2017. május 31., szerda

(Más) napló 82.



Leépített magyar tájékoztatás

Kisebbségjogi témák


Május 17.
Leépített magyar tájékoztatás
A tartományi adminisztráció 2016-ban tíz százalékkal csökkentette a kisebbségi médiumok támogatási összegét, a későbbiek során azonban a vezetőség megígérte, hogy 2017-ben visszaállítják a dotációt a korábbi szintre. A kisebbségi sajtótermékek a piacon ugyanis nem tudnak önállóan megmaradni, egyrészt az olvasótábor folyamatos csökkenése, másrészt az olvasási szokások változása miatt – közli a Magyar Szó.[1]
A Tartományi Képviselőház művelődési és tájékoztatási bizottsági vita során Aleksandar Dedovac, a Szerb Haladó Párt (SNS) képviselője azt mondta, hogy „a kisebbségi sajtónak fel kell hagyni a pénz követelésével és a sajnálkozással, s a finanszírozás egyéb módozatai után kell kutatnia, ahogyan azt a többségi sajtó teszi”.[2]

A Tartományi Képviselőház művelődési és tájékoztatási
bizottságának ülése (Ótos András felvétele)

A médiaprivatizálás (2008. évi) kezdete óta a nemzeti kisebbségi sajtó folyamatos leépítésének/sorvasztásának vagyunk a tanúi. A kisebbségi média pályázatok útján való pénzelésének az elképzelése és a támogatás csökkentése már csak hab a tortán.
Ugyanakkor a NUNS[3] és az NDNV[4] „szégyenletesnek és botrányosnak” nevezik, hogy az újvidéki pályázaton például a belgrádi  Informernek egymillió, a Srpski telegraf portálnak kilencszázezer, a SNS-portal-nak pedig 4,5 millió dinárt ítélt meg a városi bizottság az adófizetők pénzéből.[5]
2006-ban 34 rádió sugárzott magyar nyelvű műsort, 2016-ban már csak 13, amelyek közül kettő kommerciális, kilencnek pedig bizonytalan a státusa vagy nem rendszeresen sugároz magyar nyelvű programot.[6]  Az utóbbi időben elhallgatott a szabadkai, a nagybecskereki, a nagykikindai, a temerini stb. rádió. Megszűnt a Dunatáj hetilap és több olyan helyi újság is, amelyek egy-három oldalon közöltek magyar nyelvű írásokat, mint például a Zrenjaninske novine, Kovinske novine, Bečejski dani, stb.[7] Egyedül a Pannon RTV-t fejlődését forrás-injekciózták – magyarországi és szabadkai pénzekből.
A megszüntetett magyar nyelvű, vagy ezen a nyelven is sugárzó helyi és lokáli rádiók, községi vagy helyi újságok száma és a visszaesett példányszámok a magyar nyelvű tájékoztatás teljes szétesésére és leépülésére utalnak.  
A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) kétéves (2014-2016) beszámolója[8] adós marad a válasszal, hogy a testület miért hagyta szó nélkül veszni a magyar nyelvű tájékoztatási eszközöket. A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete (VMÚE) pedig mintha nem is létezne.

Május 17.
Feladat: a nemzeti egyenjogúság érvényesítése
A nemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó községi tanácsok és bizottságok munkájáról szerveztek kerekasztal-beszélgetést Topolyán.
Egeresi Sándor tartományi régiófejlesztési és helyi önkormányzati segédtitkár (volt tartományi képviselőházi elnök) elmondta, hogy öt ilyen találkozó terveznek. – A cél, hogy a nemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó községi tanácsok munkájáról beszéljenek, kialakuljon egyfajta tapasztalatcsere, illetve érkezzenek visszajelzések, hogy miben lehetne segíteni ezeknek a tanácsoknak munkáját. Ezek a tanácsok a 90-es években azért alakultak meg, hogy kivizsgálják a nemzeti alapon történő esetleges incidenseket, próbálják az okokat feltárni, orvosolni az esetleges problémákat – mondta Egeresi. Szerinte „mára sokat javult a helyzet ebből a szempontból, ezért szükséges ezeknek a tanácsoknak a munkáját új tartalmakkal gazdagítani.”[9]
A nemzetek közötti községi viszonyügyi tanácsok megalakításának jogi alapját a helyi önkormányzatokról szóló törvény 98. szakasza képezi. Megalakításuk – az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) elvárásai alapján – még 2004-ben kezdődött.  Az általam ismert adatok szerint Vajdaság 33 községében alakult ilyen testület (a 45 közül).[10]

Törvény a helyi önkormányzatokról
(Az SZK Hivatalos Közlönye, 129/2007. és 83/2014. – másik törvény)[11]
98. szakasz
A vegyes nemzeti összetételű helyi önkormányzatokban megalakul a nemzetek közötti viszonyügyi tanács, mint önálló munkatestület, amely a szerb nép és a nemzeti kisebbségek képviselőiből áll, jelen törvénnyel és a statútummal összhangban.
Jelen törvény értelmében, vegyes nemzeti összetételű helyi önkormányzatnak az a helyi önkormányzat számít, melyben a Szerb Köztársaság legutóbbi népszámlása alapján egy nemzeti kisebbséghez tartozók az összlakosság több, mint 5%-át, vagy a valamennyi nemzeti kisebbséghez tartozók az összlakosság több, mint 10%-át képezik a nemzetek közötti viszonyügyi tanácsban a szerb népnek és azoknak a nemzeti kisebbségeknek lehet képviselője, melyek a helyi önkormányzat összlakosságának több, mint 1%-át képezik.
A tanács a nemzeti egyenjogúság érvényesítésére, védelmére és előmozdítására vonatkozó kérdéseket vitatja meg.

Az utóbbi néhány évben nemigen lehetett hallani ezekről a tanácsokról. Az állami szervek ugyanis nem tettek meg mindet annak érdekében, hogy ezek működjenek is. Talán az volt a cél, hogy törvényileg eleget tegyenek az EBESZ-nek.
Úgy tűnik, a mostani tanácskozások célja feléleszteni ezeket a testületeket, amelyeknek egyébként fontos szerepe lehetne a nemzeti közösségek helyzetének, helyi problémáinak rendezésében.
Téves viszont az a nézet, miszerint a tanácsok fő feladata, hogy „kivizsgálják a nemzeti alapon történő esetleges incidenseket”. Ezek ugyanis már büntetőjogi kategóriába és az igazságszolgáltatási szervek hatáskörébe tartoznak. A törvény is úgy szabta meg, hogy a tanácsok fő feladata „a nemzeti egyenjogúság érvényesítésére, védelmére és előmozdítására vonatkozó kérdések” megvitatása lenne.
Ebből az következik, hogy a mindegyik tanácsnak átfogó, az élet minden területére kiterjedő szakmai alapú elemzést kellene készíteni a nemzeti viszonyok alakulásáról és a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítéséről a konkrét községben. Ennek alapján aztán hozzá kellene látni a fennálló problémák megoldásához. Ezekből ugyanis van bőven, s ezt láttuk Morvai Krisztina európai parlamenti képviselő áprilisban tett délvidéki látogatása során is.[12]
A tartományi kormány számára készülő „jelentésnek” tehát ezek az elemzések, nem pedig csupán a „beszélgetések” és „tapasztalatok” alapján kellene elkészülni, ahogyan Egeresi elmondta. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy csak a tényeknek és adatoknak lehet/szabad hinni, nem pedig a politikusok elmondásának.
Kíváncsian várjuk tehát, milyen jelentést fog készíteni Egeresi? Az idézett írás alapján nem lehetünk túlzottan optimisták…

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2017. május 31.


[1] v-ár: Többet vissza nem adom… Magyar Szó, 2017. május 18. 7.
[2] Uo.
[3] Nezavisno udruženje novinara Srbije [Szerbiai Újságírók Független Egyesülete]
[4] Nezavisno društvo novinara Vojvodine [Vajdasági Újságírók Független Egyesülete]
[5] D.D.: Novac samo režimskim glasilima [Pénz csak a rezsimhű újságoknak]. Danas, 2017. május 24. 5., vagy http://www.autonomija.info/nuns-i-ndnv-novi-sad-budzetskim-novcem-placa-rezimska-glasila-i-krsi-zakon.html, 2017. május 23.
[6] CRCD: Informisanje na jezicima nacionalnih manjina. Zrenjanin 2017. 60.
[7] A CRCD idézett kiadványa, 59.
[8] Szabadka, 2016 decembere (az MNT 2016. december 29-i, 22. ülésének anyaga). 4. Tájékoztatás 63–64.
[9] Tóth Péter: Új tartalmakkal gazdagítani a munkát. Magyar Szó, 2017. május 18. 11.
[10] A tanácsokról A magyar közösség Szerbiában c. könyvemben részletesebben írtam. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet. Zenta 2013, 291-294.  
[12] Lásd az erről szóló „Pártállam, önkény, diktatúra” c. írásom. „Elégedett szerbiai magyarok”. (Más)napló 77. https://bozokiantal.blogspot.rs/2017/04/, 2017. április 27. és Nemzeti jogvédő Alapítvány.
nja.hu/index2.php?option=com_content&do_pdf=1&id=1177

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése