben, gerjesztette a sovinizmust, a háborús uszítást. Számos (általunk is bemutatott) fénykép és videófelvétel is alátámasztja az említett tényeket.
Választási részvételünkkel egyúttal a mai Vučićról is véleményt mondunk, aki lényegében ugyanazt műveli, mint a kilencvenes években, csak éppen "polgári és európai" formában-stílusban-csomagolásban kergeti nyomorba az embereket és idézi elő a tömeges elvándorlást (amely sajnos a délvidéki magyar nemzeti közösséget is alaposan megritkította). A frontokra való elhurcolás helyett ezúttal gazdasági-szociális genocídiumot követ el a saját népe és persze a nemzeti közösségek ellen (embertelen munkatörvény, rabszolgatartó rendszer, nyugdíjcsökkentés stb.). Eközben teljesen elfojtja a szólásszabadságot és üldözi a másként gondolkodókat. Arról nem is beszélve, hogy kiárusítja a délvidéki földeket, korlátlan számban engedi be a migránsokat, akik persze a végén zömében Délvidéken kötnek ki.    
Ha az urnák elé járulunk, és NEM a hatos számot karikázzuk be, azzal a VMSZ-nek is üzenünk. Mégpedig azt üzenjük Pásztor pártjának, nem értünk egyet azzal, hogy Vučić mellett kampányol, vagyis a szerinte kevésbé tájékozott magyarokat arra a szörnyű bűnre biztatja, hogy az önkényuralkodóra voksoljanak, tehát kövessék el azt, amit majd valamikor nagyon szégyellnek.
Választási részvételünk jelentősége nem csupán szimbolikus, hanem nagyon is célratörő lehet, hiszen elvileg akár egy-két százalékon is múlhat, Vučić győz-e az első fordulóban vagy a második körbe kényszerül, ahol már kemény és bizonytalan kimenetelű küzdelem várna rá. Ne higgyenek az általa megrendelt közvélemény-kutatásoknak.
Ami a többi jelöltet illeti, nyilván egy normális magyar sem szavazna Šešeljre. Parović, a Harmadik Szerbia nevű sötét, mélyszerb párt jelöltje is nagy valószínűség szerint Vučić embere. Ilyen szempontból Čanak is elég gyanús. Ami a többi jelöltet illeti, bármelyik legalább egy árnyalattal elviselhetőbb lenne, mint Vučić.
Portálunk nem áll ki egy szerb jelölt mellett sem. Senkitől sem vagyunk elragadtatva, de nagyon fontos, hogy minél több ember szavazzon és ne a hatos (hanem úgymond a kedvére való másik) számot karikázza be.
Probáljunk meg hozzájárulni Vučić mielőbbi bukásához, amely valószínűleg rövid időn belül elküldené a Szerb Haladó Pártot (és vele együtt talán a VMSZ-t is) a történelem szeméttdombjára.
Mutassuk meg, hogy a délvidéki magyarság négyötöde nem egyenlíthető ki a VMSZ-szel.
K. P.     
2017. március 27. [11:00]

Új vajdasági meséskötet: A farkasok közé keveredett bárány

wolf.jpg

Ezekben a napokban jön ki a nyomdából egy vadonatúj meséskönyv, amely kortárs vajdasági magyar meséket tartalmaz. A farkasok közé keveredett bárány című kötet címadó meséjéről maga a gyűjtő számolt be.
„A mese egy olyan bárányról szól, akit a többiek bátorsága miatt a vezetőjükké fogadnak, mert még híven él bennük annak emléke, amikor egy farkascsorda megtámadta őket és sokukat széttépett és felfalt. A bárányok vezére azonban néhány év után összeveszik a több növényevő állattal és helyettük elkezd a farkasokkal barátkozni, akik meggyőzik őt arról, hogy fajtájuk már nem is szereti a bárányhúst. A kecskékből és a szarvasmarhából szívesen lakmároznak, de a bárányokat már nem eszik, ezt mesélik neki. Miután pedig felkínálják számára a farkascsorda által uralt terület egyik részének vezéri pozícióját, hősünk elfogadja azt és közli saját báránytársaival is, hogy innentől a farkasokkal kell tartani. Sok bárány tiltakozik ez ellen, ám rajtuk a vezér, akit a farkasok keménységre neveltek, példát statuál és kizárja őket az akolmelegből. Itt nem lehet össze-vissza piszkítani, mint egy tyúkólban, mondja még, amit a benn maradtak sem értenek, hiszen ők nem tyúkok, hanem bárányok. Ezek után a bárányok vezetője farkasbőrt varrat minden báránynak, rájuk adja és közli, hogy összeköltöznek a farkasokkal. Tegyük még hozzá, hogy abban az esztendőben kemény tél volt, a farkasok nagyon lefogytak, sokan emlékeztek vissza nosztalgiával arra az időre, amikor rozsdás kiskanállal kanalazhatták a finom báránypörköltet. No de azt, hogy ezek után mi történt, már olvassátok el a könyvben” – mondta el a mesegyűjtő.
A könyv a választások után kerül a boltokba.
2017. március 27.

2017. március 27., hétfő



Ha akkor mértéket vettünk volna róluk, ma nem ők szabnák meg – a sorsunk!
Radoje Raonić

A legjobb vezető az, akit az emberek alig ismernek.
Lao-ce (feltehetőleg az i. e. 6. században élt kínai filozófus, akiről azonban nem tudni biztosan, hogy valóban létező történelmi személy volt-e, vagy csupán legenda.

Ne járj kitaposott utakon, mert megcsúszhatsz.
Stanisław Jerzy Lec (Lavov, 1909. március 6.  Varsó, 1966. május 7.) lengyel irodalmár.

2017. március 26., vasárnap

Miért fontos a délvidéki magyarok részvétele a szerb elnökválasztáson? És kire szavazzanak?

a urna100Szögezzük le: a délvidéki magyarságnak egy szerb elnökjelölt sem felel meg teljesen. Sem a baloldaliak és liberálisok, sem a nacionalisták, sem a centrumközeliek (ha olyanok egyáltalán léteznek).
Mint tudjuk, az elmúlt években (még a haladó birodalom felépülése előtt), az uniópárti, globalista, kvázidemokrata pártok csaknem ugyanolyan előítéletekkel viseltettek az itteni magyarok iránt, mint a nyers soviniszták. A "demokratikus tömb" illusztris vezetői minden évben megemlékeztek a "hideg napokról", a szerb partizánok által 1944-45-ben elkövetett délvidéki magyarirtás tényét pedig nem ismerték (és nem ismerik) el.
A szerbek jelentős hányada ma is jól ismert sztereotípiák alapján kezeli a "fasiszta magyar férfiakat" és a "könnyűvérű magyar nőket".
A délvidéki magyarság évtizedek óta diszkrimináció áldozata a saját földjén a fogalalkoztatás, az emberi jogok, az oktatás, a nyelvhasználat stb. terén - attól függetlenül, hogy adott pillanatban milyen politikai színezetű szerb garnitúra uralkodik.
Nemcsak a soviniszták, hanem a szerb ún. polgári erők is mindig elutasították (pontosabban: kíméletlen módon elvetették) a délvidéki magyar autonómiára irányuló összes kezdeményezést.
Miért kellene a magyarjainknak a fentiek ellenére mégis feltétlenül részt venniük a szerb elnökválasztáson?
A válasz egyszerű. A minden idők legvisszataszítóbb szerb rezsimjével állunk szemben. Régi igazság, hogy amikor az átlagszerbeknek rossz, a délvidéki magyarságnak legalább kétszer rosszabb. Ha a siralmas haladó-szocialista-VMSZ-es rendszer jelöltje győzik, félő, hogy a nemzeti közösségünket a következő években a földi pokol lángjai nyaldossák majd. Az eddiginél is több magyar próbál majd menekülni ebből az infernóból, amelyben a kilencvenes évek "hóhérai és szolgáik" rakják a tüzet az üst alá.    
Amennyiben akár a leghalványabb reményt is meg akarjuk őrizni, hogy az említett forgatókönyv mégsem valósuljon meg, mindannyiunknak az urna elé kell járulnunk.
A számítás egyszerű: ha a választási részvétel nagy lesz, Aleksandar Vučić, a mostani szörnyű, népnyúzó, elviselhetetlen rezsim jelöltje és megtestesítője nem tud győzni az első fordulóban. Az esetleges második fordulóban pedig bármi történhet.
Könnyen lehet, hogy egy-két százalékon, netán ezreléken múlik majd, vajon Vučićnak sikerül-e diadalmaskodnia az első körben vagy sem. Annyi biztos, hogy aki nem megy el szavazni, az egy az egyben olyan, mintha Vučićra voksolt volna. Ezt nem mi állítjuk, egyszerű választási matematikáról van szó.
Hogy kit válasszon a délvidéki magyar szavazópolgár? Az első fordulóban Vučićon, valamint kiszolgálóin: Šešeljen és Parovićon kívül, szinte mindegy, kire szavazik. Az a lényeg, hogy Vučić 50 százalék alatt maradjon. Az (esetleges) második kör már egy egészen más történet lenne.
Nem táplálunk illúziót, hogy Vučić potenciális legyőzője épp sokkal jobb lenne, mint Szerbia mostani önkényuralkodója, de egy árnyalattal biztosan.
A kilencvenes években gyűlölettől fröcsögő, háborús uszító politikát folytató Vučić (Milošević, Šešelj és Nikolić mellett) közvetlenül felelős a délvidéki magyar fiatalok balkáni frontokra való elhurcolásáért és számos magyar család tragédiájáért. Most pedig a legjobb délvidéki földeket árulja az araboknak, valamint migránsokat hoz a nyakunkra.
Ezért (is) kellene szavazni.
K. P.

A pártok kezében vannak a személyes adataink

 Négyszáz ezer polgár adatai szivárogtak ki, köztük a magyarlakta települések lakosaié is

<span class="entry-title-primary">A pártok kezében vannak a személyes adataink</span> <span class="entry-subtitle">Négyszáz ezer polgár adatai szivárogtak ki, köztük a magyarlakta települések lakosaié is</span>

Több mint 400.000 szerbiai polgár személyes adatai, vagyis lakcíme, személyi igazolványának száma, otthoni és mobiltelefonjának száma és személyi száma található azokban a táblázatokban, amelyeket egy nyilvános szerveren tároltak és most kiszivárogtak. Az egyes személyes adatai mellé beírt megjegyzések igazolják, hogy pártcélokra használták ezeket az adatbázisokat.



Az N1 tévé közölte egy hacker történetét, aki rátalált erre a bázisra.
Precízen rangsorolva összesen 222 táblázatban tárolják egész Szerbiából falvak és városok lakosainak személyes adatait, amelyek mellett megjegyzések igazolják, hogy ezeket a bázisokat a pártok használták, mégpedig a hatalmiak.
Így például ilyenek találhatóak:
6209: Eddig a DP-re szavazott. Ezen túl nem. Rokkant. Gyermekei 20 és 22 évesek. Munkanélküli, a felesége egy kávézóban dolgozik, 11 ezer dinárért. Ő boszniai rokkant.
7382: Ramiz felesége. Azt mondja, ha a választás előtt némi étolajat, lisztet osztunk, minden adicai albán ránk szavaz majd. Sokat tud.
34142: A jelenlegi hatalom nagy ellenzője. Nem kell vele kapcsolatba lépni.
Ezek az adatok egy nyilvános szerveren szerepeltek, amit nem használ sok ember, noha elméletileg bárki csatlakozhatna. A szóban forgó informatikai szakember, miután olyan információt kapott, hogy a szervert váratlanul leállították, utána nézett a dolognak. Mint elmondta, csak néhány napi vizsgálódás után vette észre, hogy 400 ezer ember komplett adatbázisa szerepel itt.
A személyes adatok mellett egy dossziét is talált a szakember, amelyen s. micanovic neve szerepelt, illetve e-mailjei levédett másolatai. Ekkor sikerült számos elektronikus levelet feltörni, amelyek egyike az úgynevezett kapilláris vagyis biztosra vehető szavazatokat gyűjtő adatbázisra vonatkozott egy másik pedig ennek az adatbázisnak a felhasználására.
A feltört e-mail tulajdonosa Aleksandar Dujanović, a belgrádi Savski venac község polgármestere, aki az N1-nek cáfolta, hogy ehhez köze lenne. Ami érdekes, ezt a bázist minden bizonnyal még a Demokrata Párt kezdte összeállítani, de aztán valahogy a haladók kezébe került, valószínűleg a hatalomváltáskor, majd az SZHP bővítette azt személyi számmal és a személyekre vonatkozó megjegyzésekkel. Ezekkel az adatokkal többféle módon vissza lehet élni.



A szerver adatait az N1 tévé nem fedte fel, de riportjukból látható, hogy az adatbázisban adai, topolyai, óbecsei, zentai, magyarkanizsai és szabadkai személyek adatai is szerepelnek.
Rodoljub Šabić adatvédelmi biztos a kiszivárgott bázisról elmondta, itt hatalmas mennyiségű bűncselekményről van szó, amelyek felfedése a rendőrség és az ügyészség dolga lenne.
A biztos a héten már közleményben reagált nagyszámú polgár megkeresésére, akik arra panaszkodtak, hogy a hatalmi pártok aktivistái otthonukban zaklatják őket. Mint akkor kiemelte, a választói névjegyzék és más személyes adatok felhasználása a választási kampány során bűncselekmény, amely három évig tartó börtönbüntetéssel szankcionálható.