A délvidéki magyar közösség jogvédelmének és
jogvédő szervezeteinek áttekintése, a nemzeti kisebbségi érdekérvényesítés
útjai, valamint időszerű problémái
A vajdasági magyarok jog- és érdekvédelme
se nem intézményes, se nem szervezett.
A nemzeti közösségi jogoknak, mint az általános emberi jogok
tartozékának védelmét a nemzetközi jog, számos országban pedig, ahol ilyen
kisebbségek élnek, a belső jog is biztosítja.
Ennek a jogvédelemnek legalább három vonatkozása van:
- a nemzetközi nemzeti kisebbségvédelmi kötelezettségeknek a törvényekbe és az alacsonyabb rendű jogszabályokba való átültetése;
- a jogszabályok gyakorlati alkalmazása, valamint
- a jogok gyakorlati megvalósulásának ellenőrzése.
Az Európai Bizottság (EB)
2016. évi országjelentése,[1] az
Emberi jogok és a kisebbségek védelme c. fejezetben (2.4.) megállapítja, hogy
Szerbiában „adottak az emberi és nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben
tartásának nemzetközi jogi keretei. Általánosságban szemlélve úgyszintén
létezik a törvényi keret, amely támogatja és védi a nemzeti kisebbségi jogokat
és kultúrát.” Szükséges azonban – fogalmaz (nagy általánosságban) a jelentés –
ezek „következetes megvalósítása az ország egész területén”.[2]
Ebből a szövegből azt lehet kiérteni, hogy Szerbiában adottak ugyan a
nemzeti kisebbségvédelem jogi keretei, viszont gond van azoknak a gyakorlati
megvalósításával. Az esetek többségében elmarad a jogszabályok gyakorlati
alkalmazásnak vizsgálata, ellenőrzése is. Erre a feladatra nem alakultak ki megfelelő,
a hatalomtól független szakmai intézmények és szervezetek, amelyekre elsősorban
Vajdaság Autonóm Tartományban lenne szükség, a soknemzetiségű lakosságra való
tekintettel. Így valójában nincs is pontos betekintésünk, hogy az általában többé
vagy kevésbé jól megfogalmazott törvényekből mi is valósul meg a gyakorlatban.
A legnagyobb baj viszont mégis az, hogy – az egypárti monopóliumok miatt – még
csak társadalmi vita se nincsen ezekről a kérdésekről.
Ehhez hozzá kell még tennünk, hogy Vajdaságban a kilencvenes évek óta nem
folyik intézményes kisebbségkutatás,[3]
annak ellenére sem, hogy a tartományban szerbek, magyarok, románok, bunyevácok,
szlovákok, horvátok, ruszinok és még mintegy 20 különböző nemzeti közösséghez
tartozók élnek.[4]
A Vajdasági Magyar Tudományos
Diákköri Konferencia (VMTDK) a 2016. november 17-i kerekasztalának
zárónyilatkozatába foglalta, hogy „rendkívül fontosnak tekinti egy Vajdasági
Magyar Kisebbségi Kutatóintézet megnyitását”.[5]
A magyar nyelvben – szűkebb értelmezésben – a jogvédelem „a jogsérelem
(veszélye) esetére nyújtott bírói, hatósági védelmet”, a jogvédő kifejezés
pedig „jogügyekben segítőt” jelent.[6] A jogászok vagy civil szervezetek is segítséget, jogi
tanácsokat adhatnak, jogvédelmet nyújthatnak, és jogi eszközökkel segíthetik a
sérelmet szenvedetteket a jogaik megvalósításában.
Jogvédelemre tehát akkor van szükség, ha a jogok sérülnek. Ebben az
esetben lépnek fel, vagy kellene fellépniük a jogvédőknek, akiknek a
tevékenysége nem éppen a legveszélytelenebbek közé tartozik.
A gyakorlatban a nemzeti közösségi jogok
érvényesüléséért naponta és szinte minden esetben meg kell küzdeni. A
kisebbségi közösségekhez tartozóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy csak
annyi joguk lesz, amennyiért megküzdenek, amennyi megszereznek. Küzdelem
nélkül, sajnos, kevés remény van az eredményre. Az emberek nagy része nem
tudja, mihez van joga, nem ismeri a jogait, ezért nem is él velük, ha pedig
sérelem történik, nem tudja megvédeni, az eljárásban képviselni magát.
Jogsegély nyújtása pedig nem kis felelősséget jelent/felelősséggel jár.
Jogsérelem esetén a jogvédőknek emlékeztetniük
kell a bíróságokat és a közigazgatási szerveket az alkotmány és a törvények
által szavatolt nemzeti kisebbségi jogok és szabadságjogok létezésére. Ez
bizony hatalmas munka és felelősség a jogászoknak.
Az eljárások során, amikor nem alkalmazták a
törvényt, s emiatt sérültek például az anyanyelv használati jogok, vagy amikor
a bíró az ügyféllel akarja megfizettetni a fordítás díját, ami a törvény
szerint a költségvetést terheli, a jogvédőnek mindig résen kell lennie és
idejében reagálnia, figyelmeztetni a bírót, ügyészt, közjegyzőt vagy a
közigazgatási hivatalnokot a jogsérelmekre.
Vajdaságban alig
néhány civil szervezet létezik, amely azzal a céllal jött létre, hogy az emberi
és a kisebbségi jogokkal foglalkozzanak, ilyen vagy olyan módon.[7] Ezek
is anyagi gongokkal küzdenek, vagy éppen megszűnőben vannak. Ezek a következők:
1. Az újvidéki székhelyű Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület[8] 2001. június 15-én alakult azzal a
céllal, hogy figyelemmel kísérje az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok
megvalósulását Vajdaságban. Anyagi eszközök és támogatás hiányában az egyesület
megszűnése éppen most van folyamatban.
2. Az Emberi Jogi Központot (EJK)[9]
egy fiatalokból álló csoport hozta létre 2006 januárjában Szenttamáson.
Munkája elismeréseként az Emberi Jogi
Központot 2009. június 20-án az Európai Parlament Európai Polgár díjban
részesítette.[10]
A Központ honlapján a
legutóbbi bejegyzés a 2016. szeptember 29-i dátumot viseli, amikor állást
foglalt az illegális bevándorlásról.[11] Tevékenységéről az utóbbi időben egyre ritkábban hallani.
3. A 2014 eleje óta létező temerini Kisebbségi Fórum (KIFO) célkitűzése,
hogy „civil szervezeti módszerekkel, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER)
kereteiben, a Kárpát-medencében minél több magyar minél tovább megmaradjon
magyarnak”.
A KIFO tevékenysége többnyire a Hírlevelének –
szinte napi rendszerességgel történő – internetes terjesztésében merül ki.[12] A
levél azonban leginkább – a hivatalos magyar politikát tükröző – magyarországi
híreket, elemzéseket, valamint írásokat tartalmaz, és csak időnként vajdasági
vonatkozásúakat.
4. A Vajdasági
Magyar Jogászegylet (VMJE) alakuló közgyűlését 2016. március 29-én
tartották meg, [13]
az eseményen csak a tizenkét alapító volt jelen.
Az Alapító Okirat szerint
„az Egylet a jogtudomány és a jogászság hagyományának Vajdaság AT területén
történő megtartása és előmozdítása, különös tekintettel a magyar nemzeti
kisebbség jogállására”.[14]
A céljai között szerepel
még az „ajánlások megfogalmazása jogszabályok módosításának kezdeményezésére és
jogszabályok véleményezése; a Szerb Köztársaság jogszabályainak tanulmányozása,
különös tekintettel a kisebbségi jogokra és a kisebbségi jogokkal kapcsolatos
jogszabályok összehasonlító elemzése”.[15] Ezek között azonban nem
található az Egyletnek a magyar közösség jogaiért való kiállása.
Az Egylet elnöke és a vezetőségi tagok a Vajdasági
Magyar Szövetség (VMSZ) tisztségviselői a hatalomban, vagy e párthoz kötődnek.
Ez (is) erőteljesen megkérdőjelezi a szervezet civil irányultságát és
képességét, hogy a magyar közösség jogaiért/érdekeiért fellépjen.[16]
Az Egylet ugyanis, a
honlapján, a Magyarkanizsán (2017. február 25-én) szervezett jogászbál óta, más
tevékenységről nem számol be.
További csalódást
jelent, hogy a december 1-jére és 2-ára „Jog a mindenapjainkban” címmel
bejelentett VMJE konferencia napirendjére sem került a vajdasági magyarság
helyzetével kapcsolatos egyetlen vitás kérdés, vagy törvény megvitatása sem.[17]
Magyar Szó, 2017. november 9. 10.
Mindebből azt a következtetést
lehet levonni, hogy a vajdasági magyar civil szervezetek tevékenysége a nemzeti
kisebbségi jogok érvényesítésért folytatott küzdelemben sajnos nem
számottevő. Jól illusztrálja ezt az
állítást az a tény is, hogy a Vajdasági
Magyar Diákszövetséget (VaMaDisz) az
újvidéki Felső Bíróság előtti, a Jogtudományi Kar elleni perben, amely azért
indult, mert „a Kar nem szervezi meg a hallgatónknak a magyar nyelvű
felvételit”,[18]
nem magyar ügyvédi iroda képviseli. Vagy már erre sem vagyunk képesek?
Nem vagyunk azonban teljesen magunkra hagyva:
A budapesti Kisebbségi Jogvédő
Intézet (KJI) céljai közt elsőségként szerepel „az Európai Unió jogrendje
által kínált lehetőségek tudományos eszközökkel való támogatása a
kisebbségvédelem területén”.[19] Képzéseket
is tart „a külhoni magyar jogászoknak, ügyvédeknek, valamint szakmailag és
anyagilag is támogatja az elcsatolt területeken működő ügyvédeket, akik a
magyarságot ért sérelmeket bírósági eljárásban képviselik”.[20]
A KJI és a szabadkai Concordia Minoritatis
Hungaricae (CMH) polgári egyesület képviselője 2016. június 15-én „megállapodást kötött, vállalják a Vajdaság területén
a magyarságot érintő kisebbségi vonatkozású jogsérelmek alakulásának
figyelemmel kísérését, ezekről egymást tájékoztatják, dokumentálják az ügyeket,
valamint elérhetőségeik megjelennek egymás honlapján, ezzel szolgálva a
hatékony együttműködést”.[21]
Ugyancsak kilátásba helyezték, hogy a KJI három temerini ügyvéddel szerződést
köt.[22]
A megállapodások szépséghibája azonban, hogy az „Intézet csak azokban
az ügyekben tud eljárni, amelyekben hozzájuk fordulnak”.[23]
Ez az jelenti, hogy a jogsérelmek megelőzésével, de a jogérvényesítés
kezdeményezésével sem foglalkozik intézményesen senki. Jól illusztrálja ezt
például, hogy nem vagyunk képesek megszervezni még egy tanácskozást sem a két
legfontosabb törvényről, a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak
védelméről és a nemzeti tanácsokról szóló törvényről.
A vajdasági magyarság jogvédelme szempontjából rendkívül fontos az is,
hogy Morvai Krisztina független
európai parlamenti képviselő és Tőkés
László EP-képviselő, valamit Gaudi
Nagy Tamás, a magyar Nemzeti Jogvédő
Szolgálat (NJSZ) ügyvezetője
folyamatos érdeklődést mutatnak, szakmai, erkölcsi és politikai támogatást
nyújtanak a délvidéki/vajdasági magyar szervezeteknek. Nem egy alkalommal a
délvidéki/vajdasági magyarokat (is) ért jogsérelmeket az Európai Parlamentben
és az Európa Tanácsban is szóvá tették.
Az elmondottakból arra lehet következtetni, hogy a vajdasági magyarok
jog- és érdekvédelme se nem intézményes, se nem szervezett. Ez pedig nagy baj,
mivel mindannyian kárt szenvedünk ez miatt.
A legújabb példa is ezt az állítást igazolja: Az osztrák tulajdonú,
törökbecsei székhelyű Brantner szemételszállítási
cég magyarkanizsai ágazata az ügyfelet, aki magyar nyelvű levéllel merészelt a
céghez fordulni, szerb nyelven írt 2017. október 24-ei válaszában
„emlékeztette, hogy a Szerb Köztársaságban a hivatalos nyelv a szerb és ez a
nyelv van hivatalos használatban, amikor hivatalos intézményekhez fordulunk”.[24]
Ugyancsak közölte, hogy az ügyfél levelére csak akkor fog válaszolni, ha ezt a
levelet „az állam hivatalos nyelvén megírja, hogy azt megértsék”.[25]
Egyébként Törökbecse[26] és
Magyarkanizsa[27]
község területén egyformán „egyenrangú hivatalos használatban van a szerb és a
magyar nyelv és írásmód”.
Nem kellene ilyenkor pld. a Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati
Bizottságának, vagy a szerződése ügyvédeknek intézkedni?
Ezen a helyzeten mielőbb javítani kell. Ennek érdekében két irányban
lehetne tevékenykedni:
Először: Időszerű egy értekezlet összehívása az érintett civil szervezetek
képviselőivel, ügyvédekkel és más érdekeltekkel a jogvédelem hatékony
megszervezéséről, intézményesítéséről és eredményesebbé tételéről. Ehhez egy
olyan civil szervezet létrehozása vagy valamelyik meglévő oly módon való
felerősítése is szükséges, amely helyi és nemzetközi szinten (nemzetközi
fórumok és szervezetek előtt) is megfogalmazná, kifejezné és képviselné a
vajdasági magyar közösség érdekeit.
Másodszor: A vajdasági magyar civil szervezetek nem kielégítő
tevékenysége és az intézményes és folyamatos tudományos kisebbségkutatás,
valamint az alapos monitoring (állapotfelmérés) hiánya miatt szükség lenne a
már említett Vajdasági
Magyar Kisebbségi Kutatóintézet, vagy legalább a Vajdasági Magyar Tudományos
Társaság (VMTT) keretében egy alosztály/szervezeti egység mielőbbi létrehozására is, amely
tudományos módszerekkel és folyamatosan figyelemmel kísérné a nemzeti
kisebbségek jogai megvalósulását és helyzetének alakulását is. Ez az egyedüli
lehetőség arra, hogy tárgyilagos képet kapjuk arról, hol is tartunk ma a
jogvédelem terén.
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2017. november 11.
* Az írás a Vajdasági
Magyar Tudományos Társaság Újvidéken, 2017. november 11-én megtartott nemzetközi
tanácskozására készült, amelynek kerettémája a Migráció, környezetvédelem –
társadalom és természet volt.
[1] Evropska komisija. Radni
dokument Komisije. Republika Srbija. Izveštaj za 2016. godinu. Brisel, 9.
novembar 2016. [Európai Bizottság.
A Bizottság munkadokumentuma. Szerbia Köztársaság. 2016. évi jelentés. Brüsszel,
2016. november 9.]. Kancelarija za evropske integracije [Európai Integrációs
Iroda], http://www.seio.gov.rs/src/dokumenta/eu-dokumenta/godisnji-izvestaji-ek;
angol nyelvű szöveg: http://www.seio.gov.rs/dokumenta/eu-dokumenta.211.html,
vagy godisnji_izvestaj_16_eng.pdf
Az angol nyelvű
szöveg 96, a
szerb fordítás 108 oldal.
Lásd
még az EU-csatlakozás c. írásom. http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=9017,
2016. december 12.
Lásd még Az EP
állásfoglalása Szerbiáról c. írásom. http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/51239-2016-02-13-19-55-34,
2016. február 13. [20:02] és JOGI-INFO, 2016. február
14.
[3] A Tartományi
Közigazgatási Intézet [Pokrajinski zavod za javnu upravu], amelynek székhelye
Újvidéken volt (a Železnička) [Vasút] u.
6. szám alatt, a nemzeti kisebbségi jogok kutatásával is foglalkozott, de a
kilencvenes évek elején felszámolták.
[4] Autonomna pokrajina Vojvodina [Vajdaság
Autonóm Tartomány]. http://www.vojvodina.gov.rs/sr/
[6] Magyar értelmező kéziszótár A–K, Akadémiai
Kiadó, Budapest, 2000. 628.
[7] Arról hogy a vajdasági magyar pártok és a
Magyar Nemzeti Tanács hogyan vesznek részt a jogvédelmünkben, és hogyan néz ez ki,
mit eredményezett a gyakorlatban, bővebben írtam A délvidéki/vajdasági magyarok
helyzete és jogai, (Árnyék)jelentés 2017. c. könyvemben. Árgus, Újvidék, 2017,
256.
[12] 2016-ban 340 Hírlevél volt.
[13] http://www.vmje.rs/aboutlist.php?vest=2
Lásd még: Megalakult a Vajdasági Magyar Jogászegylet. Magyar Szó, 2016.
november 18. 1. és 4.
[14] Alapító Okirat. http://www.vmje.rs/aboutlist.php?vest=2
[15] Uo.
[16] Bővebben lásd az Állami és pártegylet? c.
írásom. http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/59987-kisebbsegjogi-temak-allami-es-partegylet,
2016. december 4. [18:02] és http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=8978,
2016. december 6.
[17] A VMJE konferencia hirdetése. Magyar Szó,
2017. november 9. 10.
[18] Csábi Viktória. A VaMaDisz másodszor is
fellebbez. Családi Kör, 2017. október 26. 11.
[19] Uo.
[20] Magyar jogásznak lenni Vajdaságban. Magyar Szó.
http://www.magyarszo.rs/hu/3291/kozelet/160449/Magyar-jog%C3%A1sznak-lenni-Vajdas%C3%A1gban.htm,
2017. február 11. [17:02] és dió: Magyar jogásznak lenni Vajdaságban. Magyar
Szó, 2017. február 13. 4.
[21] KJI-látogatás Vajdaságban. http://www.kji.hu/news-posts/kji-latogatas-a-vajdasagban/
Hasznos lenne viszont, ha a CMH a nyilvánosság elé tárná vagy legalább az
érdeklődők rendelkezésére bocsátaná az általa észlelt jogsérelmekről készült
dokumentációt.
[22] Uo.
[23] Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes
írásos válasza Sneider Tamás országgyűlési képviselő kérdésére. PARLF-TNM/44/2
(2017)
[24] Brantner: Szerbiában a szerb a hivatalos nyelv, attól még maga beszélhet magyarul, csak nem velünk. http://delhir.info/2017/11/08/brantner-szerbiaban-szerb-hivatalos-nyelv-attol-meg-maga-beszelhet-magyarul-csak-nem-velunk/, 2017. november 8.
[25] Uo.
[26] Statut opštine Novi Bečej [Törökbecse község
Alapszabálya]. 2008. július 24. Lásd a község Alapszabályának 5. szakaszát.
[27] Statut opštine Novi Bečej [Törökbecse község
Alapszabálya]. 2008. július 24. Lásd a község Alapszabályának 13. szakaszát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése